A home invasion tematikájú filmek az ember egyik legősibb félelmére alapoznak. Ezekben a művekben ugyanis a támadás mondhatni a legváratlanabb helyen éri a főhőst – a saját otthonában. Ahogyan azt jól tudjuk, a témának rengeteg feldolgozása született már, így számos – váltakozó színvonalú – film közül válogathatunk a palettáról, de nézzük, hogyan teljesít az egyik legismertebb home invasion film, a The Strangers. 

A The Strangers Bryan Bertino 2008-as alkotása, amelyben a főszerepet a – leginkább – a Gyűrűk Urából ismert Liv Tyler, valamint Scott Speedman játssza. A hitelesség látszatának érdekeben a film elején egy rendőrség által rögzített hívást hallhatunk, amelyben egy halálra rémült hang számol be egy párról, akiket vérben úszva találtak meg egy addigra már némileg leamortizált hétvégi házban. Ezzel meg is kapjuk a népszerű „based on true events” címkét, amelyek eredetéről ezzel foglalkozó rovatunk ide passzoló cikkében olvashattok itt.

A hatásvadász felvezető után felbukkan a két főszereplő, James és Kristen, a pár, akik a cselekmény hátralévő felében igencsak kellemetlen élmények részesei lesznek, miután egy barátjuk esküvője után úgy döntenek, hogy James szüleinek weekendházában töltik az éjjelt. Rövidesen megtudhatjuk, hogy James és Kristen kapcsolatuk kevésbé napos pillanatait élik, mindennek prózai oka pedig nem más, mint egy balul elsült leánykérés, amely érthető módon rányomja a bélyeget a hangulatra. Valamikor az éjjel közepén egy ismeretlen hölgy csenget be a házba, egy, a pár számára szintén ismeretlen nő – Tamara után érdeklődve. Főszereplőink az igazságnak megfelelően közlik, hogy Tamara nincs ott, ezek után pedig az események gyorsan élet-halál harccá eszkalálódnak.

A The Strangers remekül teremti meg azt az atmoszférát, amit egy home invasion filmtől várhat a lelkes néző. Nincsen feleslegesen, oda nem illő módon, esetlenül túlbonyolított történet, ennek ellenére mégis maradnak nyitva hagyott, megválaszolatlan kérdések. A betolakodók szándékairól rendkívül keveset tudunk, nagyjából pont annyit, mint magukról a főszereplőkről, háttértörténet hiányában pedig hajlamosak lehetünk magunk kidolgozni a nekünk leginkább lehetségesnek vélt, vagy épp legszimpatikusabb opciót. Ennek köszönhetően csak és kizárólag a fantázia szab határt a keretek megkomponálásának: ennek tükrében a három maszkos idegen akár valamiféle – vélt vagy valós – adósság jogos vagy indokolatlan törlesztői is lehetnek, de természetesen ragaszkodhatunk a leginkább evidens verzióhoz, ami szerint a főhősöket pusztán passzióból szeretnék megölni a barátságtalan éjjeli látogatók.

Összegzésképp, a The Strangers bár nem filmtörténeti remekmű, a home invasion filmek közt mindenképp kiemelkedőbbnek számít a maga lényegre törő, amolyan egyszerű, de még is nagyszerű stílusával. Korrekt alkotás, mindenkinek – aki még esetleg nem látta – jó szívvel ajánlható, de akár újranézésre is alkalmas.

Értékelés: 7/10

Kiknek ajánljuk: A home invasion filmek rajongóinak elsősorban, de bárkinek, aki egy pörgős thrillerre vágyik.

(Absvrd)