Mielőtt Stephen King fia, Joe Hill a Szarvakkal és NOS4A2 regényeivel a mainstream médiához szokott közönség körében is felhívta volna magára a figyelmet, 2008 és 2013 között Gabriela Rodriguez chilei rajzolóval közösen megalkotta a műfaji szempontból leginkább a dark fantasy-hez sorolható Locke & Key misztikus hangulatú, drámákat sem nélkülöző, komplex képregényes univerzumát. Hihetetlen sikere okán két Brit Fantasy- és egy Eisner-díjat söpört be, tengerentúli népszerűségét pedig jól jelzi, hogy a Netflix 2018 nyarán berendelte a sorozat első évadját!

Bár Stephen King fia előbb kezdett el különálló novellákat írni, mint a terjedelmében azt meghaladó regényeket, valószínű ez utóbbira való átállása szoros kapcsolatban van a Locke & Key füzetekkel. Ugyanis az IDW égisze alatt, 2008-ban induló comic-saga nem kis teljesítménynek bizonyult a maga hat különálló epizódjával (Welcome to Lovecraft, Head Games, Crown of Shadows, Keys to the Kingdom, Clockworks, Alpha & Omega), részenként hat-hat füzetre bontva, tehát az összesen 36 szám; ráadásul ott vannak még a kiegészítésként készült one-shoot képregények (The Golden Age). Tehát, ha úgy vesszük, ez a 2013-ra befejezett dark fantasy ciklus egy hosszúra nyúló és iszonyatosan komplett történetet mesél el, helyenként az időben okosan ugrálva – jelenből a múltba, majd vissza -, hogy megértsük szereplőink egymás való viszonyát, motivációját, az egyes szituációk és helyzetek miértjét, az események mikéntjét és mindezen említettek között fentálló oksági kapcsolatot. Vagyis bőven lehet(ne) egy több síkon játszódó regény.

És, hogy a magyar közönség se szenvedjen hiányt e jóságból, a Fumax Kiadó most elhozta Nekünk, de nem is akárhogyan! A Locke & Key keménytáblás luxuskiadásának első kötetében a képregény-saga első két fejezete (ha úgy tetszik: könyve) kapott helyet, vagyis a Welcome to Lovecraft #1-6, illetve a Head Games #1-6. No de lássuk, mit takar ez a védőborítóval ellátott, gazdagon díszített, 320 oldalas, már-már gyűjtői igényeket kielégítő hazai kiadás.

Az első részben (Isten hozott Lovecraftban) megismerkedhetünk az átlag amerikainak tűnő Locke család tagjaival – az özveggyé és egyre jobban az ital rabjává váló Nina, illetve három gyermeke, a mogorva és dacos Tyler, az önmagát kereső, érzékeny Kinsey és a önfeledt vidám és kíváncsi Bode -, akik egy közelmúltban bekövetkezett tragikus eseményben elvesztették apjukat. A családfőt egykori zseniális eszű diákja, a szociálisan hátrányos helyzetben lévő Sam Lesser ölte meg, akit tette miatt jó időre diliházba zártak. A család pedig a tengerparti Lovecraft-ba (micsoda helyszín… hmmm!)  költözik, az anya testvérének Kulcsház nevű birtokára. A szemfüles Bode hamarosan talál egy furcsa kulcsot, amely egy olyan ajtót nyit ki, amelyen ha kilép, szellemmé tud változni, ezáltal pedig szinte észrevétlenül bárhova el tud jutni… Eközben pedig a birtok lezárt kutjában ragadt természetfeletti entitás segít kiszabadítani Sam-et, feltéve hogy ő pedig megszerzi neki a számára fontos, további kulcsokat…

A második történet (Fejben dől el) szinte közvetlenül az első rész után játszódik, bár ennél már felbukkan egyfajta keretes szerkezet – szövevényes narrációjának egynéhány kérdésére választ kaphatunk a prológus és epilógust kettőséből. Bode egy horgászat során újabb kulcsot talál, mely hosszas keresgélés után a fejét (!) nyitja ki (vagy fel, ha így jobban tetszik), Tyler és Kinsey pedig rájönnek, hogy oda be is tudnak tenni dolgokat, és ki szintén lehet venni belőle.  Eközben az előző rész végén kiszabadult kútbéli entitás felveszi egy „ismerős idegen” alakját, és a Locke-gyerekek közelébe férkőzve próbálja a neki tetsző irányba terelni a dolgokat

Egyszerűen zseniális, amit Joe Hill művel ebben a képregényben. Persze Gabriel Rodriguez illusztrátor munkáját is dicséret illeti, ugyanis részletekbe menően, aprólékosan kidolgozott rajzai szemet gyönyörködtetően virítanak – bár bevallom, a színezést az elején kicsit szoknom kellett, mivel én speciel kissé komorabb tónusra számítottam, de annyi baj legyen. Sem a panel-struktúra kialakítására, sem pedig a szövegbuborékok elhelyezésére nem lehet egy rossz szavam se, ugyanis mindegyik elem a cselekmény dramaturgiájának eszközeként funkcionál, és persze az sem elhanyagolható indok, hogy ezek jól működő logikai felépítésével a Kedves Olvasó könnyebb haladását szolgálja.

De visszatérve Joe Hill-re: szenzációs mennyi mindent sikerült beépítenie a történetbe, mondom úgy, hogy még csak az első két könyvet volt szerencsém olvasni. Van itt komplett családi dráma, titkolt homoszexualitás, főszereplőink életkorából adódó útkeresés-kesergés és önmarcangolás, hit és bizalom kérdése, múltbéli titkok és rejtélyek, alakváltó természetfeletti gonosz, és persze sötét tónussal színezett Fantasy. Zseniális például, ahogy a második könyvben a gyerekek saját kobakjukat kinyitva meglátják egymás gondolatait – és ahogy ezt vizuálisan láttatják az alkotók, amikor ki és beemelnek különféle dolgokat -, vagy éppen érzelmeket/lelkiállapotokat személyesítenek meg kicsinyke, de annál hatásosabb lényekkel. Joe Hill bámulatosan mutat be mind egyre több és több rejtélyes múltbeli titkot, miközben a jelen eseményeit követve próbálunk meg az egyre sokasodó kérdőjelek végére érni. Olyan ütemben adagolja a kellemes, bizsergő feszültséget és mindennapi tragikus sorsokat és/vagy hiteles emberi kapcsolatokban rejlő érzelmeket szerepeltető események láncolatát, hogy szinte faljuk a képkockákat!

Nem mondhatok többet, minthogy Mestermű! Felejtsétek el, hogyha valami képregényesen, rajzos formában kerül elétek, akkor az csakis komolytalan dolog lehet. Itt a kitűnő példa, hogy hétköznapi dráma és szárnyaló fantasztikum megfér egymás mellett egy kitűnő történetben! Köszönjük a Fumax-nak, hogy a magyar közönség számára is elhozta Stephen King fiának a tengerentúlon már nagy népszerűségnek örvendő (kép)regény-ciklusát!

Értékelés: 10/10

eyescream

A könyvért köszönet a Fumax kiadónak, akitől ITT lehet megrendelni!