A Ghostland az idei év egyik legjobban várt horrorfilmje. Egy régi ház ódon környezetében egy anya és két fiatal lánya küzd az életéért a lakásukba behatoló perverz szörnyetegek ellen, de vajon sikerül-e túlélniük a rémisztő éjszakát? Pascal Laugier rendező magasra helyezte a lécet a Mártírok című 2008-as klasszikusával, ami azóta is a francia horror egyik legtöbbre értékelt darabja. A cikkünkből megtudhatjátok, hogy sikerült-e ezúttal is egy felejthetetlen és rémisztő alkotást összehoznia?

Az ADS filmek jóvoltából láthattuk a Ghostland – A rettegés háza című francia horrorfilmet premier előtt. A Ghostlanddel már a Cinefurcsaságok rovatunkban is foglalkoztunk, egy, a filmet érintő szomorú történettel kapcsolatban. Szerkesztőségünk nagy várakozással nézett a bemutató elé, mivel a rendező korábbi klasszikusa – a Mártírok – a Cinegore legjobb értékelését kapta.

A legnagyobb kérdés az volt, hogy képes-e Pascal Laugier félelmetes hangulatot teremteni egy alapjaiban egyszerű “home invasion” film mögé és tud-e valami különlegeset, egyedit tenni a szokványosnak ígérkező történethez.

A film kezdete kissé lassabb – egy anyuka utazik lányaival egy vidéki házhoz, amit megörököltek. (H.P. Lovecraft említése a Ghostland elején kifejezetten szimpatikus volt, hiszen ő az egyik méltatlanul elfelejtett, kiemelkedő alakja a horror irodalomnak). A ház – mindenhol babák, ódon környezet – eredeti hátteret teremt a történetnek, már a cselekmény kezdete előtt megadja az alaphangulatot. A két főhősnőnek, az érzékenyebb Bethnek és a költözés miatt sértődött, de jóval erősebb személyiségű Verának meg kell mutatniuk, hogy össze tudnak fogni és küzdeni a szörnyek ellen, akik az életükre törnek. Nem csak a behatolókat kell legyőzniük, hanem saját magukon is túl kell ahhoz lépniük, hogy életben maradjanak. Vajon sikerül-e?

A film első részében úgy indul, mint egy átlagos horror, azonban amint megjelennek az éjszakai rémek, a Ghostland felpörög – majd váratlan fordulatot vesz. A 20. perctől mintha egy másik történetben találnánk magunkat – ami végig nyomasztó és izgalmas – egy-két jelenetnél még egy sokat látott olvasó is felszisszenhet.

Sajnos a Ghostland lezárása nem sikerült olyan jól, mint a közepe – túlerőltetett, néhol kicsit paródiaszerű karakterekkel (Lovecraft második említése már kevésbé szerencsés…), és kicsit kurtán-furcsán zárják le az egyébként érdekes történetet.

Ezt azért lehet sajnálni, mert egy méltó végjátékkal talán egy újabb klasszikus születhetett volna, de így is az idei év egyik legeredetibb és legegyedibb filmjét láthatja a Kedves Olvasó a mozikban!

 Értékelés: 7/10

Fixxerx