A filmipar nem tanul. Adott egy viszonylag bénácska urbán legenda, amiből valaki a ’70-es években kitalálja, hogy egészen libabőrös rövidfilmet lehetne összehozni. Ehelyett elnyújtják egy egész estés filmre, kár érte. Aztán csinálnak neki egy folytatást 1993-ban, ami óriásit bukik; de még ez sem elég: kell egy remake. Ez az Ismeretlen hívás 2006-ból.

A készítők valamivel csak tisztában lehettek az eredeti film sorsával kapcsolatban, ugyanis a történet szintjén visszanyúltak a kezdetekhez. Az 1979-es Ismeretlen hívás azért vérzett több sebből, mert egy rövidke történetet, ami valójában nem is más, csak egy felütés; kiegészítettek egy olyan sztorivá, ami kitölt másfél órát.

Az az első fél óra máig az egyik legerősebb klasszikus horrorként van számon tartva, a többit pedig inkább jobb elfelejteni. A 2006-os remake esetében valószínűleg így okoskodtak a készítők: ha az jó volt, hagyjuk el a többi sallangot. Ezt is tették, így jöhetett létre az, hogy a remake-ben fél óra cselekménye van széthúzva másfél órás terjedelemre. Ebből talán már sejthetitek, hogy mi a legnagyobb baj az Ismeretlen hívással. Unalmas.

Hiába, hogy a főszereplőt játszó Camilla Belle jól hozza az egyre jobban rettegő Jill alakját; ez sajnos nem segít azon, hogy már megint nincs mit eljátszania. A fényképezés szép, a díszletek gyönyörűek, és minden más külcsín tekintetében is korrekt filmecske az Ismeretlen hívás, de semmi mást nem tud nyújtani, mint némi popcornzabálós kikapcsolódást, és hogy egy olyan film, ami közben nyugodt szívvel játszhatsz a telefonodon, vagy írhatsz egy dolgozatot…

Korábbi, részletesebb kritikánkat a filmről ITT olvashatod.

Kinek ajánljuk: Ha az eredeti filmről azt írtam, hogy könnyed limonádé, tinihorror, úgy erre a filmre még inkább igaz ez a kitétel, bár el kell ismernem, jóval sötétebb hangulatú.

Értékelés: 4/10

Blissenobiarella