A Genya egy igaz történetet feldolgozó amerikai-francia thriller a méltán elismert Larry Clark készítésében; akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Kölykök, a Ken park, a Még egy nap a paradicsomban, Külvárosi rockerek vagy a kevésbé jól sikerült A jövő ősembere.

 

 

A valóság

A Genya Bobby Kent meggyilkolásának történetét meséli el. A húszéves Bobby a floridai Hollywood-ban élt és nevelkedett (nem összetévesztendő a kaliforniai Hollywood-dal, ahol a filmgyár található). Szépreményű ifjú volt, jó tanuló, akinek céljai közt az egyetemi felvételi, és az apjával való közös üzlet szerepeltek. A felnőttek kedvelték, intelligens, udvarias fiúnak tartották.

Volt azonban Bobbynak egy másik oldala is, amelyet csak keveseknek mutatott meg. Gyerekkori barátja, Marty Puccio azonban mindenkinél jobban ismerte. Mindkét fiú szülei helytelenítették barátságukat: Kent apja azért, mert Marty iskolakerülő volt, Marty szülei pedig azért, mert a fiú gyakran horzsolásokkal, ütések nyomaival a testén ment haza Kentéktől.

Bobby Kent egy „genya” volt. Angol szóval „bully”, vagyis az a fajta zaklató személyiség, aki mások megfélemlítésével , terrorizálásával, bántalmazásával szerez felettük hatalmat. Bobby személyisége kamaszkorukban vette ezt az irányt, és történetünk kezdetén Marty Puccio már évek óta az áldozataként senyvedett.

A két fiú testépítéssel kezdett foglalkozni, és Bobby Kent igen szép eredményeket ért el, de kétes módon, ugyanis mind a ketten egyhamar rászoktak a különböző teljesítménynövelő szerekre. Ez nem volt jó hatással Kent személyiségére, ugyanis a szerek csak felerősítették agresszív, uralkodó hajlamait.

Egy közeli klubban megismerkedtek egy homoszexuális férfival. Ebben a klubban férfiak sztriptízeltek „önkéntes” alapon, tehát nem a klub alkalmazottaiként. Bobby arra kényszerítette Marty-t, hogy ő is csatlakozzon a táncosokhoz, majd az így szerzett pénzt erőszakkal elvette barátjától. A klubban ismerkedtek meg egy férfival, akivel később Bobby apja felszerelésével leforgatott egy meleg pornófilmet, amit a környék ilyen érdekeltségű üzleteiben próbált értékesíteni. A későbbiek folyamán soha nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy megmutassa a filmet valakinek; de vevőt nem talált rá silány minősége miatt. (illetve mert szexuális aktust nem tartalmazott a felvétel, csupán egy táncoló, maszturbáló férfi volt látható a filmen)
Bobby és Marty így élte tehát az életét, egyre mélyebbre süllyedve. 1993-ban Marty megismerkedett a nála két évvel fiatalabb, 18 éves Lisa Connelly-vel és járni kezdtek. A lány odáig volt Marty-ért, nem nézte azonban jó szemmel a Bobby-val való barátságát, különösen mióta tudott arról is, hogy Bobby Kent hogyan bántalmazza szerelmét. Féltékeny volt, azt szerette volna, ha Marty minden idejét vele tölti barátja helyett, ezért Bobby-t összeismerkedtette egy barátnőjével, a 17 éves Alice Willisszel, akit mindenki csak Alinek szólított. Bobby és Ali jártak egy pár hétig, azonban a lány véget vetett a kapcsolatnak, mert Bobby vele is erőszakosan viselkedett. Lisa féltékenysége akkor jutott a csúcsára, amikor kiderült, hogy teherbe esett. Nagyon örült a magzatnak, hiszen fülig szerelmes volt Marty-ba, Bobby társasága azonban egyre jobban aggasztotta.

Végzetes tervek

Lisa Connelly hamarosan döntésre jutott: Bobby-t ki kell iktatni az életükből. Azért, hogy másokat is megnyerjen „ügyének”, terjeszteni kezdte Bobby rossz hírét. Alinek azt mondta, hogy a fiú Ali kisbabáját fenyegette (aki egy korábbi kapcsolatból született), amennyiben Ali nem hajlandó újra randizni vele. Úgy határoztak, összegyűlnek megbeszélni, hogyan végeznek Bobby-val. Ehhez csatlakozott hozzájuk még néhány barátjuk, köztük olyan is, aki soha nem is találkozott Bobby Kenttel korábban: Ali aktuális barátja, Donald Semenec, Heather Swallers és Lisa unokatestvére, Derek Dzvirko.

1993. július 13-án már a terv kivitelezésén dolgoztak. Bobby Kent-et azzal az ürüggyel csalták el otthonról, hogy vezetheti majd Ali Willis Mustang-ját, és a lány hajlandó lefeküdni is vele. Connelly magával vitte anyja pisztolyát azzal a szándékkal, hogy lelője Bobby-t, ezt azonban nem sikerült megtennie, mert az utolsó pillanatban inába szállt a bátorsága.
Szándéka ettől még nem változott, továbbra is holtan akarta látni Bobby Kent-et. Ekkor kereste fel Derek Kaufman-t, akiről azt pletykálták (és terjesztette ő maga is), hogy bérgyilkosi múlttal rendelkezik. A mindössze húszéves férfinak természetesen nem volt ilyesmi az előéletében. Connelly azt kérte tőle, hogy már aznap este végezzenek Kenttel, de Kaufman azt mondta, nem tud ilyen gyorsan fegyvert szerezni. Ennek ellenére a csapat eldöntötte, még aznap, július 14-e éjszakáján megölik Bobby Kentet.

 

A gyilkosság

A férfit ismét Puccio hívta el otthonról, bulit, szexet és autókat ígérve. Az egész csapat csatlakozott, Kaufmannal kiegészülve. Kettejüknél kés volt, volt náluk egy vascső és egy baseball-ütő. Ali Willis félrehívta Bobby-t beszélgetni, ahol Heather csatlakozott hozzájuk. Amikor Heather Swallers megadta a megbeszélt jelet, Donald Semenec hátulról lesújtott Bobby tarkójára a késével. A férfi segítségért kiáltott, és Marty Puccio-t kérte, segítsen rajta, Puccio válaszul hasba szúrta barátját. Amikor Bobby Kent menekülőre fogta a dolgot, Puccio, Derek Dzvirko és Kaufman üldüzőbe vették. Marty Puccio elvágta az áldozat torkát és fejét a földhöz verte. A halálos sebet azonban csak Kaufman mérte rá: amikor Bobby eszméletét vesztette, lesújtott a baseballütővel a fiú fejére. Lisa Connely, Ali Willis és Derek Dzvirko távolabbról nézték az eseményeket.
A holttestet a vízparton hagyták, abban bízva, hogy az alligátorok majd eltüntetik.

Utóélet

Az események ismertetésénél csupán egy tényszerű felsorolásra, az események dokumentarista felelvenítésére futotta tőlem, és ez kevéssé alkalmas arra, hogy érzékeltesse, Bobby Kent meggyilkolása mennyire brutális és kegyetlen volt. Az ügyben eljáró rendőrök közül többen is nyilatkoztak úgy, hogy életük legrosszabb esete volt Bobby Kenté, és hogy a négy nap után megtalált holttest egészen borzasztó, állatias erőszakra utaló sérüléseket mutatott.
Bár a holttestet nem rejtették el, olyan elhagyatott helyen történt a gyilkosság, hogy valószínűleg még hosszú ideig nem találtak volna rá, ha a tettesek egyike nem vezeti oda a rendőrséget. Lisa Connelly elmondta a történteket édesanyjának, aki testvéréhez fordult. Együtt vitték el Connellyt és Derek Dzvirkót a rendőrségre, ahol Derek volt az, aki „köpött”, mert meggyőződése volt, hogy ő nem bűnös a történtekben. Későbbi élete során is mindig úgy nyilatkozott, hogy ő az utolsó pillanatig azt hitte, hogy csak rá fognak ijeszteni Kentre.

Az is gyors lebukásukhoz vezetett, hogy Marty Puccio is elkövetett egy hibát. A gyilkosság utáni éjjelen hazaérve felhívta a Kent-házat, és üzenetet hagyott Bobby-nak, mintha együtt buliztak volna. Korábban azonban sosem tett ilyet, így rögtön gyanússá tette saját magát.

Mind a hét fiatalt bíróság elé állították, és mind a heten a saját ártatlanságukat bizonygatták a többiek bűnösségével szemben.

Bár a büntetőjogban nem ismeretlen az a jelenség, amikor a bántalmazót végül megöli áldozata, Bobby Kent esete mégis újszerű volt. Hiszen fordultak már elő olyan helyzetek, amikor például a házasságon belüli erőszakként elszenvedett rendszeres bántalmazás mintegy felmentésként szolgált arra tettre, mikor az erőszak elszenvedője bosszút állt zaklatóján. Az újszerűséget nem csupán az adta, hogy ez a fajta kapcsolat két fiatal férfi között szövődött, hanem az is, hogy tinédzserek között. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy Marty Puccio bár áldozata volt Bobby gazságainak, ő maga sem volt különb – ugyanúgy, mint Bobby Kent, ő is a nála gyengébbeket használta céltáblájául.
A hét fiatal mindegyike börtönbe vonult, bár a büntetéseik elég széles skálán találhatóak meg. Míg Marty Pucciót halálra ítélték (amit később életfogytiglanra módosítottak), Lisa Connelly megúszta mindössze 9 év letöltésével. Közös gyermekük megszületett, kapcsolatuk nem szakadt meg. Sokakban felmerült a kérdés, hogy a gyermek valódi apja esetleg Bobby Kent lehet, de Lisa Connelly következetesen tagadja, hogy lefeküdtek volna egymással.

Genya (2001) (Bully)

Larry Clark, a film szülőatyja ikonikus alak a művészetben. Fotóművészként kezdte, később kezdett filmeket rendezni, de témája mindig egy maradt: a kamaszkor. A kamaszkori szexualitás, drogfogyasztás kiemelt témáivá váltak, és művei megkapóan őszinték – bár igen vitatottak.

A Genya nem különösebben hangsúlyozza, hogy igaz történeten alapszik. Csupán a film végén tudjuk meg, hogy valós történetet láttunk, amikor az egyes szereplők börtönbüntetésének hosszát kiírják a képernyőre. Fel is merül a kérdés, hogy vajon mennyire rugaszkodott el Clark az eredeti történettől, de amennyire én látom, meglehetően hű maradt azokhoz az eseményekhez, amelyek ismertté váltak a bűneset kapcsán. Azonban mindez csak dokumentarista feldolgozás. Bár a film valóban magával ragadó, sokkoló és izgalmas, hiszen tobzódik a szexben és az erőszakos jelenetekben, de hiányzik belőle a mélység, a háttérben meghúzódó motivációk kifejtése, amit ez a történet igazán megérdemelt volna. A közvéleményt sokkolta az ügy kapcsán az a közöny, felelőtlenség és nemtörődömség, ami ezeket a fiatalokat jellemezte, és ami belevitte őket egy ilyen szörnyű gyilkosságba. Felszínessége ellenére ezt az aspektust rendkívül jól ragadja meg a film, ahogyan a tinédzserkori zavarodottságot is. Ma már sokat tudunk a bullying jelenségéről, de ha 2001-ben ez nem is volt így, ha valakinek, hát Clark-nak illett volna ismernie a pszichológiai hátterét az olyan zaklató kapcsolatoknak, amilyen Bobby-é és Marty-é volt.

 

A színészi játékra nem lehet panaszunk. Bár két főszereplőnk esetében eltekintettek a testépítői múlttól, és Bobby szerepére azt a Nick Stahl-t szerződtették, aki pár évvel később John Connort is eljátszhatta a Terminator 3. – A gépek lázadásában. Meg kell valljam, nekem az ő alakításánál sokkal meggyőzőbb volt Martyként Brad Renfroé, akit korábban Az eminens című Stephen King-moziban volt láthattunk talán legemlékezetesebb szerepében, Ian McKellen oldalán.

Összességében nehéz szívvel ajánlanám ezt a filmet, mert egyrészt nem egy túl szórakoztató darab (már ha alapvetően empatikusabb vagy egy darab kőnél), viszont a maga nemében mégiscsak megtekintésre érdemes.
A kritikusok is felemás fogadtatásban részesítették: amerikai “hadszíntéren” leszerepelt a film, azonban több európai filmfesztivál díját is bezsebelte.
Plusz pont, hogy egyáltalán nem érdekelt, amikor elkezdtem nézni (gondoltam bekapcsolom, hogy valami „zörögjön” a háttérben), viszont 100%-ig a képernyőre tapasztott, és lám, a történetét is megírtam. Valamit akkor mégiscsak tud. Rám tagadhatatlanul hatással volt.

 

Értékelés: 6/10

Blissenobiarella