Habár a húsvét (legalábbis piciny hazánkban) a sonkaevés, a locsolkodás és a csokinyuszik érkezésének az időszaka, természetesen a horror műfaja sem kerülhette el az erős keresztény illetve pogány gyökerekkel rendelkező ünnep tematikáját. Ennek ellenére, érdekes módon, szemben a többi nagy ünneppel, mint a karácsony vagy Mindenszentek éjjele, ebben a témakörben nem nagyon sikerült maradandót alkotni. A legtöbb húsvéti horror egy kaptafára készül: általában egy nyuszi vagy egy nyuszi jelmezbe bújt pszichopata kezdi el lemészárolni az éppen arra tévedt tinédzsereket. Nincs ez másként a The Night Before Easter című alkotással sem, mely sajnos az ünnep elteltével valószínűleg senkinek sem fog megragadni az emlékezetében.

Egy álmos amerikai kisváros életét villámcsapásszerűen kavarja fel a hír, hogy a környék egyik leghíresebb gyilkosa megszökött a börtönből, és, akárcsak legutóbb, ismét a húsvét előtti napon, Nagyszombaton próbál lecsapni áldozataira.  Mindeközben egy csapat végzős gimnazista egy raktárházban tart bulit, ahol baránőjüket, Kelly-t (Emily Chidalek) búcsúztatják, aki napokon belül Londoba költözik. A beszélgetést megunva bújocskát kezdenek játszani, ám hamarosan egyre többen és többen tűnnek el titozatos módon. A túlélők számára nem sokára pedig világos lesz, hogy a nyuszijelmezbe bújt gyilkos a raktárházban szedi legújabb áldozatait.

Őszintén szólva, nehéz összeszednem a gondolataimat, egyáltalán megtalálni a helyes szavakat ezzel a filmmel kapcsolatban. CineGore-os pályafutásom során már rengeteg, rosszabbnál rosszabb alkotással találtam magam szemben, ám ezekre mindig kuriózumként tekintettem, egyfajta kihívásként. Ezekben a filmekben mindig lehetett találni valami szeretni valót, vagy a kissé bugyuta párbeszédeket, vagy a néha már nevetséges jelmezeket, díszletet. Ezzel ellentétben a The Night Before Easter egy katasztrófa. Az egész film úgy néz ki, mintha valami iskolai munka lenne, bár ennél még a mi média órára készített alkotásunk is jobban sikerült (bár lehet elfogult vagyok vele…), és lényegében minden elemében csődöt mond. A vágásokat mintha egy hétéves kisgyerek csinálta volna, az operatőri munka pedig olyan, hogy az ember azt hiszi, olyasvalaki állította be a kamerát, aki még soha az életében nem látott mozgóképes alkotást.  A történet harmatgyenge, igazából néhány középiskolásnak festő harmincéves lelkizésén és a gyilkosságokon kívül semmi nem történik, ráadásul szinte az egész mű egy teljesen egyhangú raktárban játszódik, ami már rögtön az elején megöl mindenféle hangulatot. Ugyanígy erősítik eme egyedi „filmélményt” a katasztrófális párbeszédek, és az a színészi játéknak még cseppet sem mondható alakítás, amit ha egy dráma tanár is meglátna, sírva rohanna ki a teremből.

Az alkotás semmi újat nem nyújt egy átlagos, húsvéti slasher filmnél: egy húsvéti nyuszijelmezbe bújt elmebeteg gyilkolássza le az éppen arra tévedő fiatalokat. Maguk a gyilkosságok csöppet sem látványosak, ha esetleg abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egyáltalán láthatjuk őket, hiszen, ebben a műben, amihez képest a látvány alapján még az alacsonyköltségvetésű filmek is hollywoodi szuperprodukcióknak látszanak, szinte minden halálesetnél elkapják a kamerát, illetve ha látjuk is a holtestet, érdekes módon az a bizonyos balta pont ugyanazt a sebet ejti mindegyik áldozaton. Mindezek mellett a film végi csavar sincs rendesen felépítve, és mivel egyik szereplőhöz sem tudunk rendese kötődni, csupán megvonjuk a vállunkat, hogy na és?

Összességében a The Night Before Easter egy katasztrófális alkotás, amit senkinek sem merek ajánlani még így húsvét táján sem. Ha igazi brutalitásra vágytok, akkor nézzétek meg még egyszer a Passiót.

Értékelés:1/10

Kiknek ajánljuk: még az ellenségeinknek sem

Kele-man

Áldott húsvéti ünnepeket kívánuk minden kedves olvasónknak!