Meg a bedeszkázott ablakai a halált hordozó háznak – akár frappánsan ezzel a Tankcsapda idézettel is kezdhettem volna ennek a Halloween-kor játszódó, tematikája szerint kísértetházas horrornak a bevezetőjét, aminek középpontjában bizony a boszorkányság áll. Forgatókönyvét pedig annak a Neil Elman-nek köszönhetjük, aki már a Lavalantula, 2 Lava 2 Lantula, illetve a They Found Hell című remek mozikban is bizonyította tehetségét.

Egyetemista fiatalok egy csoportja Halloween ünnepén felkeresik a város szélén álló, elhagyatott házat, amelyben állítólag régebben egy boszorkány lakott. Előre küldik egy társukat, hogy ő majd jól frászt hozzon a házba betoppanó lányokra, de nemsokára ők ijednek meg, ugyanis a ház nem ereszti őket. Előbb egy csaj ujját harapja le a tükör, majd a sebesült társuk arcán kezdenek ragyák burjánzani, és valamiféle fekete füst alakban közlekedő entitás üldözi őket permanensen a labirintusra emlékeztető ház folyosóin, miközben a fiatalok száma egyre inkább fogyatkozik…

Már ott kezdődnek a gondok, hogy a filmben bemutatott hatalmas kerttel rendelkező, teljesen újszerű kúria minden, csak éppen nem egy boszorkányságért elítélt hölgyemény misztikus lakhelye – inkább valamiféle ténylegesen ódon, fáktól körülölelt, düledező romot képzeltem volna el, mintsem ezt a sterilnek tűnő kvázi palotát. Ami egyébként annyira elhagyatott, hogy a villany például első próbálkozásra felkapcsolódik. Ezért aztán gyakorlatilag semmiféle sötét és/vagy fenyegető atmoszférával nem rendelkezik a film, ami azért elég nagy probléma.

Ha felülemelkedünk a kisebb-nagyobb logikai hibákon és a szereplők csapnivaló játékán, vagy a film elején teljesen feleslegesen felvázolt nevelőapa vs fiú konfliktuson, akkor hangulatában egy olyan egyszer nézhető kísértetházas horrort kapunk, amelyben egy nagyritkán alakot öltő, amúgy fekete plazmaszerű anyag üldözi hőseinket, miközben tízpercenként ismétlődve a boszorkányt ábrázoló fényképet tolják az arcunkba, hogy még véletlenül se felejtsük el, hogy valójában ő az. Mármint hogy a szellemboszi. Bár a CGI is elég közepes, a halálnemek legalább úgy-ahogy változatosak: van itt boszorkány általi szexuális erőszak, arcletépés, körömszaggatás, vasketreces lefejezés, vízbe fullasztás, és még egy szolid kizsigerelést is láthatunk a vége felé.

Ráadásul a forgatókönyvíró volt annyira kedves és előrelátó, hogyha a fináléban látott amúgy is elég egyértelmű képsorokat esetleg nem értenék – mert mondjuk totál gyengeelméjűek nézik -, akkor még a végén gyorsan, szájbarágós módszerrel összefoglalják, hogy mi volt ennek az egésznek a lényege. Én azt mondom ennek fényében: ha csak tehetitek, kerüljétek el a Boszorkány Házát!

Értékelés: 5/10

eyescream