A trailer alapján könnyen azt gondolhatnánk, hogy egy mikro-költségvetésű filmes projektet látunk, amit valamelyik amerikai egyetem diákja dobott össze. Ezen gondolatunkat azonban kukázhatjuk, amikor az egyik jelenetben Matt Damon is feltűnik a színen. A sokak által csak iPhone-filmként aposztrofált alkotás ugyanis egy Oscar-díjas rendező titkos projektje, az Unsane premierje az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon volt február végén.

Steven Soderbergh több zsánerben is kipróbálta magát, de a legtöbben nagy eséllyel az Ocean’s-trilógia kapcsán találkozhattak a nevével. A heist mozik mellett remek thrillereket (Mellékhatások, Fertőzés) is készített, míg pár évvel ezelőtt „visszavonult” a mozifilmek világától. Kreatív energiáit inkább a televízió kötötte le, ahol a sorozatok reneszánszában nyugodtan kiélhette kísérletezős kedvét (Mozaik), de a tavalyi év egyik legjobb moziját összerakva újra visszatért a szélesvászonhoz. A Logan Lucky ugyan újra a rablós-filmek világába kalauzol el minket, de a thriller műfaját sem hanyagolta sokáig az amerikai direktor. Az előzetes hírek szerint a horror mezsgyéjét is érintő Unsane teljes egészében egy iPhone (egész pontosan egy iPhone 7 Plus) segítségével lett rögzítve, a rendezés mellett Soderbergh felel a fényképezésért és a vágásért is.

A történet középpontjában egy fiatal nő áll, aki pár évvel korábban egy reménytelenül szerelmes pszichopata útjába keveredett. A távoltartási kérelem nem működött, így Sawyer Valentini (Claire Foy) számára maradt a költözés és a bujkálás. Az új munkahely és a hazudozás az édesanyjának nem sokáig fedi el az igazságot, egy szociális munkással folytatott beszélgetés során pedig felszínre tör neurotikus énje. A sebtében aláírt papírok között azonban megbújik egy érdekes nyomtatvány, melynek elfogadásával főhősünk egy napra „önként” bevonul a helyi rehabilitációs központba. A paranoia utat tör magának, így ahelyett, hogy kibekkelné a 24 órás megfigyelést, erőszakos reakciói miatt egy egész hetet el kell töltenie a nem túl barátságos intézményben.

Ez még talán nem is lenne akkora probléma, viszont újra felbukkan a zaklatója, aki továbbra sem adta fel a közös jövő nagyszerű elképzelését. A viszonzatlan érzelmekkel keveredő kilátástalanság a nézőket is elbizonytalanítja, így a sztori egy pontjáig abban sem vagyunk biztosak, hogy főhősünk valóságérzékelése megfelelő-e. Az édesanyja megjelenésével és egy érzelmi szál bevonásával azonban már teljesen egyértelművé válik, hogy nagyon észnél kell lennie, ha szeretne ép bőrrel megúszni a nem kívánt újra találkozást. Bevallom őszintén technikailag nem éreztem túlzottan forradalminak a látottakat, inkább az volt az érzésem, mintha egy közepesen kreatív found footage darabot látnék. Le a kalappal a rendező előtt, aki ilyen filmográfia után sem sajnálja az idejét ehhez hasonló projektekre, de nem ártott volna egy valamivel erősebb forgatókönyv a maradandó filmes élményhez.

A történet kissé klisés, ráadásul főszereplőnk viselkedése is meglehetősen idegesítőnek hat. Nyilván nem voltam még hasonló helyzetben, de a befejezésig úgy tűnik Sawyer Valentini képtelen helyesen meghozni a döntéseit, ezáltal csak még nagyobb kalamajkába sodorja magát. Technikai értelemben a fényképezésen kívül nincs túl sok extra hatás, a színészek pedig nagyjából megfelelnek a kívánt követelményeknek. Nehéz egyértelmű vonalat húzni a thriller és a horror műfaja közé, de számomra az Unsane inkább az előbbi kategória alá esik, néhány horrorisztikus jelenettel megspékelve. A kísérlet pénzügyi szempontból kifizetődőnek bizonyult, hiszen a box office adatok alapján az alkotás több, mint 12 millió dollárt összeszedett a mozik pénztárainál (másfél millió ellenében), bár a szakmai és nézői vegyes kritikai visszhangok sokkal jobban árnyalják a képet. Nem egy felejthetetlen filmes élmény, de ha van száz felesleges perced, akkor egyszeri szórakozásnak megfelel. Nagy eséllyel úgy sem láttál még iPhone-filmet a saját otthoni videóid kivételével:)

10/6

afiaf