Tarantino és Rodriguez párosának 2007-es Grindhouse (Planet Terror, illetve Death Proof) double feature-je óta sokan sokféle módon próbáltak visszakanyarodni a midnight movie éra valamilyen szubzsánerben tartozó -ploitation filmjeinek hangulatához (Machete, Hobo with a Shotgun, Manborg, She Kills, Dear God No, Chillerama, Nude Nuns with Big Guns stb.), jelen cikkünk alanya is egy modern hommage képét vetíti előre.

Miután a kissé korosodó Linnea Quigley (Silent Night, Deadly Night, illetve Return of the Living Dead) apácaruhás karaktere néminemű bevezetővel – vagy inkább figyelmezető útravalóval – lát el minket, nemsokára elkezdődik a Grindhouse Nightmares produkció első epizódja.

A Manhunt című szegmens gyakorlatilag egy szobába játszódó drámai párharc a főszereplőnk Sam, és a vele mobiltelefonon kapcsolatot létesítő ismeretlen fogvartartója között – ezzel nem kevésbé idézve fel a Fűrész-filmek nyomasztóan klausztrofóbikus, torture-porn hangulatát. Persze mindezt az exploitation műfaj jellegzetesen low-budget módján, vagyis hiányzó tekerccsel, régies hatást keltő képhibákkal és még sorolhatnám. Öncsonkítás, zavaros visszaemlékezés, nude scene, amit akartok!

Kis reklámszünet következik – amelyben mindenféle komikus plüssbábok ajánlanak nekünk testszőrzet-eltávolítást, de akad még biztosítást kínáló animációs spot, illetve maga Jézus kínálja nekünk a Gates of Heaven Pizza termékeit. Ezt követően pedig filmelőzeteseket láthatunk. Például Michael Madsen első musicaljét.

A Reservoir Pupies rendezőjének, bizonyos Quintin Tarroteno-nak a legújabb, Pulp Faction nevű gengszter-musical-jét, Michael Madsen vokális főszereplésével, aztán itt van a Nazi Bitches Must Die című, meztelen nőciket felvonultató világháborús környezetben zajló torture-mozi, illetve olyan kiváló fiktiv mozik trailerei záporoznak, minta Bulletproof Elvis, az Asskicker vagy a The Texas Chainsaw Hill Billies.

Majd pedig Britney Spears Toxic-jának metálosított ütemeivel kezdetét veszi a produkció második kisfilmje, a Stripper With A Shotgun, melyben néha félmeztelen, néha meg latexrucis apácának öltözött sztriptízes hölgyekkel találkozhatunk, de a főként szépiás szűrővel készült képsorokban előkerülnek még különféle szuper verdák, vetített háttér és beúsztatott verekedést kifejező feliratok, valamint Brigitte Nielsen (Vörös szonja).

Mekkora fricska már, hogy gyakorlatilag a film trailer-jének domináns részét képező montázs a produkció fiktív trailer-jeit bemutató részből származik – tehát ha úgy vesszük, Michael Madsen nem is szerepel egyik töténetben sem, de Brigitte Nielsen is csak egy nyúlfarknyi jelenetet kapott, egyedül Linnea Quigley narrációja tűnik fel több alkalommal, de az is ugye az összekötés szerepét szolgálja. Magyarán, amit összevágtak, az a hatásvadászat netovábbja, haha! Nyilván a két ’rendes’ kisfilm is megállja a helyét a grindhouse-zsáner követelményrendszerében, de azért a fiktív-trailerek nekem jóval több nyálcsorgatásra adnak okot, mint guilty pleasure!

Értékelés: 7/10

eyescream