Szerintetek kell annál hatásosabb belépő, mint amikor a film első öt percében egy teljesen pucérra vetkőzött csaj rohan az életéért az őt üldöző óriásira nőtt CGI-hangya elől?! Ebben az ízig-vérig bűnös élvezetben az egykor szebb napokat látott rock-zenészek bőrébe bújt ismerős B-színészek dacolnak a hatalmas csáprágóval rendelkező rovarok ellen, de senki ne gondoljon semmiféle komolyságra!

Vince Neil-szerű frontember és glam-metál zenésztársai – hivatalos nevükön az egyslágeres Sonic Grave együttes – a kaliforniai Coachella zenei fesztiválra készülnek a nagy visszatérésük reményében, amikor megállnak egyet szusszanni a puszta közepén, hogy lengén öltözött gruppijuk spirituális vezetőjüktől némi pozitív energiát és/vagy inspirációt nyerhessenek a fellépésre. De az egyetlen, amit ezek az egykor népszerű, már azonban kiégett zenészek nyernek, az két dögös bikinis lány hirtelen megjelenése.

Miután az este durván beisznak és bekábóznak, és menedzserük irányíthatatlanságuk okán már-már otthagyná őket a fenébe, az átlagosnál nagyobb hangyák jelennek meg – valamint a lények által már félig megzabált basszerosuk. Lakókocsijukba zárkózva próbálják túlélni a nem éppen hétköznapi méretű rovarok támadását, akik már szinte akkorára nőnek, hogy pisztollyal kell főbe lőni őket, sőt később már a trailer-jüket viszik a hátukon. Hőseink iszonyú megpróbáltatások árán csak eljutni a fesztiválra, de nem csak ők jelennek meg, hanem a hatalmas hangyák. És persze ki nem találnátok, hogy mivel sikerül legyőzniük őket egy ablaküveg-repesztő glam-metál bandaként…

Bár Ron Carlson filmje az iMDb meghatározása szerint nem is horror, én azért mégiscsak ide sorolnám, hiszen a műfaj szinte bővelkedik a mindenféle óriás-mutáns bogár, rovar, ízeltlábú, hüllő stb. rémisztgetésével operáló produkciókban. Az első perctől kezdve többek között az sem lehet kérdés, hogy az egész egy végtelenül komolytalan vállalkozás, amihez olyan ízig-vérig neves B-színészek adták a nevüket a szórakoztatás kedvéért, mint a többnyire béna vígjátékokban teljesítő Tom Arnold, az indiánfőnököket vég nélkül formáló Michael Horse vagy a baltaarcú Gary Busey fia, Jake. Sőt, a film elején egy kisebb szerepben még maga Csavardi Samu (Sean Astin – Stranger Things, The Strain – A kór) is felbukkan, haha!

Pár ritkán előforduló véresebb jeleneten kívül nem sok mindent tud felmutatni a horror terén, hiszen humorosnak szánt gegjeivel inkább a szórakoztatásra gyúr, azonban ezen a vonalon sem igazán teljesít jól. Tom Arnold láthatóan élvezi a játékot, szinte lubickol a szerepében, míg a többiek hányaveti módon hozzák a karakterüket. Hangyáink a szokásosan hanyag CGI-lények átlagos színvonalán mozognak; kis méretben zöldes színben pompáznak, nagyra nőve pedig szélvédőket zúznak be vagy éppen magukat eurovécébe zárt fiatalokat döntenek fel. Tűzzel vagy gitárral fel lehet venni a harcot ellenük, a legjobb azonban mégiscsak a fejhangon való kornyikálás…

Kinek ajánljuk: bazinagy CGI-lényeket kedvelő műértő közöségnek, valamint az esetleges koca trash iránt fogékony nézőknek

Értékelés: 5/10

eyescream