A Sam fia gyilkosságok annyira sokkolóak voltak, hogy hamar megihlették a filmipart is, de mindegyik alkotás másképpen próbálta megközelíteni a bűneseteket. A nyolcvanas években amúgy is akadtak felkapott sztárok, akik szívesen elvállaltak egy szerepet ilyen kaliberű alkotásokban is, hiszen a népszerű téma mindig izgalmas lehet a karrierjük szempontjából. Az Out of the Darkness is leigazolta Martin Sheent, aki akkorra már meglehetősen ismert volt az A 22-es csapdája, a The Little Girl Who Lives Down the Lane és az Apokalipszis most című művek kapcsán.

Az 1976-os és ’77-es év örökre beégett a New York-iak emlékezetébe, hiszen David Berkowitz akkor szedte áldozatait az amúgy is túlfűtött és forrongó utcákon. Eddie Zigo (Martin Sheen) a 65-ös körzet nyomozója (túsztárgyalója), és igyekszik fenntartani a rendet, de hatalmas a káosz, egymást jelentgetik fel az emberek, akik kicsit is hasonlónak találják a szomszédjukat vagy riválisukat a fantomképekhez, melyek az újságokban keringenek. A lakosság retteg, hiszen nem tudhatják, ki lehet a mániákus gyilkos, aki elsősorban kocsikban parkoló gyanútlan, hosszú barna hajú nőkre és társukra csap le az éjszaka közepén, hogy negyvennégyesével átsegítse őket a túlvilágra. Ráadásul ez az őrült a médiába is befészkeli magát és levelekkel hergeli maga ellen a rendőrséget, téveszméjét hangoztatva.

A sötét hangulat bekúszik a Zigo család életébe is, hiszen a férfinak van egy fiatal lánya (Ann Talman – Tőzsdecápák), és a felesége (Jennifer Salt – Éjféli Cowboy, Játszd újra, Sam!) szíve is gyengélkedik. Márpedig egy rendőr élete nem túlságosan nyugodt, így vigyáznia kell, hogy mivel terheli a szegény asszonyt, azonban a munkája kapcsán pontosan tudja, mekkora problémával, fenyegetéssel állnak szemben. Hiába tudják az elkövető zsánerét, és igyekeznek megvédeni a célpontokat (egy szőke paróka kitűnő erre), de időnként úgy tűnik, hogy a gyilkos is hibázik, és az áldozatok tévedésnek látszanak. Akkor pedig igazán nagy baj van, ha egy maffiózó hozzátartozója szenved sérüléseket, mert egy idő után a bűnözők is elkezdenek nyomozni a tettes után, és ők nem válogatnak az eszközökben. Abban a körzetben, ahol munkálkodik, amúgy is mindennaposak a lövöldözések, nem hiányzott senkinek, hogy egy idegen is felfordulást okozzon. Kénytelenek minél gyorsabban helyszínelni, hogy el tudják különíteni az eseteket a bandaháborúktól, hiszen senki sem szeretné, ha ennél is durvább vérengzés kezdődjön el.

Eddie ismer mindenkit Brooklynban, hiszen itt nőtt fel, édesapjától megtanulta, kitől kell kérdeznie, kit érdemes tisztelnie és kit kerülnie. Ezek az információk nem csak segíthetik a munkáját, gyakran hátráltatják is, mert ugyanúgy tisztában van azzal mindenki, hogy ki is ő, mit dolgozik. A Sam fia gyilkosságsorozat az összes New York-it foglalkoztatja, de a nyomok túlságosan általánosak, nem jutnak egyről a kettőre. Növekszik a nyomás a hatóságokon, a férfi pedig nem tud több szerepet vállalni, mert a családjára is gondolnia kell, és inkább beteg felesége ápolásával törődne.

Sajnos az Out of the Darkness elsősorban egy érzelgős dráma, mintsem a David Berkowitz gyilkosságokkal foglalkozó krimi. Főszerepben Martin Sheen, aki egészen kellemes alakítást nyújt, meg is tapsolnám, de a forgatókönyv elég messzire eltér attól a témától, amit fel kellett volna dolgozniuk. Ha az volt a célja, hogy a rendőrei lét nehézségeit mutassa be, esetleg a Sam fia után nyomozó hatóságok mindennapjainak drámaiságára világítson rá, akkor sikeresnek is mondhatnánk, azonban a film nyomokban sem tartalmaz thrillert. A nyomozások unalmasak, részletek és indítékok nem derülnek ki, igazán lapos az anyag, inkább csak mászkálást látunk New York városában. A rendőrök teljesen töketlenek, a gyanúsítottak annyira légből kapottak, hogy a szomszéd néni jobban hasonlít az elkövetőre, mint ezek a szerencsétlenek. A boszorkányüldözés helyett igénytelen bohózatokkal büntet bennünket a rendező, Jud Taylor, aki elsősorban tévésorozatokra specializálta magát.

A film hátterében természetesen David Berkowitz elfogásának körülményei vannak, de az Out of the Darkness önmagában nem igazán áll meg, bármennyire is próbálunk azonosulni a helyiek hangulatával, mely ezt az időszakot jellemezte. Sokkal jobban lefestette a kor sajátosságait a Summer of Sam, de az talán a forgatókönyvíró és a rendező mentségére szolgálhat, hogy az eset feldolgozása igencsak nehézkes, mert a gyilkosságsorozaton túl tényleg csak a drámaiságra és a tragédiákra lehet fókuszálni. Kár, hogy ez a most kritizált alkotás során nem sikerült túl jól.

Értékelés: 4,5/10

Smaragd Sárkány