Amerika hatalmas meglepetései közé mindenképpen TOP 10-es listára tenném szeptemberi Serial Chillers témánkat, John Wayne Gacyt, aki színészkedése helyett inkább sorozatgyilkos tevékenysége miatt került a prominens bandába. Az első film, amelyet a munkásságával kapcsolatban választottunk, egyik személyes kedvencem, az egyszerűen Gacy címet viselő VHS-re készült alkotás, Clive Saunders rendezésében.

John Wayne Gacy-nek (Mark Horton – Rémségek Völgye, Gyilkos Kobold, Csupasz Pisztoly) nem volt könnyű gyerekkora, hiszen apja rendszeresen megverte és molesztálta őt, mégis sikerült egy egészségesnek tűnő, boldog családot létrehoznia. Chicagoban éldegél egy fedél alatt édesanyjával, két lányával és feleségével. Most mindenki szereti és megbecsüli őt, július negyedikei kerti bulijait kifejezetten várják a haverok és a szomszédok -meglepő módon western témájú öltözékkel készülnek rá. Örömmel segít a fiataloknak, hogy visszataláljanak a normális életbe, pláne, ha őket is verték a szüleik. Persze akadnak olyanok is, akik átlátnak ezen a jóságos álcán, mivel nem mindig fizeti ki a munkásait; de a jótékonykodás egyáltalán nem kifizetődő. Aztán egyre gyakrabban panaszkodnak a környezetében, hogy bűz szivárog a háza alól, így kénytelen maga is segítséget kérni a legjobb barátaitól.

De azon túl, hogy Gacy rengeteg tartozást halmozott fel az idők folyamán, van egy titkos, éjjeli hobbija is. Az utcákat rója, hiszen önkéntes járőrként tevékenykedik, és felszedi az utcára szorult fiatal fiúkat, majd különböző módszerrel a garázsába hurcolja vagy éppen csalja őket. Azonban a rendőrség egy idő után még az utcagyerekek eltűnésére is felfigyel, és keresni kezdik a csellengőket. Persze semmilyen konkrét nyomot nem találnak, amely könnyedén Gacyhez köthető lenne, de annyira azért rájönnek, hogy mindannyian dolgozhattak a férfinak.

 

 

A Gacy elsősorban arra fókuszál, hogy miként élt kettős életet ez a furcsa figura, akiről nem is sejtették, mennyire kegyetlen tud lenni. Mark Holton alakítása ilyen szempontból eléggé meggyőző, egy pillanatig sem hinnénk el róla, hogy sorozatgyilkos, bár tiszteletre méltónak sem mondanánk, inkább afféle átlagos kisvárosi családapa, aki az otthonában nem tud rendet tartani, a vállalkozásai totális katasztrófák, mégis kedvelik őt, mert barátságosnak és mókásnak mutatkozik. Érintőlegesen némi választ is kapunk a viselkedésére, bár igencsak felszínesen ismertetnek meg bennünket az apjához kötődő viszonyával. Sajnos ezen a ponton a film nem túlságosan jó, mert nem elég bevállalós, de tagadhatatlan, hogy a sorozatgyilkos esszenciáját elég jól elkapták. Emellett persze nem mehetünk el amellett sem, hogy elég sok csúsztatást alkalmaztak a film elkészítésekor, ami lehetséges, hogy a jogok kikerülése miatt adódott, de funkcióját nem igazán találtam. Nem világos, hogy miért készítenek egy átiratot valakinek az életéről, hogyha a cél végsősoron a figyelemfelkeltés volt.

A mellékszereplőket nem nagyon dolgoztatták meg, a jellemük nem domborik ki, egyedül a sorsuk lényeges, mármint a fiúké, de azoknak tragédiája sincs eléggé kiemelve. Gacy áldozatai könnyen befolyásolhatónak tűnnek, akiknek semmilyen veszítenivalójuk nincsen, hiszen otthagyták az otthonukat, és csak túlélni szeretnének. Így – bár nincs megmagyarázva – utólag sohasem fogják őket keresni, mert eredetileg is államról államra menekültek a családi fészekből.

Gacy feleségéről és gyermekeiről igazán lényeges képet nem kapunk, ágybéli teljesítményére is csak halvány utalást tesznek, a folyamatos „buzizás” pedig túlságosan nyilvános ahhoz, hogy komolyan vegyük azt, hiába tekintünk be a férfi éjjeli tevékenységébe is. Ergo a karakter igazán mély elemzése sajnos elmarad a film során, pedig izgalmas lett volna azt is bemutatni. Hiába a párhuzamos visszaemlékezések, és a klimax felé közeledve a hallucinációk, sajnos ebben eléggé gyengécske lett az alkotás.

2003-ban járunk, tehát John Wayne Gacy életéről már született egy mozgókép, de az még a kivégzése előttről való. A rendezőt valószínűleg az vezérelhette, hogy bemutassa, a szomszédunkban is élhet egy ilyen szörnyeteg, érdemes odafigyelni, ha valakinél folyton orrfacsaró bűzt érzünk, ami nem szűnik meg, bármit is próbál tenni az illető. Az is gyanús lehet, hogy csavargókkal ismerkedik, olyan alakokkal lóg, akik látszólag átjáróházként használják az otthonát. Ha erre próbált rámutatni a rendező, akkor mindenképpen sikeresnek mondható az eredmény, hiszen hátborzongató, hogy ez a férfi miket művelt a garázsában, amíg a családja békésen szundikált a közelben.

Viszont a történet feldolgozása – annak ellenére, hogy a hangulatát szeretem – eléggé sántít és felületes, ahogyan fentebb is kihangsúlyoztam. De ezt nem feltétlenül írnám a negatív oldalra, hiszen azért egy direct-to-video alkotásról van szó, nem művészeti babérokra igyekezett törni, és nem is készült túl nagy költségvetéssel, mindössze negyedmillióból forgatták le.

Éppen ezért a Gacy vége eléggé összecsapott, inkább egy olcsó megoldást alkalmaztak a film lezárására, melyet mostanában csak az áldokumentfilmek és a túlzásba vitt vígjáték-paródiák alkalmaznak. Így nagyjából csak annyit mondhatok, hogy a Gacyt érdemes megnézni, mert az alkotás ügyesen bemutatja nekünk a sorozatgyilkos mindennapjait és kettős életét, de nagyjából ezzel kis is merül a jó oldala. A főszereplő alakításán kívül nagyon mást nem is érdemes kiemelni ebből a műből, de nekem pont emiatt vált egyik kedvencemmé.

Értékelés: 6/10

Smaragd Sárkány