A januári Serial Chillers témája a brit bűnügyi történelem egyik legnagyobb port kavart sorozatgyilkosa lesz, Peter Sutcliffe, vagyis a yorkshire-i hasfelmetsző. Nem meglepő módon kizárólag brit gyártású filmek készültek tetteiről, és ahogyan azt rovatunkban már megszokhattuk, kevés közöttük az értékelhető alkotás.

A könyvek

David Peace egy hazánkban kevéssé ismert (egy könyvét sem fordították még magyar nyelvre) fiatal angol írótehetség. Regénysorozatának, a Red Ridingnak első része 1999-ben jelent meg, míg a negyedik 2002-ben. (Nineteen Seventy-Four (1999), Nineteen Seventy-Seven (2000), Nineteen Eighty (2001) and Nineteen Eighty-Three (2002)) A krimi cselekménye az 1975 és 1980 között történt yorkshire-i hasfelmetsző gyilkosságok mellett fő témájaként a rendőrségi korrupcióval foglalkozik. A cím Yorkshire történelmi felosztására utal, ami három „riding”-ra osztotta a megyét, mely legjobban talán „járásként” fordítható le.

Peace gyermekként Leeds-től nem messze élt (az Yorkshire-ban van), és gyermekként maga is átélte a hasfelmetszőről szóló hírek keltette páni félelmet, és azóta is foglalkoztatta a téma. A regényfolyam kritikái felemásak, egészen egyedi írásmódjáról szólnak, melyeket van, ki brilliánsnak; van, ki túlzóan művészieskedőnek és bonyolultnak tart – de megjelennek azok a vélemények is, melyek egyenesen hitvány munkának tartják. A stílusbéli szubjektív értékeléseknél azonban talán megfoghatóbb a kritikáknak azon része, melyek azt ítélik el, ahogyan a ’70-es, ’80-as évek Angliáját illetve a rendőrséget megjeleníti a szerző. A könyvek cselekménye nagyobb részt fikció, mint valóság.

A filmsorozat

A forgatókönyvet az a Tony Grisoni adaptálta, aki a Félelem és reszketés Las Vegasbant is, a három epizód azonban más-más rendezőt kapott. Ez erősen érződik és meglátszik a végeredményen, és bár az egyes epizódok nem állják meg önmagukban a helyüket, mégis olyan érzése van az embernek, mintha egymástól független filmeket nézne. Ezt erősíti az a tény is, hogy egyes visszatérő karaktereket más-más színész játszik a különböző epizódokban, illetve hogy még a filmezés technikai részletei is különbözőek az egyes részekben. 

A látványvilág egészen megkapó. Olyan jól sikerült megjeleníteniük a ’70-es ’80-as éveket, hogy amíg meg nem néztem (korábban elkerülte a figyelmemet), mikor készült a film, azt hittem, ’80-as évekbeli produkciót látok. Sajnos azonban ez nem segít azon, hogy alapvetően ez a sorozat elég gyenge. Elképesztően sok karaktert mozgat meg a történet, és a nézőnek nagyon nehezére esik számon tartani, hogy ki kicsoda, ki jófiú és ki nem. Mindennek ellenére is tud azonban totálisan érdektelen és unalmas lenni. E cikk megírásához kétszer néztem végig az egész hóbelevancot, de nem igazán tudnék bármiféle emlékezetes pillanatot felidézni belőle.

A történet bár mindvégig követi Peter Sutcliffe gyilkosságait, és ezekben a nevek megváltoztatásától eltekintve úgy-ahogy követi is a valóságot, de a történetnek a gyilkosságok leginkább csak hátteret adnak: egy nyomozást, amin dolgozhatnak a főszereplő rendőrök. Maga Sutcliffe épphogy feltűnik csak.

Kinek ajánljuk: Ha a yorkshire-i hasfelmetszőről szeretnél többet megtudni, ez nem a te filmed. Ha örömöd leled az unalmas és bonyolult, kibogozhatatlan angol tévéfilmekben, nézd meg. Ha esetleg olvastad a könyveket, szintén érdekelhet.

Értékelés: 5/10

Blissenobiarella

1974: 1980:  1983: