Nem árulok el nagy titkot azzal, ha bevallom, különös vonzódást érzek olyan közlekedési eszközök iránt, amelyek egyszer csak megvadulnak, és elkezdenek emberekre vadászni! Korábban írtam már motorbicikliről, amit megszállt egy démon, liftről, ami elromlott mikroprocesszora miatt utasai ellen fordult, most pedig egy kamionról szeretnék mesélni, ami egy magányos autós életére tör! Nem másról, mint az 1971-es, Steven Spielberg által rendezett, Párbaj (Duel) című road movie-ról lesz szó az elkövetkezendőkben. Tartsatok velünk! 🙂

Na jó, az előbb nem fogalmaztam egészen pontosan: jelen esetben nem maga a kamion követi el az ámokfutást, nyilván van neki egy sofőrje is, ám ő a film teljes időtartama alatt inkognitóban marad, csupán a kezét és a csizmáját látni egy-két pillanatra. A történet kezdetén David Mann, hétköznapi üzletember éppen hivatalos ügyben rója Kalifornia végtelen, sivatagi útjait, piros színű Plymouth Valiant típusú autójával, közben békésen hallgatja a rádióját – ez a nap is olyan, mint a többi. Aztán egyszer csak minden a feje tetejére áll, amikor utolér egy meglehetősen lassan haladó, 1955-ös Peterbilt 281-es típusú kamiont. Mann siet, ezért megelőzi, nem is sejtve még ekkor, micsoda élet-halál harc veszi kezdetét hamarosan!

A böhöm üzemanyagszállító jármű, dacolva a fizika törvényeivel, gyorsabb sebességre kapcsol és visszaelőzi a Plymouth-ot, majd ismét lelassít, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ellenfelét idegesítse. Az előzgetés így megy egy darabig, közben főhősünknek rossz érzése támad, így első adandó alkalommal betér egy benzinkútra. A frász akkor töri ki teljesen, amikor nem sokkal később a kamion is megérkezik és leparkol közvetlenül mellé. Mann elhatározza, megszabadul tőle, bármi áron, ezért elkezdi húzni az időt (megnézeti benzinkutas emberrel kocsija motorját, felhívja a feleségét, stb.), hátha mire végez teendőivel, a hatalmas masina eltűnik végre, de amikor ez nem történik meg, elunva a tétlenséget, végül elhagyja a helyszínt. Nem nehéz kitalálni, hogy az ádáz kamion hamarosan újra feltűnik a hőségtől hullámzó horizonton.

Az indulatok fokozódnak, az előzgetés odáig fajul, hogy a kamionos megpróbálja leszorítani Mann-t az útról, közben többször fenyegetően rádudál. Az ügynök nem bírja tovább, leparkol egy út menti étterem előtt, ahol a mosdóban megpróbálja összeszedni magát. Mire visszatér, zaklatójának járműve természetesen már kint áll a parkolóban. Az üldözött szerint a kamion sofőrje az étterem vendégei között lehet, ezért tesz egy kétségbeesett kísérletet, hogy tisztázza a dolgokat, bocsánatot kérjen. Véletlenszerűen odamegy a bárpultnál üldögélő emberekhez, totálisan hülyét csinálva magából. Aztán kiderül, az üzemanyagszállító monstrum sofőrje nem tartózkodott bent az étteremben: a kamion egyszer csak ismét útnak indul. Az ügynök is hamarosan tovább megy a dolgára, ám az őrület kezd egyre jobban kiütközni rajta!

Kétségbeesett magatartást tanúsít akkor is, amikor egy lerobbant iskolabusz sofőrje leinti, hogy a segítségét kérje. Mann ugyan leáll segíteni, ám szeme sarkából itt is észreveszi, hogy országúti ellenfele a közelből leselkedik rá. Érzi, nem sokáig bírja már cérnával, ezért egy másik benzinkútnál úgy dönt, értesíti a rendőrséget, de a megátalkodott kamion szabotálja tervét: teljes gázzal belehajt a telefonfülkébe, az ügynöknek az utolsó pillanatban sikerül félreugrania. Ismét elkezdődik a fogócska a két fél között, a kamionos többé már egyáltalán nem leplezi azon szándékát, hogy a Plymouth-ot és vezetőjét megsemmisítse, füstölnek a gumik, porzik az út, hallatszik a fülsiketítő dudálás, aztán Mann-nak hirtelen támad egy ötlete: az úton szembe fordul üldözőjével, majd amikor az teljes erőből felé indul, kiugrik az autóból. A kamion összeütközik a Plymouth-tal, és mindketten az út menti szakadékba zuhannak. Mann megmenekül.

A filmalkotást Spielberg első jelentősebb rendezéseként tartják számon, igen fiatal, mindösszesen 25 éves volt ekkor. A forgatókönyvet Richard Matheson írta, a történet 1963. november 22-én, azaz egészen pontosan a Kennedy gyilkosság napján pattant ki a fejéből, amikor A-ból B-be haladva, az országúton utolért egy túl lassan haladó kamiont. Ami a szereposztást illeti: Dennis Weaver alakítja David Mann-t, az ügynököt, Carey Loftin (foglalkozását tekintve nem is színész, hanem kaszkadőr) pedig az arctalan (és névtelen) kamionsofőrt. A produkció alacsony költségvetésű volt, mindösszesen 450 000 dollárból készült (ez nagyjából csak a benzinre volt elég, ha-ha). Egyébként mindenképpen Spielberg zsenialitásának tudható be, hogy ennyi pénzből és egy meglehetősen ingerszegény témából ki tudott hozni egy ilyen remek alkotást!

Annak idején gyerekként láttam ezt a filmet, amikor dacolva szüleim akaratával, fent maradtam éjjel tévézni. Mondanom sem kell, a tíz körmömet lerágtam közben, annyira beleéltem magam, és örömmel nyugtáztam, hogy ez az érzés többszöri megtekintés alkalmával sem múlik el, annak ellenére, hogy manapság már jóval magasabban van a nézők ingerküszöbe, mint annak idején volt.

 

Értékelés: 9/10

 

Kinek ajánljuk: a régi autók és az országutak szerelmeseinek, akik kedvelik, netán rajonganak Steven Spielberg munkásságáért, továbbá akik szeretnének végigizgulni (majdnem) 90 percet.

 

Egy jó tanács a végére: vezessetek óvatosan, és próbáljatok meg nem kötekedni (főleg ne kamionosokkal)! 🙂

 

Norka