Régen láttam már ufós filmet, ugyanis a CineGore sci-fi szakosztályához tartozó kollégák mindig szinte azonnal lecsapnak egy-egy ilyen darabra. Persze az is igaz, hogy rendszerint pórul járnak, hiszen az előzetesek sajnos mindig jobb fényben tünteti fel ezeket a gonosz földönkívülieket szerepeltető produkciókat. Most azonban nem hagytam magam, és elsőként én tekintettem meg ezt a darabot, amelyből kiderül, hogy a Szürkék nem minden esetben rosszak, bár magáról a filmről ez sajnos mondható el.

Tinédzserek pornólapok nézegetése közben egy becsapódó meteoritra lesznek figyelmesek. Miután híresek lesznek tőle – bekerülnek a helyi mucsai lapba -, egyikük el is teszi a jobb napokra. Ugrás a jelenbe, ahol egy földönkívüli űrhajón egy panelokat nyomkodó szürke alien valamiféle repkedő, szenzoros szemgolyót küld a Földre, amit egy helyi farmer szerencsétlenségére ki is lő. Nem sokra rá pont az a kis földönkívüli lény támadja meg, ami után a szemgolyó szaglászott; elkapja az arcot, belemászik, és megzabálja a kutyáját. Eközben a farmer lányát elrabolja a már említett szürke, és az űrhajójára cipelve (még több panel-nyomkodás közben) belerak valami furcsa organizmust a pucéran és magatehetetlenül fekvő lány nyakába. Hősnőnk egy erdőben ébred ugyancsak pucéran, kezén valamiféle jeladóval, majd ruhát rabol magának egy szerencsétlentől, és elindul az apja után.

Testrablott faterünk X-meneket megszégyenítő módon felkapaszkodik egy random mozgó vonatra, következő snittben pedig már nyers fagyasztott húst (és a biztonsági őr nyakában lévő inakat) zabálja az egyik szupermarketben, míg végül a boltból kifelé menet el nem csapja egy távolsági busz. A boncolás során aztán a lény leválik a hulláról, és új gazdatestet talál magának a patológus személyében. Itt érnek össze a szálak: a pucér felöltözött csaj a kórház folyosóján a kezére szerelt high-tech karpereccel zöld sugarakat kezd lövöldözni a lény által uralt gazdatestre, aztán pedig megkezdődik a hajsza. Gazdatest elhalálozik. Irány a strip-club. Zöld sugárnyalábok. Csajbunyó.

Hogy valamennyire azért formabontó legyen a cselekmény, úgy az ötvenedik percben a film elején Földre érkező meteoritból kikel egy ilyen újabb kis rákszerű entitás, és az is megszáll valakit. A két gazdatest aztán egy raktárban párosodni akar, de előjátékként még vállon harapnak egy szerencsétlen statisztát. Aztán jön a final battle, megjelenik a szürke is (most kivételesen nem nyomogat gombokat), hogy segítsen felkelni a kiütött csaj, merthogy ő segítő szándékú. Persze ki nem találjátok, hogy miután elpusztulnak a gaz földönkívüli rákjószágok és minden happy, azért van még egy fantasztikus vége-csattanó, amelyben a (látszólag) kiirtott lények mégiscsak el tudnak szabadulni…

Komolyan, az elején még reménykedtem, hogy lesz belőle valami értelmes dolog, de megint csak a hulladékimádó felem örülhetett. Tényleg, dicséretes dolog, hogy végre segítő szándékúnak állítják be a Szürkéket, de amit a film alatt művelnek, az bizonyos botrányos. Állnak egy minimál-panel előtt és robotikus mozgást mímelve mindenféle dolgot nyomogatnak, meg néha mozog a fejük, ennyi. A testrablásért felelős kis rákszerű idegenek kinézete még akár jó is lehetett volna, de sajnos azokat is rútul elcseszték. De amúgy is, miért kéne az uralmuk alá hajtott embereknek vért szlopálni szerencsétlen vadidegenek vállából? Nem lehet, hogy a filmet író és rendező Greg A. Sager – akinek egyébként a szintén ergya Kingdom Come-ot is köszönhetjük – egyszerre akarta a Testrablók támadását ötvözni az ufós filmekkel, miközben a fejében motoszkált valami vámpíros befolyásoltság?! Külön érdekesség, hogy a (melltartót nem igazán viselő) főszereplő csajszi részéről egy normális dialógus nem hallható a filmben, leginkább a statiszták kényszerülnek megtörni a csendet, néha pedig még humoros szánt részeket is kaphatunk tőlük. Komoly megtekintésre teljesen alkalmatlan a produkció, egyedül a trash-rajongók laknak jól vele.

Értékelés: 4/10

eyescream