Modern, civilizált életünk egyik meghatározó elemévé is válhat a szomszédi viszony minősége. Jó szomszéd aranyat is érhet, egy kellően elmérgesedett ellenben könnyedén nem várt kellemetlenségekkel gazdagíthatja hétköznapjainkat. Aaron Harvey alkotása, a The Neighbor is ezzel az alapkoncepcióval dolgozik. 

A The Neighbor első perceiben egy klasszikus, USA-béli, kertvárosi, idillinek mondható közegbe csöppenünk, ahol főhősünk, Mike is tengeti hétköznapjait. Mike hasonlóan hétköznapi figurák közt éli extrémnek, különlegesnek, de még izgalmasnak sem mondható életét. Hogy az összkép teljes legyen, a negyvenes-ötvenes éveit taposó férfi egy jónak nehezen mondható házasságban él feleségével; a külvilág irányába mutatott, mosolyokkal és közhelyes viccelődésekkel felhígított felszín mögött komoly emberközi kapcsolatokat érintő válságok lappanganak. Történetünk katalizátoraként működik két új lakó felbukkanása a környéken: Jenna és Scott fiatal házasok, akik bár látszólag tökéletesen beleillenek a közhelyesen jó arculatot mutató környezetbe, hamarosan kiderül, az ő házuk táján sincs minden rendben.

Az azonos címet viselő 2016-os The Neighbor című filmmel ellentétben ez esetben jóval kevésbé extrém események jelentik a feszültségforrást. A cikkünkben tárgyalt mű jóval inkább a hétköznapi szituációk megfelelő szemszögből való bemutatásával operál – nincsenek aberrált sorozatgyilkosok, kislányokat a pincében fogvatartó pedofilok, de még különös lények, vagy szörnyetegek sem leskelődnek főhőseinkre. A film jóval inkább fókuszál az átlag ember érzéseire, érzelmeire, gondolataira, kapcsolataira; mindazokra a lehetséges következményekre, eseményekre amik teljesen hétköznapi szituációk folyományai lehetnek. Emberi tényezők, sorsszerű, olykor a véletlen által formált helyzetek, amik bármilyen különösebb gonoszság, rosszakarat vagy természetfeletti erők nélkül is képesek torz, végzetes mederbe terelni az események folyamát.

Aki vérfürdőt, rettegést és iszonyatot vár, csalódni fog, hiszen a The Neighbor eszköztára teljesen más. Remekül érvényesülnek a pszichológiai, lélektani – drámai elemek, amikkel a rendező képesek voltak egy elgondolkodtató, érdekes filmet létrehozni, ami valahol a dráma és a thriller határmezsgyéjén mozog.

Értékelés: 7/10

Kinek ajánljuk: Azoknak, akik egy olyan filmre vágynak, ami inkább fókuszál az emberi drámára, mintsem a rettegésre és a félelemkeltésre.

(Absvrd)