„Miközben haldoklott, megerőszakolták.”

„Még mindig nem tartóztattak le senkit?”

„Hogy lehet ez, Willoughby rendőrfőnők?”

Dráma szekciónk bővítésére ezúttal egy tavalyi telitalálatot, a Három óriásplakát Ebbing határában című filmet választottuk. Röviden, tömören: a legjobb dolog, amire 115 percet szánhatsz az életedből.

Képzeld el, hogy az életed annyira kisiklott és annyira nem találsz már semmit, amibe kapaszkodhatsz, hogy az egyetlen, ami húz magával előre, az a düh és az igazság utáni vágy. Történetünk erre az alapkoncepcióra épül; Mildred Hayes tizenéves lánya egy brutális gyilkosság áldozata lett és az igazságszolgáltatás csődöt mondott az ügy felderítése közben. Se nyom, se bizonyíték, de még egy aprócska reménysugár sincs arra, hogy a tettes elnyerje méltó büntetését. Mit tesz ilyenkor egy elkeseredett anya? Három óriásplakátot tetet a város határába, ahol korábban csak egy ezeréves, ócska pelenkareklám állt és ahol Angela utolsó perceit töltötte keserves kínok között. Ez a három plakát pedig kivetíti azt az egyetlen dolgot, ami még foglalkoztatja ezen a világon: mi lesz a lányával? Ki fog igazságot szolgáltatni érte?

Mildred Hayes (Frances McDormand) nem az a tipikus, kertvárosi anya, nem viszi Volvo-val a gyerekeket fociedzésre és nem tesz gőzölgő almáspitét az ablakba, Ebbing pedig szintén nem az az „american dream” típusú kisváros, csak egy pöcegödör Missouri államban. A rendőrség nem az az olajozottan működő szerv, amit egy bűnügyi filmből vagy sorozatból megszokhattunk, a tisztek legtöbb idejét inkább az enyhe fajgyűlöletből elkövetett túlkapás és mocskolódás tölti ki, egyetlen valamire való emberük pedig maga Bill Willoughby (Woody Harrelson), akit a plakátokkal feltűnően felelősségre vontak. Bill Willoughby nem egy rossz ember, nem egy rossz rendőr, egyszerűen csak egy megfáradt, súlyosan beteg férfi, aki sokkal nagyobb köztiszteletnek örvend, mint Mildred, így hát a város hamar a nő ellen fordul. Bill későbbi halála csak a helyzet még nagyobb ellehetetlenítéséhez vezet, a család válaszok nélkül marad, a reményvesztett anyát pedig még drasztikusabb tettekre sarkallja. Itt kerül nagyobb rivaldafénybe Jason Dixon közrendőr (Sam Rockwell), akire eddig csak egy végtelenül primitív és gyűlölködő suttyó szerepét osztották, ám akarva-akaratlanul is, de komolyabban belebonyolódik az ügybe és megismerjük egy másik oldalát.

Csillapítja-e valami Mildred haragját és bánatát? Megérti-e valaha valaki, hogy min  megy keresztül és miért teszi azt, amit? Megtalálják valaha Angela Hayes gyilkosát? Derítsd ki.
Rendezőnk, Martin McDonagh egy zsúfolt buszon utazott, miközben megihlette egy hasonló hangvételű óriásplakát és körvonalazódott benne egy történet. Egy történet, aminek nem a csavaros cselekménye adja a pikantériáját, hanem a teljes egész, amit létrehoztak köré. Végszóként: ha csak 115 perc szabadidőd van ezen a zsúfolt héten és még nem tudod, mire vesztegesd el, fektesd be ebbe a filmbe.

Értékelés: 10/10

(grey tabby)