Azt már megtanulhattuk, hogy a nyílt vízen ragadni, cápák és egyéb gonosz tengeri élőlények társaságában korántsem üdvözítő. De vajon mi a helyzet, ha valaki egy jóval barátságosabb környezetben, egy medencében, pontosabban annak fedele alatt ragad másodmagával, aki történetesen éppen a húga? A 2016-os év egyik legjobban várt klausztrofób dráma-thrillere nem tartogat váratlan meglepetéseket, de összességében mégis jól sikerült!

Főhőseink, Bree (Nora-Jane Noone) és Jonna (Alexandra Park) is így járnak egy hosszú hétvégére bezáró uszodában. A lányok az üveg alá szorulva küzdenek a kihűlés ellen, látszólag azonban esélyük sincs a túlélésre, hiszen a friss levegőt is csak egy aprócska lyuk szolgáltatja nekik. Hamar kiderül azonban, hogy nincsenek egyedül, hiszen a börtönből nemrég szabaduló gondnok (Diane Farr) könnyedén kiszabadíthatná őket, ám neki merőben más tervei vannak a lányokkal.

Az ilyen klausztrofób jellegű horroroknak gyakran megvan az a veszélyük, hogy a szegényes környezet és a kevés szereplő miatt unalomba fulladnak, általában éppen ezért nem is ezek a leghosszabb filmek. Alapvetően viszont az ilyen jellegű kísérletek igencsak eredményesen sikerülnek, gondoljunk csak mondjuk a Barlangra, a Hasadásra vagy éppen Shyamalan klasszikusára, az Ördögre. A titok valószínűleg abban rejlik, hogy a néző könnyedén beleképzelheti magát ebbe a szituációba, hiszen ha mondjuk a Frozenre vagy a 12 Feet Deepre gondolunk, akkor valóban olyan történéseket láthatunk a filmvásznon, amelyek végső soron bármelyikünkkel megtörténhetnek.

Noha itt még szegényesebb a légkör, mint a fent említett műveknél és joggal merül fel bennünk a harmadik szereplő döntései mögött meghúzódó motiváció hiánya, alapvetően nem sikerült rosszul a “Trapped sisters” alcímen futó dráma.

Természetesen a film lefutja a szokásos köröket. A lányok egyike cukorbeteg, így sürgősen kell neki gyógyszer, ráadásul gyermekkorukból datálódó traumák miatt kapcsolatuk sem éppen tökéletes. Sajnos a harmadik főszereplőt alakító Diane Farr egy szükséges rossz a műben, míg a húzónév, Jigsaw, vagyis Tobin Bell szerepe nem tart tovább tíz percnél.

Összességében a nem túl ismert Matt Eskandari író-rendező kihozta a műből azt a közepesnél jobb lehetőséget, amely benne rejlett, és a tengerentúlon is egész jó kritikákat kapott a 12 Feet Deep. Sok extrát ne várjunk tőle, nem fogjuk a karfát kaparni izgalmunkban, nem kell megkeressük leesett állunkat sem a végét követően, de egy 85 perces szórakozásnak éppen megfelel.

Értékelés: 6.5/10

(Varin)