A Channel Zero második évada toronymagasan múlta felül minden várakozásomat, és egy érdekes, egyedi indie horrorszériából a tavalyi évem legjobb sorozatává vált, tökéletes tempóval, remek karakterekkel, színészi alakításokkal, jól adagolt katarzissal. Éppen ezért tűkön ülve vártam a harmadik évadot, amely az előzetesek szerint az egyik legismertebb reddites creepypastát, Kerry Hammond Search and Rescue Woods című történetét tette terítékre, ráadásul a színészi gárdát is egy olyan erős névvel erősítette, mint Rutger Hauer.

 

Végül legnagyobb meglepetésemre egy évet sem kellett várnom a Butcher’s Block címre keresztelt új évad indulásáig, a SyFy ugyanis sunyi módon február végén elindította, és mire észbe kaptam, már az első két epizód le is ment. Természetesen az évad továbbra is csak hat, egyenként negyven perces epizódból áll, így a teljes binge nem vett többet igénybe négy óránál – ám a hatás, amelyre a The No-End House zsenialitása után számítottam, ezúttal elmaradt.

Alice húsországban

Alice és Zoe huszonéves testvérpár, akik új városba költöztek sötét múltjuk elől. Édesanyjuk egy skizofrén roham során megtámadta őket, és súlyosan megsebesítette Zoe-t egy ollóval, majd később a lány nem csak elkezdte a betegség tüneteit mutatni, de az előírt gyógyszerek helyett súlyos alkohol – és drogmennyiségekkel próbálta kezelni azt. Alice, hogy elboldogulhassanak valahogy, eközben tetemes adósságokat halmozott fel. Az új, meglehetősen baljós környéken, melyet valósággal elnyelt a nyomor, miután a város lelkéül szolgáló Peach Húsüzem csődbe ment, Alice szociális munkásként próbál dolgozni, ám nem telik el sok idő, amíg sötét rejtélyek nyomaira nem bukkan.

A Butcher’s Block névre keresztelt lakónegyedből ugyanis gyakran, megmagyarázhatatlan körülmények közt tűnnek el emberek – egy anya és kislánya furcsa elragadásának Alice is fültanúja lesz – miközben sötét pletykák keringenek egy hullafehér arcú, Mészáros névre keresztelt szörnyszülöttről, és egy helyi park középén felbukkanó fehér lépcsőről, amely a Peach család egykori, leégett kúriája helyén jelenik meg. Amikor Zoe segítségével Alice megpróbálja megkeresni az eltűnt kislányt, Izzy-t, elszakadnak egymástól, és különös, megmagyarázhatatlan eseményekben lesz részük – míg Zoe furcsa szönyszülöttekre talál, Alice összefut egy különös, idős férfival, aki Jacob Peachként, a Peach család pátriárkájaként mutatkozik be. Jacobnak nem csak immár 130 évesnek kellene lennie, de a helyi városi legendák szerint családjával együtt nyomtalanul eltűnt, miután a húsüzem munkásai felégették házukat sátánizmus gyanúja miatt.

Egy lépcső van, az is lefelé vezet

Ami ezt követi, egy tébolyult, szürreális utazás az őrület, és a sötét, kisvárosi összeesküvések mélyére – ám a Butcher’s Block a szériától eddig példátlan módon mintha kissé erőtlenül, félvállról venné a lehetőségek tárházát (vagy húshűtőjét). Az alapvető gondot úgy tudnám a legkönnyebben megfogalmazni, hogy az évad minden kiváló lehetőséget előbb hatásosan bemutat, majd a várt hatás, eredmény teljes elmaradásával hagyja lecsengeni. Hiába vették alapul a Search and Rescue Woods-ot, annak számtalan kísérteties, zseniális eleméből csak a semmi közepén megjelenő furcsa lépcsősort használták fel. Hiába adott az őrület, téboly, és a mentális betegségekben szenvedők szemszögét bemutató perspektíva, az ezt megpendítő szálak meglehetősen erőtlenek, és nem egyszer olyan vizuális megvalósítást kapnak, amely inkább megmosolyogtató, mintsem hátborzongató, vagy felkavaró. Hiába adottak rémes szörnyszülöttek, gyomorforgató, nyers hússal és kannibalizmussal terhes látványvilág, a felvezetésük nem csak megakad egy ponton, de később még a szörnyalakok is megszokott, teljes valójukban mutogatott, hétköznapi elemekké válnak. És hiába Rutger Hauer, a mester ennél szerintem még a 90-es évek elején szőnyeg alá söpört első Buffy, a Vámpírok Réme adaptációban is emlékezetesebbet alakított, hatása pedig leginkább csak ott érhető tetten, hogy mellette a szereplőgárdából senki más nem képes emlékezetesebb alakítást nyújtani.

De még ha Hauer mellett erősebb stáb is lenne, a karakterek a szériától szokatlanul laposak, felejthetőek, a fordulatok és csavarok méterekről kiszámíthatóak, logikai bukkanók pedig már-már szinte korlátlan mennyiségben bukkannak elő, olyannyira, hogy a fináléra már azt is megkérdőjeleztem, hogyan lehetett egyáltalán Butcher’s Block és a meglehetősen kétballábas antagonisták szerepét betöltő Peach család rejtélyét olyan sokáig fenntartani?

Nem tudom, hogy a Butcher’s Block készítésekor mi és hol csúszott el, de a No-End House után brutális visszalépés, erőtlen, középszerű próbálkozás, amely a fináléra szinte már feldühített. Sem a creepypasta műfaj képviselőjeként, sem formabontó, minimalista indie horrorként, sem mainstream szériaként nem állja meg a helyét, mintha beesett volna e két szék közé, rengeteg potenciált és lehetőséget rántva magával. Fáj ezt leírnom, de inkább kerüljétek, ha pedig ismerőseiteket akarjátok megismeretni a creepypastákkal vagy a Channel Zero szériával, véletlenül se ezt az évadot válasszátok.

értékelés: 5/10

Zoo_Lee