A Blumhouse Productions minden kétséget kizáróan egy igazi hollywood-i sikertörténet, amely lassan fogalommá válik a horror-rajongók körében. A 2000-ben alapított produkciós iroda hírnevét a Parajelenségek franchise elképesztő sikerének köszönheti, de az Insidious és a The Purge sorozatok is nagyon szépen hoztak a konyhára.

 

Talán kevesebben tudják, hogy Oscar-díjas alkotás (Whiplash) is köthető a nevükhöz, a jól bevált recept szerint kisköltségvetésű, független filmeket finanszíroznak, amiket aztán a nagy stúdiók hálózatában terítenek. Jason Blum szabad kezet ad a rendezőknek, a végső vágás joga is őket illeti, ami napjainkban ritkaságszámba megy Hollywoodban. Számos nagyszerű horrorfilmet (pl.: Tűnj el!, Széttörve, A látogatás, Oculus, Sinister, The Bay, The Lords of Salem) köszönhetünk áldásos tevékenységének, de azért akad nem kevés középszerű és gyenge termés is a felhozatalukban. Említhetném a legutóbbi Amityville-t, a legutolsó Insidious-t, a Mártírok újrafilmet, de a Mockingbird vagy az Akasztófa sem sikerült túl acélosan. Sajnos kritikám tárgya inkább az utóbbi tábort fogja gyarapítani, ugyanis a Felelsz vagy mersz elég gyengén teljesített.

Természetesen nem anyagi értelemben, hiszen a Blumhouse Productions befektetési szempontból képtelen hibázni. Április közepe óta közel nyolcvannyolc millió dollárt szedett össze világszinten a mozik pénztárainál, a gyártási költség pedig még a négy milliót sem érte el. Mondhatnám cinikusan, hogy ez meg is látszik a végterméken, de a helyzet nem ennyire egyszerű. Ennyi pénzből azért láttunk már ennél jóval erősebb alkotást is, de itt valahogy semmi sem került a helyére. A sztori középpontjában néhány amerikai főiskolás áll, akik a tavaszi szünetben ellátogatnak néhány napra Mexikóba. A szokásos kulturális programok (értsd: italozás, tánc, szex, italozás, tánc, stb…) végére érve az utolsó este Olivia megismerkedik egy sráccal, aki meginvitálja őket egy remek buliba.

A csapatnak kicsit sem furcsa, hogy a fantasztikus parti helyszíne egy elhagyatott templom, ami mindenféle fura cuccal van tele, ráadásul rajtuk kívül nincs ott senki. Még az sem gyanús nekik, hogy az új fiú azt javasolja nekik, hogy játszanak Felelsz vagy mersz-t, lazán kötélnek állnak. A játék a szokásos mederben halad, amíg „házigazdájuk” nem következik, aki egy rendhagyó monológ után lelép. A kis csapat mit sem sejtve hazatér, de a játék rejtélyes körülmények közepette folytatódik és úgy tűnik, hogy a megoldáshoz vissza kell térniük a kolostorba. Már ha szeretnék túlélni a dolgot. Nincs mit szépíteni, a Felelsz vagy mersz egy nagyon rossz horrorfilm, ami minden fronton átlagon alul teljesít. Óriási a kontraszt a múlt héten bemutatott, nagyszerűen sikerült Örökség-hez képest.

Roppant gyenge a történet, ráadásul egyedinek szeretné mutatni magát. A színészek kellően idomulnak az egydimenziós karakterekhez, feszültség gyakorlatilag nem létezik, izgalmas vagy félelmetes jelenetek száma zéró. Még gagyi jumpscare-ek sincsenek, bár azok nem is hiányoztak. A sztori központi eleme egy szerelmi háromszög, így sikerül olyan rettenetes büntetéseket kiszabnia a könyörtelen démonnak, mint hogy Oliviának le kell feküdnie a titkos szerelmével, illetve a srácnak ki kell mondani a lány nevét, akit jobban szeret. Nem vicc. Nagyjából két jópofa haláleset van, de bármelyik Végső állomás film első negyedórája jobbakat tartalmaz, ezeken kívül semmi, csak száz (!!!) perc unalom. Jeff Wadlow-tól (Kick-Ass 2, Cry_Wolf) azért többre számítottam, de ilyen összetevőkből persze nehéz csodát tenni. Ha száz évig élek, akkor sem értem meg mi szükség volt itt négy forgatókönyvíróra. Én az egyikük gázsijáért vállaltam volna, szerintem egy hosszú hétvége alatt összerántok egy ilyen script-et. Megtekintését csak saját felelősségre ajánlom, rossz szóviccel élve úgysem mered!

10/3

afiaf