Az utóbbi pár évben többször bebizonyosodott, hogy minőségi tartalmat sokféle módon és sok fajta eszközzel lehet gyártani a filmművészet terén is. Természetesen ezalatt nem az ál-művészi megoldásokkal operáló alkotásokat értem, amelyekre a kreativitás címkéjét nagy nehezen, de ráerőszakolják; épp ellenkezőleg – olyan darabokra, amik valóban képesek a szokványostól olykor eltérőbb manőverekkel sikeresen operálni. 

Annak idején a found footage, mint műfaj bombaként robbant a köztudatba újszerűsége miatt. Jól tudjuk, hogy minden, ami új, egyben megosztó is, így a fent említett műfaj képes volt – sőt, ami mai napig képes – éles hangvételű vitákat generálni a filmrajongók körében. Ennek ellenére a példaként használt műfaj, a found footage beette magát a köztudatba, és elfogadott irányzat lett, így várható, hogy a technológia rohamos léptékben történő fejlődését kihasználva a filmes zsánerek stílusrepertoárja egy nap újabb elemmel bővüljön. Ezzel pedig el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami szervesen kapcsolódunk jelen cikkünk tárgyához. Néhány évvel ezelőtt ugyanis megjelentek azok az alkotások, amelyek nagy részben, vagy kizárólag csak webkamerák, okostelefonok és/vagy különféle elektronikai eszközök (telefon, laptop, stb) kijelzőjén, monitorján mutatott képkockákkal prezentálják történetüket. Természetesen ennek a jelenségnek a pro és kontra szempontjait, arányait ki-ki a maga szájíze szerint értékelheti.

A Searching is ebben a műfajban méretteti meg magát – vagy talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, etalont állít benne. Történetük főhőse egy édesapa, David Kim, aki felesége halála után egyedül igyekszik legjobb tudása szerint nevelni kamaszkorú lányát, Margot. Tinédzsereket helyes útra terelgetni két szülőnek is embert próbáló feladat, így nem meglepő, hogy David-nek sem zökkenőmentes a folyamat, ez a probléma pedig később kiindulópontjaként, és egyben mozgatórugójaként szolgál a későbbi eseményeknek. Egy nap ugyanis Margot nem tér haza, az aggasztó jelek sokasodnak, így hamarosan megkezdődik a kétségbeesett kutatás a lány hollétét – és hogylétét illetően. A Searching mindezt az első képsortól az utolsóig kizárólag mobiltelefonok, számítógép-képernyők és webkamerák segítségével mutatja be.

Az igazat megvallva, számos olyan dokumentumfilmet néztem – és nézek a mai napig is, amelyek során a nyomozó hatóságok rejtélyes eltűnési eseteket próbálnak meg felgöngyölíteni több-kevesebb sikerrel. Mindig is érdekelt maga a folyamat: hogyan próbálnak egy láthatóan szőrén-szálán eltűnt ember nyomára akadni élve, vagy halva, mik azok a kapaszkodópontok, és irányvonalak, amik mentén tájékozódhatunk. Ezekben a sokszor regényekbe illő fordulatokkal tarkított nyomozásokban pedig van egy közös vonás: szinte minden esetben kiderül, hogy a család, a barátok, és az illető közvetlen környezete mégsem ismerték annyira a később eltűnt személyt, mint ahogyan ők azt gondolták. Természetesen egy ilyen rettentően racionális téma is felvetheti a már-már filozofikus jellegű témákat súroló kérdést: ismerhetünk-e egyáltalán valakit teljesen – legyen szó hozzánk bármilyen közel álló emberről.

A Searching pontosan ezt a témakört boncolgatja igencsak realista eszközök segítségével. A filmben lévő karakterek – a főszereplőktől kezdve az utolsó mellékszereplőn át, egytől egyig olyan figurák, akiket valóban el tudunk képzelni egy hétköznapi szituációban, vagy vélhetően tudnánk is hozzájuk hasonló embert példának hozni saját életünkből. Azonban ezen bőven tovább haladva a Searching igyekszik a minket körülvevő társadalmi jelenségeket is minél életszerűbben tálalni. Sok esetben akár apró, elrejtett utalások segítségével teszi mindezt, nem pedig az arcunkba dörgölve, olyan módon felhívva a figyelmet rá, hogy pusztán csak az nem veszi észre, mit akarnak üzenni a készítők, aki nem akarja. A film cselekménye mindösszesen bemutatja egy cselekmény folyamatát úgy, ahogyan az akár a való életben is történhet.

A Searching másik nagy erőssége az, ahogyan képes csavarokat, fordulatokat belevinni úgy, hogy közben szinte egyáltalán nem szakad el a realista, valósághű koncepciótól – egyszerűbben szólva a rendező képes volt egy olyan thrillert megálmodni, amelynek cselekménye a való életben is megállná a helyét. A film adatai után kutakodva meglepve botlottam bele az információba, amely szerint a Searching alkotója, Aneesh Chaganty ezzel a művel debütált – így a tény, hogy a rendező első filmjéről van szó, külön plusz pontként tartható számon. Ha minden áron hibát kellene megneveznem a Searchinget illetően, egyértelműen a lezárás lenne az – de természetesen itt már részben szubjektív véleményről van szó, amikor azt állítom, hogy a záró képsorok nem teljesen voltak összhangban az addig szinte hibátlanul felvázolt atmoszférával.

Az esztendő végéhez közeledve a szokásos év végi toplistánk összeállításához igyekszik az ember minél több alkotást megnézni, hogy átfogóbb képet kapjon az idei termésről. Ami azt illeti, számomra a 2018-as év telis-tele volt csalódásokkal filmek terén, azonban a Searching gondoskodott arról, hogy semmiképp se keserű szájízzel tudjam értékelni majd az összképet.

Értékelés: 10/10

Kinek ajánljuk: Bárkinek, aki szeretne egy izgalmakban, fordulatokban gazdag, realista hangvételű thrillert.

(Absvrd)