Fred Dekker – olyan filmek rendezőjeként lehet ismerős, mint a Night of the Creeps, Tales from the Crypt, Robotzsaru 3 mostanában pedig a nemsokára moziba kerülő Predator forgatókönyvét írta – sosem a komolyságáról volt híres. Ezért aztán adta magát, hogy mindenféle kompromisszumot félretéve, létrehozzon egy kertvárosban játszódó vidám horror-komédiát, aminek negatív főszereplőivé nem másokat tett, mint az örökzöld rémmozik legfőbb szörnyeit!

Főszereplőink horror-rajongó kertvárosi kamaszok, akiknek véletlenül kezébe kerül Dr. Abraham Van Helsing elveszettnek hitt naplója. A német nyelven íródott krónikából megtudják, hogy minden száz évben lehetősége van a Gonosznak arra, hogy egy amulettet megsemmisítve átvegye a világ feletti uralkodást, de ez csak egyetlen éjszakán lehetséges.

Eközben láthatjuk, ahogy Dracula hamvait az USA-ba szállítják, de a gróf Frankenstein szörnyét tartalmazó koporsóval együtt lelép, és ugyanabban az amerikai kisvárosban rendezkedik be, mint ahol a szörnyosztagot alkotó srácok is élnek. Nemsokára feltűnik a fekete-lagúna szörnye, és egy farkasember, valamint egy múmia is lelép a helyi múzeumból, hogy csatlakozhasson a sötétség seregéhez, ugyanis az ominózus éjjel hamarosan beköszönt! Frankenstein jámbor szörnyével kiegészülő szörnyűző srácoknak pedig fel kell kötniük a gatyát, ha szembe akarnak szállni a gróffal és csatlósaival…

Bár a történet jó néhány sebből vérzik, Fred Dekker és Shane Black által írt forgatókönyvében szintén akadnak logikai hibák és buktatók, valahol ez mégis megbocsájtható, hiszen a film egyáltalán nem veszi magát komolyan. (Ha visszaemlékeztek, rögtön az elején a horror-kvízben elhangzik például, hogy Frankenstein nem a szörny, hanem az őt életre keltő doktor neve – ennek ellenére végig frankezik a szörnyet!)

Az sem titok, hogy egyes szörnyek (főleg a múmia és a fekete-lagúna töltelék szörnye) direkt egy-két poén vagy csattanós jelenet miatt kerültek a produkcióba, mert amúgy alig-alig bukkannak fel; és bár Drakula karaktere a legkevésbé ijesztő az összes monster közül, a horrorfilmes ikonok iránti mérhetetlen alázat szinte végig érezhető a filmben.

Mint már szó volt róla, a leginkább szórakoztató jelenetek montázsából kikerekedő alibi-cselekményt teljesen lazán kezelik, inkább egyfajta mókás családi-horror/vígjáték érzetét kelti az egész, a halál pedig mint olyan tényleg csak egy konkrét esetben (kocsiban bennégés) következik be. Összegezve tehát, még egy kétezres évek után is viszonylag szórakoztató másfél órát kapunk, csak el kell engednünk a horror-produkciókkal kapcsolatos összes elvárásunkat, és főleg a komolyságot; újra át kell vedleni kamaszba, és élvezni a retro-mókázást!

Értékelés: 7,5/10

eyescream