Remake-ek, remake-ek, remake-ek. Idén februárban egy egész hetet szenteltünk ennek a nemcsak a horror berkein belül burjánzó hóbortnak. Az akkor felsoroltak között volt jó néhány, amelynek létrejöttét a márkanévből való némi további pénz kiszivattyúzásán kívül semmi sem indokolta és persze néhány olyan is, aminél a vérfrissítés bizony jót tett a sok éves, egy egészen más kor standardjai szerint készült filmnek. Egy film felújítása, újragondolása természetesen nem eleve ördögtől való ötlet, különösen ha egy klasszikus történettel egy új korosztályt céloznak meg az alkotók, akik az eredeti, sok esetben évtizedekkel korábban készült film elé már nem hajlandóak leülni. Hasonló volt a helyzet Francis Ford Coppola 1963-ban készült Dementia 13 című kis költségvetésű horrorjával is, melyet Richard LeMay rendező igyekezett továbbörökíteni az utókor számára 2017-es újragondolásával. Ha azt mondjuk azonban, hogy Coppola eredetije is igencsak vegyes fogadtatásban részesült a maga idejében, LeMay újrázásánál már nem élhetünk az eufemizmus ezen frázisával, ha értékelni akarjuk.

A régi arisztokrata Haloren család egy vidéki kastélyt és a hozzá tartozó, tetemes bevételt termelő birtokot tudhat magáénak. Ahogy minden évben, a család feje, Gloria összehívja gyermekeit, hogy együtt megemlékezzenek kishúgukról Kathleen-ről, aki kiskorában egy balesetben életét vesztette, bár az idős Gloria a mai napig úgy beszél a kislányhoz, mintha még mindig a kastély falai között élne. A család rátarti, egymással az örökségért versengő tagjai Rose, Billy és John egyaránt hivatalos az eseményre, párjaikkal együtt. John újdonsült és a család által mélyen megvetett felesége Louise, miután elege lesz férje bántalmazásából, a férfit egy evezőlapáttal fejbe csapja, majd az élettelen testet a birtokon található tóba süllyeszti. Mikor a család többi tagja is megérkezik a kastélyba, Louise azt hazudja, hogy John csupán sétálni ment, bármikor befuthat ő is. Hazugságát már nem olvashatják a fejére, ugyanis nem sokkal később egy rejtélyes fejszés gyilkos végez a lánnyal, miközben az a környéki erdőben kocog. A Kathleen-ről való megemlékezésre végül John hiányában kerül sor. Az esti vacsora közben két fegyveres férfi tűnik fel, akik a kastélyban található értékekre pályáznak. Nem sejtik azonban, hogy sem a rejtélyes fejszés gyilkos, sem Kathleen szelleme nem kíván együttműködni velük.

Coppola a Dementia 13 1963-as eredetijét saját maga írta és rendezte. Roger Corman rendező és producer – akinek Coppola annak idején operatőrként dolgozott -, miután befejezte éppen aktuális filmjét Írországban, abban a kellemes szituációban találta magát, hogy maradt még 20 ezer dollárja a büdzséből. Mivel neki magának jobb dolga is volt, felkérte hát Coppolát, hogy a pénzből csináljon egy kis költségvetésű horrort, Hitchcock Psycho-jának sikerén felbuzdulva. Coppola mindössze néhány nap alatt dobta össze a Dementia 13 forgatókönyvét, mellyel a rendező és producer nem titkolt célja volt, hogy a Psycho keltette hullámokat meglovagolva némi extra bevételhez jusson a lehető legkisebb befektetéssel. Éppen ezért a forgatókönyvbe minden bekerült, amiről úgy gondolták, hogy a közönség számára vonzó lehet: brutális fejszés gyilkos, tó mélyéről előbukkanó kísértet, gótikus kastély, miegymás. A kor standardjai szerint vélhetően meglehetősen erőszakos és félelmetes film azonban nem igazán érte el a kívánt hatást, ám mint a 60-as évek sok hasonló alkotása, ez is megtalálta a maga szűk, de annál hűségesebb rajongótáborát.

LeMay ötlete, hogy Coppola a nagyközönség számára kevésbé ismert és nem is túl sikeres filmjét elővegye és új köntösbe öltöztesse, minden esetre furcsa ötletnek tűnik. Azt nem lehet mondani, hogy az eredeti készítők ideáihoz hűtlen módon nyúlt volna hozzá LeMay a Dementia 13 ráncfelvarrásához, hiszen az eleve ilyen mindent bele filmnek szánt eredeti után a 2017-es új Dementia, ha lehet még több horror szubzsánert próbál egybeolvasztani. Ahogy a szinopszisban is olvashatjuk, megtalálható itt már a slasher filmek fejszés gyilkosán és a manapság divatos szellemes, démonos, megszállt-babás filmek kísértetein kívül a home-invasion szubzsáner, valamint a bűnügyi thrillerek csavaros történetvezetésének átvételére történő halvány próbálkozás is. A film azonban éppen ettől az egyszerre akarunk mindent hozzáállástól válik nehezen komolyan vehetővé, ráadásul úgy, hogy az öniróniának vagy az önparódiának leghalványabb jelét sem mutatja. Ráadásul a forgatókönyvben olyan hát ezzel meg mit akartak pillanatok is bennmaradtak, mint mondjuk a kastély japán építőit rejtő tömegsírra való utalás, melynek az égvilágon semmi jelentősége sincs a történet későbbi részében.

A legnagyobb probléma azonban nem is az esetlen forgatókönyvvel van – hiszen azt még egyfajta, az előd felé való tisztelgésként is felfoghatjuk -, hanem a szörnyű színészi teljesítménnyel. És itt nem a magyar szappanoperák pusztán amatőrségből vagy tehetségtelenségből adódó rossz játékáról, hanem dél-amerikai társaik túljátszott, színészetnek nevezett szörnyűségéhez hasonló dologról beszélünk. Nyilván az sem segít a Dementia 13-on, hogy maguk a karakterek is túlzóak, mintha csak a saját karikatúráik lennének, de az is látványos, hogy ezzel a nem túl tapasztatalt színészi gárda sem képes semmit kezdeni. A legtöbb jelenet erőltetett és kínos, érződik, hogy a színészek sem érzik jól magukat a díszletben. A film meglehetősen hosszúnak ható, valójában nem egész kilencven perces játékideje alatt akad azért néhány egészen jól megkomponált jelenet, mely azt sejteti, hogy Richard LeMay azért nem teljesen tehetségtelen rendező. Ilyen például, amikor a kastélyba betörő két fickó szerencsétlenségére betéved Kathleen szobájába. Itt minden addigi fanyalgásom ellenére azért egy-két pillanatig elfogott az a fajta borzongás, amiért annyira szeretek horrorfilmeket nézni. Ez azonban rendkívül kevésnek bizonyult a végelszámolásnál. A Dementia 13-nak eleve semmi szüksége nem volt remake-re és az a tény, hogy mégis kapott egyet, vélhetően semmivel sem fog hozzájárulni Francis Ford Coppola egyik korai filmjének az utókor számára való átmentéséhez.

Értékelés: 3/10

Kinek ajánljuk: Ha esetleg valaki ismeri Coppola eredetijét, tehet egy próbát vele, mindenki más inkább kerülje el.

Gabblack