Világszerte számos szerzőt megihletett már H. P. Lovecraft világa, így nem is meglepő, ha újabb, Lovecraft-alapokra épülő művekbe botlunk. Bár hozzá kevesen érhetnek fel, és nagyon nehéz is megfelelni az olvasói igényeknek, sokan tesznek egy (vagy több) próbát, az eredmény pedig… nos, olyan, amilyen. Kij Johnson is azok közé sorolható, akikre nagy hatással volt Lovecraft, ez erősen kiérződik a Vellitt Boe álom-utazása című kisregényében is. A megnyerő borító alatt lapuló történetből sikerült kihozni szinte mindent, ami egy weird fictionbe oltott dark fantasytől elvárható.

A kötettel ajánlás útján kerültem kapcsolatba, és egyáltalán nem bántam meg, hogy nekifogtam az olvasásának. Bár a kisregényt megihlető Zarándokút Kadathba című Lovecraft-művet nem mostanság olvastam, hatása és világa jelentősen visszaköszön Kij Johnson soraiban, ami egy kellemes, egyben borzongató utazásra invitálja az olvasót. Az már persze csak rajtunk múlik, hogy van-e bátorságunk vele tartani.

A történet egyik különlegessége az, hogy egy női főhős szemén keresztül látjuk az utat, Vellitt Boe társaságában indulunk egy nem éppen hétköznapi álom (vagy rémálom?)-utazásra. A női oldal szerepe azonban nem merül ki ennyiben, ugyanis Vellitt az Ulthar Lánykollégium tanára, ráadásul nem kis tapasztalattal rendelkezik, ami a vándorlásokat illeti. A történet legfontosabb szálát legtehetségesebb tanítványának szökése indítja el, ugyanis ez a tanítvány egy álmodóval szökött meg, ez pedig komoly veszélyt jelent az egyetemre is. Ahhoz, hogy mindezt megelőzze, tanítványa nyomába szegődik, vállalva egy veszélyes utazást.

És hogy mit kap az olvasó, ha úgy dönt, hogy hősnőnkkel tart ezen az úton? Titkokat mindenképpen. Ha mindez nem lenne elég, vár rá egy kis misztikum, álmok, rémálmok, találkozhat kegyetlen istenekkel, lidércnyomásos és fantasztikus lényekkel. Kár lenne kihagyni, igaz?

Vellitt egy különleges, és erős női karakter, ami bár egyre elterjedtebb a kortárs irodalomban, nem minden esetben társul bölcsességgel, no meg persze egy kis humorral. Ugyanis ha röviden kéne leírnom főszereplőnket, így tudnám jellemezni. A történet során hű társa, egyúttal szintén főszereplő egy macska, aki legalább annyira fontos szerepet kap, mint maga Vellitt.

A szerző nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy érzékeltesse a világot, amelyben éppen járunk, így nem meglepő, ha az olvasó is könnyedén elmerül benne, úgy érzi, ő is valóban részt vesz az utazásban. Ráadásul a cím is találó, mert tényleg olyan, mintha egy álomban járnánk, az Álomvilág ábrázolása ámulatba ejtő. Egyszer azért, mert magunk előtt látjuk az épületeket, a fákat, a vizeket, és mindent, ami felépíti ezt az álmot. Másrészt persze ott van a sötétebb világ is, melyben könnyen belebotlunk különböző alvilági lényekbe.

Kij Johnson kisregényére tekinthetünk úgy is, mint egy fanfictonre, csak ez a remek írói stílusnak köszönhetően felülemelkedik a szokványos fanfinctionök szürke és rosszul sikerült tömkelegén.

Bár a Vellitt Boe álom-utazása kellőképpen magával ragadott, nem éreztem úgy, hogy megfelelő mértékben kapnánk a valóságszagú, illetve a groteszk világból. Szívesebben vettem volna, ha az utóbbi javára billen a mérleg, ám különösebb panaszra még így sincsen okom. Kij Johnson kisregényét nem véletlenül jelölték Nebula-, Hugo-, Locus-, John W. Campbell és Shirley Jackson-díjakra, és a World Fantasy-díjat joggal tudhatja magáénak.

A Fumax kiadó valahogy ráérez, hogy milyen kisregényeket érdemes elhozni a magyar olvasóközönségnek, és mire van szüksége a jó olvasmányra kiéhezett fantasy fanatikusoknak. Már nem ez az első olyan rövidre fogott kiadványuk, amely felér egy komolyabb regénnyel, és bízom benne, hogy sok ilyennel örvendeztetnek még meg minket, kiéhezett olvasókat.

Kiknek ajánljuk: H. P. Lovecraft rajongóknak, akik szívesen nyernének betekintést más nézőpontból Lovecraft dark fantasy történeteibe.

Értékelés: 8/10

Cetti

A könyvért köszönet a Fumax kiadónak, akiktől itt tudjátok megrendelni a kötetet.