Van ez a Jeff Broadstreet névre hallgató úriember, aki az iszonyatosan nézhetetlen, és az elődjére egyébként is minden téren szégyent hozó Az élőhalottak éjszakája 3D  szörnyűség elkövetője, és nagyon úgy tűnik, csak nem hagyta abba egy résznél a klasszikus Romero-mozi körüli bénázását. Így esett, hogy hat évvel az első gyalázatos próbálkozását követően egy újabb vállalhatatlan és/vagy igénytelen bőrt húzott le a filmről.

A fiatalabb Gerald Tovar egy temetkezési vállalkozást örököl, de szerencsétlenségére az égetésre váró holttestekre valamiféle mérgező gyógyszerészeti hulladék kerül, amitől szépen-lassan életre kelnek – és néha pedig elcsatangolnak. Ha ez nem lenne elég, feltűnik a színen Harold nevű öccse, hogy minden lépését ellenőrizze. Így aztán nemsokára féltve őrzött titkára is fény derül…

Olcsó, dögunalmas, és teljesen jellegtelen. Felszínes forgatókönyv, minimális trükkök, felejthető történések, de még csak véresnek sem mondható – nem csoda, ha egyáltalán nincs semmiféle fenyegető atmoszférája. Meg aztán a hangulat is olyan nagyjából semmilyen. Még Jeffrey Combs (Re–Animator trilógia) feltűnése sem tud különösebb módon szórakoztató lenni, a többi szereplő gyér játékáról pedig nem is beszélek.

Egyedüliként az a jelenet maradt meg bennem, amikor az egyik betépett csaj fehérneműben egy hullán lovagol az alagsorban, slussz. Akadnak benne utalások az 1968-as eredetire, mint például „Ezek a Romero-zombik” vagy „Pittsburg, a zombi főváros”, de semmiféle módon nem tarthat igényt a klasszikus szellemi örökségére. Messzire kerülendő!

Értékelés: 3/10

eyescream