Ahogy az utóbbi időben láthattátok, hogy a trash-horror zsáner legalsóbb bugyraiból időről-időre felbukkanó cápás hulladékoknak szinte képtelenség gátat szabni. Egymásra licitálva dobálják be a borzalmas és vállalhatatlan ötleteket, igénytelen szórakoztatásra termett koncepciókat, mindezt pedig gagyi és amatőr produkciók keretei között. Ki mondja, hogy tengeri ragadozóink nem jöhetnek ki a partra, és nem gyilkolhatnak embereket a szárazföldön?! Sőt, tovább megyek: ha a saját lakásunkban sem lehetünk biztonságban, akkor hol?!

A fiát egyedül nevelő Frank arra érkezik haza az esti buliból, hogy valami széttépi a fürdőben teljesen pucéran dolgát végző bébisitter-t, aki éppen a Moby Dick rövidített változatát próbálja értelmezni. Ő sem érti, hogy lehet a tettes egy cápa, de a saját szemével látta. Más megoldás híján fiával kiköltöznek a kertbe, és ott élik mindennapjaikat, csakhogy az állását otthagyott Frank egy idő után nem tudja fizetni a lakbért, így az ingatlanközvetítő is a nyakára járkál. Főhősünk nemsokára aztán egy házicápa-szakértővel meg egy alpesi népviseletbe öltözött taggal – akiről aztán később kiderül, hogy valójában egy magán-tudós, aki még régebben teljesen titokban hozta létre ezt a plutóniummal sugárzott kísérleti cápát -, próbálja megállítani a dögöt, csakhogy ez az a fajta, aki menet közben is fejlődik. Egyre erősebb és okosabb lesz, és persze sebesülni sem tud, mert meggyógyítja magát…

Habár vagy három-négy statiszta halálának is tanúi lehetünk, Rob Bonk (City of the Vampires, She Kills) alkotását inkább mondanám egy cápával dúsított low budget komédiának, mintsem bármiféle komolyan vehető horrorfilmnek. Végig az az érzése az embernek, hogy valami agyatlan szombat esti sitcom-maratont néz, éppen csak a gépi nevetés hiányzik, annyi fárasztó és bamba hülyeség megy le percről-percre, legyen az humoros párbeszéd, idióta viselkedés vagy szimplán csak egy szerencsétlenségben tobzódó geg-halmaz. Főként ezen pihent marhaságok miatt éreztem az indokolatlanul hosszú (111 perces!) játékidőt egy baromi hosszú kínzásnak, haha!

Mivel ugye mégiscsak egy – helyenként elég szórakoztató – hulladék-filmről beszélünk, nem árt tudni mivel is számoljunk. Maga a produkció egy rendkívül alacsony költségvetést tudhat magáénak, ami jobbára néhány külső helyszínen, de igazából egy lakásban játszódik, alig egy maroknyi szereplővel, illetve statisztával. Mozgatható állkapoccsal operáló műanyag cápafejünk több katartikus jelenetben is feltűnik, de végig úgy, hogy még véletlenül se kelljen belőle többet mutatni – maximum a high-tech fegyverét, amit az uszonyával szorongat, merthogy rendkívül ravasz jószág! Néhányszor a képernyőre tapad egy bizonyos vörös pacsmag, de a feltűnően béna CGI leginkább a ház vízzel való elárasztása után megy át vállalhatatlanul gagyiba.

A homokosnak tűnő alpesi legény és a középkori gumifegyverekkel csatába induló, csúnyán néző dark-guru se semmi, de igazából az ordenáré állszakállal bíró, infantilis házicápa-szakértő az, aki szinte lubickol a szerepében! A sok abszurd baromság mellett már-már fel sem tűnik, de a cselekmény fontosabb momentumai egy pillanatra kimerevednek, és közösségi médiás posztként láthatjuk viszont – mekkora ötlet!! Ahogy fentebb írtam, megtekintése tökéletes egyezik a bűnös szórakozás szótárban megtalálható definíciójával!

Értékelés: 4/10

eyescream