Úgy gondolom Dean R. Koontz nevét nem kell bemutatnom azok számára, akik csak egy kicsit is jártasabbak a horror irodalomban. Stephen King mellett talán az egyik legkimagaslóbb író, aki számtalan hátborzongató történettel örvendeztette már meg az erre fogékony olvasókat, melyek közül szerencsére sokuk elérhető magyar nyelven is. Így van ez jelen cikkünk alanyával is, mely az egyik személyes kedvencemmé vált.

Molly és férje idilli életüket élik egy kaliforniai hegyi városban. Egy napon különös, ezüstösen csillogó eső szakad le az égből, aminek hatására az állatok furcsán kezdenek viselkedni. Az eső elmúltával sűrű köd telepszik a vidékre, miközben megszűnik a kommunikáció a külvilággal. A gomolygó szürkeségből hátborzongató hangok szűrődnek ki, az égen különös fények jelennek meg, s a világra egy eddig sosem látott veszély csap le, miközben Molly és Neil az életükért küzdenek.

Koontz meglepő módon már rögtön a könyv legelején belevág az események sűrűjébe. Nincs hosszas felvezetés, nincs alapozásnak szánt hangulatkeltés, egyből a képünkbe kapjuk a borzongató eseményeket, melyek a könyv lezárásáig csak fokozódnak, mivel ez a rohanós tempó végig fennmarad. Nincsenek üresjáratok, időhúzó elmélkedések, felesleges visszaemlékezések, oldalakon keresztül olvasott tájleírások, töltelék mellékszálak, az egész regény velősen, letehetetlenül pörög az utolsó oldalakig. Rég volt szerencsém ennyire eseménydús könyvhöz, ami színtisztán az adrenalin folyamatos pumpálására koncentrál. A szokásos séma eldobása ellenére, – mely egy-egy izgalmasabb rész között, egyfajta pihenőként nyugisabb eseménye beékelésére alapul – végig képes fenttartani az ember érdeklődését, mindezt úgy, hogy egyáltalán nem érezzük soknak azt amit olvasunk. Nem hiányoljuk az egymásba fonódó pergős történések közötti szüneteket, mert gyakorlatilag időnk se lesz rá. Koontz pár oldal alatt, villámgyorsan olyan atmoszférát teremt, ami végig képes minket a könyv elé szegezni, bárminemű lankadás pedig azonnal megtörné ezt az összhatást. Eközben ráadásul úgy sikerül megismernünk szereplőinket, azok motivációit, érzéseit, hogy nem szakad meg a cselekményfolyam egyetlen pillanatra sem. Koontz ügyesen bújtatta el a lényeges információkat a folyamatos történések közé.

Egyetlen problémát tudok csak felróni a műnek, az pedig a hirtelen bekövetkező, kapkodósan megírt lezárás. Mintha az író nem is akart volna normális levezetést a könyvnek, amilyen gyorsan elindította a cselekményt, olyan gyorsan vetett is véget neki. Persze magyarázatokat kapunk, minden a helyére kerül, és a szálak is elvarródnak, de még is mindez túlontúl kapkodósan következik be, ami bizony egyes olvasóknak megülheti a gyomrát.

Az eljövetel egyik személyes kedvencemmé vált. Pörgős, végig nem lankadó cselekménye, nagyszerű hangulata letehetetlenné teszi. S szinte egy tökéletes apokaliptikus könyvet kapnánk, ha az a fránya, septiben elkövetett lezárás nem lett volna.

9/10

wooltur