Nem mindig jó élmény, ha egy olyan témát boncolgatunk, amely a szívünkhöz közel áll. A Serial Chillers kapcsán igyekeztünk minden olyan alkotást szemügyre venni, ami az adott sorozatgyilkos munkásságáról szól. Ekképpen bukkantunk rá a 2008-as Son of Sam című videóra, mely már előre sugallta, hogy sok izgalmasat nem kell tőle elvárnunk. Ennek ellenére megnéztük, hogy utána lebeszélhessünk titeket a megtekintésétől, vagy éppen rámondjuk, hogy fogyasztásra alkalmas.

Brenda Klein (Elissa Dowling – Cheap Thrills, Dahmer vs. Gacy), David Berkowitz (Yogi Joshi – Being Bin Laden) ügyvédnője, első beszélgetésükkor kikérdezte a férfit, hogy pontosan miként követte el a gyilkosságokat. Az 1976-ban elkezdődött és közel két éven át tartó ámokfutás sokkoló részleteiről igencsak szívélyesen mesélt a Sam fia néven elhíresült alak. 13 áldozat: hat halott, hét sebesült, közülük egy megvakult, és egy lebénult. David mindent bevallott, és egyértelműen szkizofrénnek gondolták, mivel azt hajtogatta, hogy az Ördög suttogott neki, valamint adott parancsokat az emberölések elkövetésére. De a bíróság úgy döntött, hogy nem veszi figyelembe, így megpróbáltak őrültségre hivatkozni, arra építeni a védelmet. A férfi elmondta, hogy egy sátánista szektába keveredett bele, és annak részese, így az egész gyilkosságsorozat egy jóval nagyobb szervezet egyik darabkája csupán. A negyvennégyest is tőlük kapta, a parancsokat, hogy kiket szükséges megbüntetnie pedig maga a Sátán sugallta neki. A felettesével a szomszéd kutyáján keresztül tartotta a kapcsolatot, aki fiává fogadta őt, innen jött a neve: Sam fia. Mivel a saját sorsa igencsak sanyarú volt, és igazi családmodellel nem találkozhatott, így érthető, miként szülte meg a torzult, éhező elméje ezt a furcsa és groteszk kényszerképzetet.

A Son of Sam megpróbálja impresszív módon, kissé szürreálisan ábrázolni a szeánszokat, melyekről David Berkowitz mesélt a védelem felépítése során. De a vallomása ugyanolyan lázálmos képzelgés, mint amit a képanyagban látunk, tehát eltúlzott és borzasztóan inkoherens. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag az összes esetet dramatizálva mutatja be a rendező, Ulli Lommel (Cocaine Cowboys, The Boogey Man, Zombie Nation, Nightstalker), a film igazából minden téren teljesen csapnivaló. Nagyon művészire akarták forgatni, de ettől egy nagyon félreértelmezett, elferdített anti-sátánista propaganda kerekedett belőle, tele sztereotípiákkal és tehetségtelen színészekkel. A forgatókönyvön és a rendezésen túl az operatőri munka és a vágások is amatőrök, így valószínűleg csak hobbiból készíthették el, hogy aztán együtt nézhessék a haverokkal. Ezen a szörnyű zenei aláfestés sem segít, de rontani sem sokat ront rajta, az is igaz. Leszámítva a ritmikusan ismétlődő litániát, hogy „Son of Sam, Son of Satan”, ami körülbelül a tizedik perctől unalmassá válik.

Annak ellenére, hogy a Son of Sam – kellemes meglepetésként – tényleg a gyilkosságokkal foglalkozik, azokat igyekszik bemutatni, iszonyatos csalódás, mert maga a film minősíthetetlenül pocsék. A sátánista marhaságok teljesen felesleges perceket vesznek el az életünkből, bár a funkcióját értjük, hogy hangsúlyozni szeretné Berkowitz elméjének betegségét, de a fantazmagóriák annyira vontatottak, és minden kreativitást mellőzőek, hogy egy zs-kategóriás horrorfilm is sokkal szórakoztatóbb a végeredménynél.

Értékelés: 2/10

Smaragd Sárkány