A játék megjelent PC-re, PS4-re, Xbox One-ra, Linuxra és OS X-re is. Jelen teszt a PS4-verziót mutatja be.

Akármennyire is szeretjük avagy utáljuk, a found footage jelenség beleitta magát a popkultúrába. Számtalan film jelent meg a témában, és már pár sorozat is bepróbálkozott ezzel a megközelítéssel (Siberia, River). Így talán nem is  meglepő, hogy az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő és rohamtempóban növekvő videójáték-ipar is végül hozzányúlt ehhez a megközelítéshez, így született meg a félig-meddig found footage horrorjáték, az Outlast.

A történet szerint egy újságírót alakítunk, bizonyos Miles Upshurt. Miles egy fülest kap, miszerint az évekkel ezelőtt bezárt Mount Massive elmegyógyintézetet titokban megnyitották, és egy nemzetközi vállalat közreműködésével feltehetőleg illegális kutatásokat tartanak a falai mögött. Ide érkezünk egy borús este alkalmával, hogy mit sem sejtve, az épület falai közé lopózva egy förtelmes rémálom részesei lehessünk.

Az Outlast egy igazi túlélőhorror-darab. Nincs fegyverünk, nincs életerőnk, nincsenek főellenségek, nincsenek kiszámítható ellenfelek, csak mi és a kameránk, amire mindennél nagyobb szükségünk lesz! Ez az eszköz lesz a valódi szemünk és túlélésünk egyetlen kulcsa, ugyanis a játékban rengetegszer kell majd vaksötétben tapogatózva haladni, ahol csakis kameránk éjjellátó funkciójának köszönhetően érzékelhetjük környezetünket. Az eszköz zöldes, szemcsés, sistergő képét nézve kell haladnunk legtöbbször, ami nagyot dob a hangulaton – és már meg is van a found footage érzet -, ami lepukkant elmegyógyintézet fala között nem kicsit hátborzongató. A parafaktort a tökéletesen megkomponált hanghatások csak még jobban fokozzák. Az igazán elvetemülteknek erősen javaslott fejhallgatóval játszani az Outlastet, mert pl. a csendes folyosón haladva, egy váratlanul fülünket megsimogató beteges szuszogás tuti leizzaszt bárkit.

A játék okosan építi fel a hangulatot. Az épület eleinte teljesen kihaltnak látszik, ám csakhamar ráakadunk  a sokszor feltrancsírozott hullákra, amik már sejtetni engedik, hogy itt valami nem stimmel. De a készítők nem hagynak minket itt sem unatkozni, hiszen miközben fokozatosan próbálunk aklimatizálódni, olykor bizony fránya jump-scare részek ugrasztanak meg minket.

Egyre beljebb hatolva végül megtaláljuk az említett holtestekért felelős egyéneket is, az intézmény szellemileg sérült lakosait. A zakkantak viselkedése teljes mértékben kiszámíthatatlan, van, aki csak békésen ül és bámulja a sistergő tv-t, van aki magában motyog a semmibe bámulva, és van olyan, aki a sarokban gubbaszt, majd hirtelen ránk veti magát, s ekkor jön a menekülés.

És itt jön a játék lényege, ugyanis mivel harc nincs a játékban, ezért sokszor kell menekülőre fogni. Ám ez nem egy egyszerű fogócska, a készítők kicsit megnehezítették a dolgunkat, hiszen egyes gógyisok akár a végsőkig képesek követnek minket, akik elől muszáj elbújnunk: ágy alá fekszünk vagy szekrényben lapulunk ez csak rajtunk múlik, de gyorsnak kell lennünk. Az agyasok ugyanis ha elvesztenek minket, még mindig nem adják fel és ekkor keresni kezdenek, s csak reménykedhetünk, hogy nem találnak ránk. Ez leírva talán nem tűnik nagy durranásnak, de mindenkit biztosíthatok, hogy nagyon is hangulatos egy-egy ilyen esemény túlélése.

A játék egyébként roppant egyszerű elvre épül: jussunk el A-ból B-be, elkerülve a “lakosokat”, és néha kisebb feladványokat is hajtsunk végre. A fogócskához hasonlóan, talán ez is ötlettelennek hangzik, de a való életben igen élvezetes és olykor tényleg kihívás eljutni oda ahova szeretnénk. Főként ha éppen már merülő félben van a kameránk és az éjjellátó funkció olykor kihagy. Ilyenkor az itt-ott elszórt elemekkel kell újratöltenünk a kicsiket, ami ha éppen nincs nálunk, bizony hoppon maradunk, és higyjétek el nekem, nagyon nem kellemes vaksötétben matatni.

Kinézetre teljesen rendben van az anyag, nem egy kimagasló grafikával áldották meg, de panaszra sincs okunk, főleg, hogy az állandó sötétség sok mindent palástol Az éjjellátós részek kifejezetten pofásak, sőt, volt egy-két rész, ahol ha nem tudom, hogy ez egy játék, simán igazinak néztem volna. Mindösszesen a szavatosságra lehet panaszkodni, hiszen a 6-7 órás játékidő után semmi sem motivált arra, hogy újrajátsszam a játékot. Hiába a gyűjtögethető dokumentumok, melyekből a hely és az ott történtek hátterét tudjuk meg, valahogy ez nem motivált arra, hogy még egyszer elindítsam a játékot.

Az Outlast egy igazán üdítő horrorjáték. Nem a szokványos sémákat követi, s talán ez teszi különlegessé. A fegyvertelenségből, kameránk merülékenységéből, a korlátozott látási viszonyokból és a zakkantak kiszámíthatatlan viselkedéséből adódó nyomasztó érzet fenomenális. A játékot erősen javaslom egyedül, sötétben, fejhallgatóval játszani, a teljes élmény végett.

Értékelés: 9/10

Kinek ajánljuk: Minden horror kedvelő gamernek!

wooltur