A Neil Marshall által jegyzett 2005-ös A barlang a 2000-es évek horrortermésének egyik kiemelkedő darabja volt, így nem hiányozhat tovább a CineGore repertoárjából sem. Biztos vagyok benne, hogy sokak kedvencét veszem ma elő, és én sem vagyok kivétel. A filmnek készült egy második része is. Ritkán mondok ilyet, de bár ne készült volna…

 

The Descent (2005) (A barlang)

A barlang, vagyis a The Descent (ami szó szerinti fordításban „alászállást” jelent) öt barátnőről szól (kiegészülve egy barlangászatban tájékozott Holly-val), akik kedvelik az extrém sportokat. Hegyet másznak, raftingolnak, sportos, vagány fiatal nők. A főszereplő Sarah a film elején szörnyű tragédiát él át: egy autóbaleset során elveszíti férjét és kislányát, ő azonban túléli a balesetet. A fonalat egy évvel később vesszük fel, amikor a társaság egy barlang felfedezésére indul, és Sarah először mozdul ki családja elvesztése óta. Részben miatta szervezik az utat, mindenki igyekszik a kedvében járni. Éppen ezért, mert a program célja csupán az, hogy újra együtt legyenek, egy egészen könnyűnek számító, nem túl nagy kihívásokat magában rejtő helyszínre esik a választásuk. A film felvezetése elég hosszú, a 100 perces játékidőből több mint fél óra eltelik, és elég sok viszontagság adódik – melyből a legfontosabb, hogy az egyetlen járat beomlik, így kiutat kell keresniük -, mire egyáltalán szóba kerül, hogy a társaság nem ilyen barlangra számított. Az út szervezője, Juno, eleinte ködösít, de idővel elárulja, hogy a barlang, amiben tartózkodnak egy feltáratlan hely. A hatóságok nem tudják, hogy itt vannak, nem fogja őket senki itt keresni.

Ez már épp elég nagy baj lenne, de csak tetézi, hogy egyre vészjóslóbb dolgokra lelnek útjuk során. Régi, legalább száz éves felszerelést találnak, rengeteg döglött állatot és a csontjaikat, valamint Sarah többször is, mintha embereket látna maguk körül. A többiek zaklatott lelkiállapotának, paranoiának tudják be és próbálják megnyugtatni, de ez csak addig működik, míg ezek a titokzatos lények meg nem támadják őket.

Innentől fogva a film nagyot fordul, és a szörnyek elleni harc kerül előtérbe. Főhőseink hamar rájönnek, hogy a barlang lakói teljesen vakok, és csak azzal tudják megvédeni magukat ellenük, ha teljes csendben maradnak. Egyre-másra szétszakad a csoport, előtérbe kerülnek múltbéli sérelmek, és miközben szereplőink pancsolnak a vérben, mi ugyanezt tesszük a gore-élményben.

A The Descent varázsa szerintem abban áll, hogy a készítők igazán komolyan vették. Bárhogy gondolkozom, nemigen jut eszembe olyan 2000 utáni horror, amiben ennyire jó karakterek szerepeltek volna. A film elején bemutatott tragédia megmutatja a nézőnek a köteléket, ami összeköti a barátnőket, így a későbbiekben átélt borzalmak során át tudjuk érezni, hogy a társak elvesztése itt most tényleg nagyon fáj. Bár a hangsúly Sarah-n (Shauna Macdonald) és Junón (Natalie Mendoza) van, és a többiek kevésbé kerülnek megismerésre, de egyikük sem klisés, műanyag karakter, ami igazán üdítő változatosság egy horrorfilm esetében. …és, végre egy film, amiben a csajok igazán tevékenyen képesek tenni a saját életük megmentésének érdekében! Amikor megtámadják őket a szörnyek, nem kezdenek sikítozni, nem kezdenek szerencsétlenkedni, hanem rögtön kezelni tudják a helyzetet, mint értelmes, felnőtt emberek! Wow! …és ez nem a hollywoodi fenimizmus ám, ami mostanában kényszeresen a cselekvő nőt helyezi a középpontba – egyrészt ez a film most már több mint egy évtizedes, nem a mostani divat szülte, másrészt pedig angol filmről van szó, így Hollywoodhoz sincs köze.

Azon kívül a film jól néz ki. Azért fontos kiemelnünk a külcsínt, mert ennek a filmnek ez a koncepciója – egyszerű történet, briliáns látványvilág. A kamera mindvégig egészen közelről követi a színészeket, ezzel is fokozva a barlangi, szűk terek hatását és a klausztrofóbiás érzést. Nem utolsó sorban ez a módszer arra is alkalmas, hogy fokozzák a feszültséget, hiszen a szereplőkhöz hasonlóan mi is csak találgatunk, hogy mi leselkedik rájuk a sötét sarkokban. A sötétség is jó eszköze a félelemkeltésnek: a barlang mélyén az egyetlen fényforrást szereplőink lámpái jelentik, melyekről tudjuk, hogy bármelyik pillanatban kifogyhatnak az energiából. A szörnyek maszkjai is remekül sikerültek, éppannyira torzak, hogy hihetőek, hitelesek maradjanak. Gollamszerű, barlangi élethez alkalmazkodott lényekről van szó, de nekem elsősorban Lovecraft barlangi szörnyetege jutott eszembe róluk.

A látvány mellett a The Descent a hangok terén is remekel. Szereplőink a film jelentős részében csendben vannak, és ilyen körülmények között kiemelt szerephez jut a színészi alakítás, mely terén Shauna Macdonald és Natalie Mendoza nem hagynak cserben minket. Kiválóan sűrítik egyetlen tekintetbe, mozdulatba az egész történet lezárását. A jó horrorfilmek ismerik a csendben rejlő erőt, és erre kiváló példaként szolgál a The Descent is. (idekívánkozik a 2018-as Hang nélkül felemlegetése, mely egész koncepcióját a csendre építette fel, kiváló alkotás)

A végére egy egészen szubjektív nézőpontot szeretnék leírni, miért szeretem annyira ezt a filmet. Világéletemben féltem a barlangoktól, pedig klausztrofóbiás legfeljebb az egészséges szintig vagyok. Amikor kb. 18 évesen először láttam ezt a filmet, olyasmit éltem át, amit gyerekkorom óta nem: rémálmaim voltak napokig. Nem csak a barlang miatt, ezek a szörnyek is kikészítettek idegileg, és erre egész életemben egyetlen film volt képes A barlangon kívül, ez pedig A bolygó neve halál, ami nagyjából 5 éves koromban volt rám ugyanilyen hatással. A kettő között, és azóta egyetlen egy film sem érte ezt el. Azóta persze rengetegszer megnéztem ezt a filmet, már rémálmaim sincsenek miatta… de vannak az ember életében maradandó filmélmények, és számomra a The Descent az egyik ilyen.

Kinek ajánljuk: Ha olyan filmet keresel, ami zárt térben játszódik, kevés szereplővel dolgozik vagy egy térben játszódik (amolyan kamaradarab), vagy erős női szereplőket vonultat fel, A barlang a te filmed. Ha olyan filmet akarsz látni, amiben minden iskolapélda-szerűen van összerakva, A barlang a te filmed. Nem ajánlom viszont, ha klausztrofóbiás vagy, nem bírod a szörnyeket és az undorító dolgokat.

Értékelés: 10/10

The Descent: Part 2 (2009) (A barlang 2.)

A film sikerét meglovagolandó készült egy második rész is, a nem túl meglepő The Descent: Part 2 címmel (magyarul: A barlang 2.) Ehhez a filmhez Neil Marshall már csak executive producerként adta a nevét, és ez igencsak meglátszik a végeredményen.

A történet szerint Sarah kiszabadul a barlangból, kórházba szállítják, és megindul a keresés a csapat többi tagja után, hiszen még ők is életben lehetnek. Sarah amnéziás, nem emlékszik az elmúlt napokra, és a barlangban töltött időre, nem tud segíteni. A rendőrök ennek ellenére is magukkal viszik őt, hátha majd a barlangban visszatérnek az emlékei, ami egyébként még működik is. (de őszintén, ki az a beteg állat, aki alig pár óra elteltével képes egy csurom véres, amnéziás nőt visszavinni a barlangba?!?) A szörnyek még mindig szörnyűek, kiút már megint nincs, mert ez a barlang már csak olyan, hogy néha beomlik. Sarah nem emlékszik a kiútra, csak tippjei vannak. Előkerülnek az első rész szereplői is szép sorjában.

Erre a filmre nem szeretnék túl sok szót fecsérelni: mindent amit lehetett, elrontottak az első filmhez képest. Gyenge karakterek, gyenge látványvilág – aminek semmi más oka nincs, mint az az állandó kényszere az íróknak, hogy túlozni akarnak. A barlang legyen még veszélyesebb, a szörnyekből legyen még több és legyenek még rondábbak, legyen több a gore, legyen több minden. A karakterek silányul megírtak, közelébe sem érnek az első rész szereplőinek, volt köztük olyan, akinek örültem, amikor végre meghalt, mert legalább nem idegesít tovább.

A film egyetlen értékelhető jelenete, amikor a női princípium beteljesedéseként feláldozzák a kis csapat utolsó férfi tagját a túlélés érdekében. Ismét egy olyan folytatásról van szó, amit nagy kár volt elkészíteni.

Kinek ajánljuk: Igazából senkinek. Aki hozzám hasonlóan szerette az első filmet, felülhet a nosztalgiavonatra, és áldozhat rá másfél órát, de én előre szóltam: csalódás lesz.

Értékelés: 3/10

Blissenobiarella