Rendkívül ritka, hogy egy sorozat két évadot él meg, ám a két évad között óriási szakadék tátong. Az ausztrál “importáru”, a Secrets and Lies azonban remek példa erre. Egy évadnyi tömény izgalom, kérdések, összeesküvés-elméletek és parádés lezárás, majd egy évadnyi szöges ellentettje mindannak, amiért szerettük a S&L-t.

Mindkét évad egyetlen gyilkosságot dolgoz fel 10 rész erejéig, az állandó szereplő pedig csupán a színész-énekesnő, Juliette Lewis. A kissé megkeseredett és idegesítő rendőrnő szerepét tökéletesen hozza Lewis, így azáltal, hogy könnyen tudjuk utálni őt és a zavarba ejtő gesztusait, elmondhatjuk, a sorozat egyik erőssége volt az ő színészi játéka.

Ugyanez tulajdonképpen probléma nélkül elmondható az első évad férfi főszereplőjére, Ryan Phillippe-re is, aki egy esős reggelen holtan találja a szomszéd nő gyermekét, Tomot. Ahogy az Amerikában lenni szokott, az első számú gyanúsított mindig a bűncselekmény bejelentője, így kezdetét veszi a Crawford család kálváriája.

Az első évad tényleg minden ízében kielégítette az igényeket. Természetesen egy 10 részig tartó sorozatban kötelező alkotóelem a red herringek dobálása – vagyis azon szálak és történések bontogatása, amelyről már az elején sejtjük, hogy később nem az igazi megoldást jelenti -, de ezek is ötletesek, érdekesek. Az évad lezárása és a végkifejlet kiválóan megírt és vászonra vitt, így teljességgel elégedettek lehetünk a látottak miatt. Persze ez elsősorban az ausztrálokat dicséri, hiszen az amerikai változat egy laza copy-paste-je a szigetországi változatnak, ám ettől még jár érte a magas pontszám.

A második évadban viszont semmit nem kapunk, amiért szerettük az elsőt. Eric (Micheal Ealy), a dúsgazdag cégtulajdonos fia boldogan éli életét feleségével, Kate-tel, ám a nő egy céges rendezvény alkalmával lezuhan az iroda tetejéről. Az öngyilkosság, mint lehetőség, hamar elillan, így ismételten Andrea Cornell, vagyis Juliette Lewis feladata, hogy felgöngyölítse a szálakat.

Rettenetes indíték, nagyon ócska mellékszálak és felesleges időkitöltés – ezek jellemzik a szintén tíz részt megélt folytatást. Az első évadban egy pillanatig sem érezte az ember, hogy húzzák az időnket érdektelen cselekményszálakkal, itt viszont igen. A nézettségi adatok is nagyon visszaestek a második évadra és nem is véletlen, hogy a sorozat nem kapott folytatást, noha a lezárása akár fel is jogosíthatta volna a készítőket.

Összességében nézve az első évad egy nagyon szórakoztató, izgalmas krimi, erőteljesebb drámai szállal, míg a második inkább a nyomozásra fókuszál, ám a gyenge karakterek és az unalmas sztori hatásra ez kudarcba fullad. Terry O’Quinn megjelenése így is ért egy plusz pontot, de még ezzel sem sikerült megmenteni a közepesnél valamivel gyengébb értékeléstől. De az első évadot tényleg megéri elfogyasztani!

Értékelés:

I. évad: 8/10

II. évad: 3/10

(Varin)