Egészen pontosan két héttel ezelőtt a Screamers kapcsán említettem, hogy ez a Philip K. Dick novella feldolgozás milyen meghatározó élmény volt számomra annak idején. Mikor a cikk megírása előtt utánanéztem Az elhagyott bolygó sztorijának, meglepődve tapasztaltam, hogy 2009-ben érkezett egy folytatás a klasszikus eredetit kiegészítendő. Mivel láttam, hogy az első rész forgatókönyvén – másodmagával – munkálkodó Miguel Tejada-Flores is részt vett az új rész történetének megírásában, az intő jelek ellenére elhatároztam, hogy egy életem, egy halálom, én bizony teszek egy kísérletet ezzel a késői folytatással. Dőreségem bizonyítékául és nektek okulásul álljanak itt a lentebb leírtak.

Az már kapásból nem jó jel, ha egy film több hivatalos magyar címmel is rendelkezik – ez mindig jól mutatja az adott “produkció” hányattatott sorsát. Na most az angol eredeti Screamers: The Hunting, amire nem kevesebb, mint három magyar címvariációt eszeltek ki a lelkes magyar forgalmazók és szinkronrendezők: Az elhagyott bolygó 2. – így szerepel az film IMDB-s adatlapján, Az elhagyott Bolygó 2. – A Vadászat díszeleg számos más magyar érdekeltségű filmes adatbázisban, végül pedig a Sikoltók …hatásszünet… A vadászat teszi fel az i-re a pontot a film szinkronos főcímében – teljesen függetlenül attól, hogy az adathordozó borítóján valami egészen más szerepel. Mindehhez csak halkan tenném hozzá, hogy az egész film kapcsán még a lehető legtávolabbi asszociációim között sem bukkant volna fel a “vadászat” kifejezés. De ez már nem a magyar forgalmazók lelkét terheli.

Mint emlékezhetünk, a Screamers egy sokat sejtető képsorral zárult le, amikor is jól kivehető egy – vélhetőleg az egyik kis David-hez tartozó – játékmackó Hendricksson ezredes mentőkabinjának műszerfalán. Ez a momentum nyilván remek kapcsolódási pontként adta magát a folytatás és az eredeti történet között, melyet a 2009-es újrázás alkalmával az alkotók nem is mulasztottak el kihasználni. A másik kapcsolódási ponton jót derültem, ugyanis arra körülbelül másfél mondatot pazarolnak az eredeti filmben – nevezetesen Hendricksson ezredes Földön maradt családjára, pontosabban az ezredes időközben felcseperedett lányára.

Hendricksson ezredes (bocsánat, úgy tűnik idő közben előléptették, itt ugyanis tábornokként hivatkoznak rá) a Földre való visszatérés során felrobbantotta a mentőűrhajóját, a hivatalos verzió szerint öngyilkos lett. 13 év telt el, a Sirius6B-n azóta sem járt senki. A Szövetség álláspontja szerint a bolygón nincsenek túlélők, a sikoltó technológia pedig szigorúan tiltott. Miután azonban egy vészjelzést fognak a Sirius6B felszínéről, egy mentőakció indul útnak Andy Sexton parancsnok (Greg Bryk) vezetésével, hogy a lehetséges túlélőket felkutassák.

Na most álljunk is meg rögtön egy szóra. Az eredeti Screamers történetének egyik alapvető mozgatórugója volt, hogy mind a Szövetség, mind a NEB úgy döntött, hogy sorsára hagyja a Sirius6B-n harcoló embereiket. Most akkor mégis miért gondolták meg magukat 13 évvel később? Erre még majd később visszatérünk, most haladjunk tovább a történettel. Szóval, a mentőcsapattal tart Victoria Bronte hadnagy is (Gina Holden), aki – mit ad Isten – éppen Hendricksson ezredes Földön felejtett lánya. A kis csapatot szorítja az idő, ugyanis egy tízes erősségű Magellán-vihar (bármi is legyen az) tart a bolygó felé, azaz 6 nap múlva az egész kócerájból csak egy füstölgő salakkupac marad. Hőseink le is szállnak a bolygón, de természetesen nem az adás pontos helyén, hanem attól jelentősen messzebb, csak hogy történhessen ez-az velük, míg céljukhoz érnek. Történik is: belefutnak az előző részben megismertekhez képest egyáltalán nem kevésbé vérszomjas sikoltókba, ellenséges túlélőkbe, antropomorf sikoltókba, valamint találnak egy látszólag szunnyadó sikoltó-összeszerelő üzemet is, amelyet – ismét csak természetesen – sikerül életre kelteniük. Időközben a derék parancsnok titokban letölti az ott tárolt technikai specifikációkat egy sikoltó merevlemezéről (sic!). Ez még egy egészen logikus lépés is lenne, ha nem bevallottan saját szakállára folytatná ezt a tevékenységet, tehát nem kapott ilyen jellegű parancsot. És akkor itt kanyarodhatunk vissza az fenti kérdéshez: Miért is jöttek hőseink erre a bolygóra?

Látszólag azért, hogy az írók és a rendező (Sheldon Wilson) kiélhessék az 1995-ös első rész és James Cameron Aliens-ének összemosására irányuló perverz hajlamaikat. Van némi esély rá, hogy csak képzelődöm, de a Screamers 2-t nézve folytonos deja vu érzésem volt, hogy ez meg ez a jelenet mintha csak a Bolygó neve: Halál screamers-esített verziója lenne. A hátrahagyott űrhajóba beszivárgó sikoltó, a magát – és még néhány sikoltót – gránáttal felrobbantó sebesült katona még csak a kezdet. A gyanútlan szereplők mögé – csak a néző által látható módon – a plafonról leereszkedő gyilkos szerkezet jeleneténél már tényleg csak az éppen halálra szánt áldozat vállára csöpögő xenomorph-trutyi (ez esetben nyilván inkább gépzsír) hiányzott a teljes boldogsághoz. És ha ez még nem lenne elég, kettőt találhattok, ki bukkan fel a film dereka tájékán? Bishop személyesen! Helyesebben szólva Lance Henriksen – akiről nehéz elképzelni, hogy adhatta a nevét ehhez a produkcióhoz -, ezúttal a sikoltókat megalkotó – és ezek szerint azóta is Sirius6B-n lebzselő – tudós képében.

Már az első rész kapcsán is sokakban felmerült, hogy kapcsolat lehet a Screamers világa és a szintén egy Philip K. Dick íráson alapuló Szárnyas fejvadász között. Az eredeti Screamers esetében ez persze nem volt igaz, de az új epizód alkotói tettek róla, hogy ez ezúttal másképp legyen. Direkt utalás erre a film elején elejtett mondat, mely szerint a sikoltókat úgy tervezték, hogy csak korlátozott ideig legyenek üzemképesek. Mivel erről az első részben szó sem esett – legalábbis nekem nem rémlik – tehát ez az új sikoltó-tulajdonság elég gyanúsan a Blade Runner-ből lett kölcsönvéve. Érdekes egybeesés amúgy a film konklúziója is – és ha nem csupán tavaly jelent volna meg a Blade Runner folytatása, szívem szerint nyíltan plágiummal vádolnám a Screamers 2-t: az ember + sikoltó(/replikáns/xenomorf) hibrid jön létre, mely magában hordozza mindkét “faj” tulajdonságait. A fenti gondolatmenet alapján úgy sejtem, ez a rendkívül eredeti elem még véletlenül sem az Alien 4-ből pottyant az írók asztalára.

Alapvetően nem is az a baj a Screamers: The Hunting-gal, hogy nem lenne eredeti. Nyilván előfordul, hogy az írók innen-onnan ötletet merítenek a saját alkotásukhoz, és ezzel nincs is baj egy bizonyos pontig. Az igazi problémát két dolog testesíti meg és nem, nem a 6 millió dolláros becsült büdzsé ellenére egészen elviselhető (bár néha a vérgagyi cápás filmek színvonalát azért felülről súroló) speciális effektekre gondolok. Az egyik probléma a színészi játék, vagyis az, amit annak neveznek itt. Nem is részletezném, higgyétek el, nem érdemes. A másik alapvető gondot egy hasonlattal szemléltetném. Tudjátok, van az, amikor egy zokni a sok használat folyományaként kilyukad. Ezt innentől kezdve nem zokninak, hanem lyukas zokninak hívjuk. Ha az ilyen lyukas zoknit tovább hordjuk, a lyuk egyre nagyobbá válik, egészen addig, míg a lyukas zokni fogalom már nem képes helyesen definiálni a zokni és a lyuk viszonyát. Az ilyen eseteket a zoknis lyuk kifejezés írja le helyesen. Mindezt a Screamers: The Hunting cselekményére alkalmazva elmondhatjuk, hogy az egy cselekményes lyuk. A trash-t idézően logikátlan és következetlen. Gondoltam rá, hogy felsorolok néhány példát erre vonatkozólag, de végül úgy döntöttem eltekintek ettől. Úgysem tudnám igazán szemléletesen visszaadni azt a trehányságot, amit az írók elkövettek.

Mit is mondhatnék zárszóként? Vannak filmek, melyek esetében a “miért” kérdőszóval kezdődő mondatok örökre megválaszolatlanok maradnak. A Screamers: The Hunting is egy ilyen remekmű, egyszerűen nem vagyok képes feldolgozni, mi vitte rá az alkotókat arra, hogy elkészítsék ezt a filmet. Mit akartak elmondani, megmutatni, elmesélni vele? Miért gondolták, hogy “na ez még hiányzik az eredetiből, fejtsük ki bővebben”? Volt egyáltalán ilyen szándék vagy csak volt éppen 6 millió dollárjuk és ki kellett dobni az ablakon? Nem fér a fejembe miért kellett még egy bőrt lehúzni egy olyan projektről, mely már önmagában sem volt kifejezetten sikeres és amúgy még relatíve kerek és lezárt is volt. Legutóbbi cikkemet azzal zártam: ha netán összeakadtok egy-egy kósza DVD példánnyal netes barangolásaitok során és egy kis hang a fejetekben azt kérdezi: “Veled mehetek?” – mondjatok igent nyugodtan. Na ezt a tanácsot ebben az esetben kéretik nem megfogadni!

Értékelés: 3/10

Gabblack