Vannak olyan témák, amelyekről mindenképpen érdemes beszélni, még évek múltán is, ha esetleg valami miatt halogatnunk kellett azokat. Az animék között rengeteg olyan sorozat akad, amelyet jó szívvel ajánlunk nektek, a kihagyhatatlanok száma ugyanígy nem csekély. A Death Note című manga első adaptációja elég jól sikerült, bár megoszlanak a vélemények a befejezést illetően. A filmekről (Death Note, Death Note: The Last Name, L: Change the World) már régebben írtunk, illetve az új alkotásokról (Death Note: Light Up the New World, Death Note 2017 és másodvéleménye) is elég gyorsan beszámoltunk nektek. Elérkezett az idő, hogy az anime is terítékre kerüljön, igyekszünk minél mélyebbre hatolni a témában.
Ryuk egy halálisten (shinigami), és nagyon unja már a feladatát, a társai is belefásultak a munkába, naphosszat csak kártyáznak és henyélnek, nincs már meg a régi tűz és öröm, amely egykor a fajtáját jellemezte. Kitalált egy játékot, ami kísérlet féleség is egyben, ezzel pedig felzavarja az állóvizet, leereszkedik az emberek világába, hátha ideig-óráig elszórakoztatják a halandó lények. Mivel alapvetően senki sem láthatja, így könnyedén megfigyelheti a reakciójukat, tevékenységüket, de itt nem áll meg a fantáziája, inkább egy hatalmas követ dob a nyugodtnak és unalmasnak tűnő tükörsima felületre.
Yagami Light igazi eminens tanuló, tökéletes eredményekkel, példaértékű, de átlagos családi háttérrel, morális támaszt nyújtó, rendőr édesapával. Az életében nincs igazi kihívás, a külseje is olyan, hogy alapvetően vonzódnak hozzá a nők, akár szeretné, akár nem. Népszerűsége ellenére igazi barátja mégsem akad, de ennek végtelenül egyszerű magyarázata van: Light-nak nincsenek valódi érzelmei, viszont kitűnően megjátssza azokat, hiszen egy pszichopata elmével van dolgunk. Mint olyan, iszonyatosan untatja az őt körülvevő valóság, és nem igazán képes feldolgozni azt, hogy a világ romlott és gyógyíthatatlan, mert a rendőrség rengeteg esetben tehetetlen a gonoszsággal és a bűnözőkkel szemben. Bizonyíték hiányában, illetve egy jó ügyvéddel bárki kisétálhat a bíróságról akkor is, ha egyértelmű, hogy ő az elkövető. Ezért szíve mélyén megveti a társadalmat, amiért engedi, hogy ilyen helyzet alakuljon ki.
Így nem meglepő, hogy amikor egy furcsa füzetet talál az iskola udvarán, egyszerre lesz iszonyatosan szkeptikus és kíváncsi. A Death Note (Halállista) címet viselő napló első lapjain meglepő és elsőre hülyeségnek tűnő szabályokat olvas, de végül győz a kíváncsisága, és magával viszi, hátha izgalmas játékra lelt. Racionális lényként szkeptikusan áll a dologhoz, de próbára teszi a füzet képességeit, hiszen szeret kísérletezni. A használati utasítás szerint pedig elég egy ember nevét abba feljegyeznie, és ha ismeri az arcát is, az illető negyven másodperc múlva meg fog halni. Így mikor felfedezi, mire is képes a tárgy, amivel megajándékozták, hihetetlenül boldog és izgatott lesz, sőt, még az előtte megjelenő Ryuktól is csupán azért riad meg, mert hirtelen manifesztálódik, nem pedig azért, mert félne a halálistenektől. Az pedig hamar egyértelművé válik, hogy olyan partnerre találnak egymás személyében, akik elszórakoztathatják a másikat, és újdonságokat nyújthatnak a saját unalmuk enyhítésére. Ráadásul Light új szemléletet visz a Death Note alkalmazásába, mert olyan összefüggéseket és lehetőségeket fedez fel, amelyekre még az évszázadok óta létező shinigamik sem gondoltak volna.
- The human whose name is written in this note shall die.
- If the cause of death is written within 40 seconds of writing the person’s name, it will happen. If the cause of death is not specified, the person will simply die of a heart attack.
- This shall become the property of the human world, once it touches the ground of the human world.
- The human who uses this note can neither go to Heaven nor Hell.
- The person in possession of the DEATH NOTE is possessed by a god of death, its original owner, until they die.
- If a human uses the note, a god of death usually appears in front of him/her within 39 days after he/she uses the note.
- A god of death has no obligation to completely explain how to use the note or rules which will apply to the human who owns it.
- The human who becomes the owner of the DEATH NOTE can, in exchange of half of his/her remaining life, get the eyeballs of the god of death which will enable him/her to see a human’s name and remaining lifetime when looking through them.
Yagami Light-ot felvillanyozza ez az izgalmas, új játék, Ryukot pedig végre elszórakoztatja valami, hiszen a tóba dobott kő nem úgy viselkedik, ahogyan azt elsőre elképzelte. A fiú nem csak random neveket írogat a naplóba, hanem fegyelmezi magát, és ráeszmél, hogy egyfajta igazságosztó Istenné válhat – ami azért vicces, mert rajongói ezért Kira-nak (japán: csillogó, fényes; orosz: uralkodó, elöljáró; szanszkrit: fénysugár; egyiptomi: olyan, mint Ra istenség; angolszász: killa, killer: gyilkos) nevezi el –, új világrendet hozhat létre, ahol megbüntethet minden bűnözőt és gonosztevőt, és persze nem tiltakozik akkor sem, amikor végül követőkre és kultuszra is szert tesz. Mindebből nyilvánvaló, hogy ő egy igazi nárcisztikus személyiség, amit mások előtt sem képes sokáig eltitkolni.
A célpontjai sorozatos halálára ugyanis a rendőrség mellett hamar felfigyel más nyomozószervezet is, és Japán úgy dönt, külsős segítséget próbál meg szerezni. Az egyszerűen csak „L” névre hallgató titokzatos ügynök izgalommal telve fogadja a kihívást, de ezzel párhuzamosan sztoikusan kommunikálja összes felfedezését a hatóságok felé, mintha azok egyértelműek, semmiségek volnának. Azonban hamar leszűkíti a gyanúsított tartózkodási helyét, egy olyan trükkel, melyet egyébként az FBI profilozói is használnak a való életben. Mivel Light jóval okosabb és előrelátóbb, mint átlagos társai, így megindul kettőjük között egy kreatív, és kiszámíthatatlan kimenetelű párbaj, macska-egér-játék, sakkmérkőzés – mikor melyikhez van inkább hangulatuk.
A Death Note egyik legjobban eltalált eleme, hogy Yagami Light és „L” karaktere tökéletes tükörképei egymásnak. Ami hihetetlenül fordulatossá teszi az animét, hiszen egymás gondolataiban olvasnak, úgy mozgatják a szálakat a háttérben, hogy a többieknek fogalmuk sincs róla, mi is történik valójában, csupán sodródnak az árral és pislognak. Persze a két ellenfél is tartogat meglepetéseket a másik számára, de ezeket úgy tálalják és reagálják le, hogy ne vehessen észre semmit a másik belőle. Ez teljes képtelenség volna, ha nem tudnák a végletekig kontrollálni az érzelmeiket és cselekedeteiket, legalábbis a nagy nyilvánosság előtt. Egyedüli kivételt mindig az a szituáció képez, amikor olyan információk kerülnek elő, amelyek felbukkanását nem ők irányítják. Akkor viszont ki-kibújik a szög a zsákból, annak ellenére, hogy azonnal tisztában lesznek vele, hogy a meglepetés nem egyedül őket érte.
Ahogy a kettejük tánca fokozatosan kialakul, külső tényezők is megzavarják a páros ténykedését, de hamar rájönnek, hogy egy harmadik, negyedik vagy éppen ötödik összetevővel van dolguk, még akkor is, ha lehetetlenségnek tűnik. Light azért a Death Note-nak hála előnyben van, így könnyedén felismer olyan szituációkat, amelyekkel a nyomozó nem tud mit kezdeni, hiszen nem rendelkezik információval a shinigamikat illetően. Azonban ezek olyan fegyverek, amelyeket nem Kira vetett be a harcban, így egyértelműen kétélűek, ha nem szerzi meg felettük az irányítást. A pszichopata énje pedig könnyedén megjátszik bármit, amire aktuálisan szüksége van, ez az egyik legcsodálatosabb és legérdekesebb az ilyen veszélyes elmékkel kapcsolatban. Gondoljunk csak Ted Bundy-ra, aki után bomlottak a nők, még az ügyvédje sem hitte el, hogy milyen szörnyűségeket követett el. A sárm ehhez természetesen nem elég, hanem kell az attitűd és a fegyelmezettség, a következetesség, amely összeköti és koherenssé teszi a hazugságokat, melyek felépítik a róla kialakult képet.
Ahogyan említettem, több karakter is csatlakozik ehhez a játszmához, és tudásuk, személyiségük, valamint jellemük új színezetet kölcsönöz a Death Note-nak, amellett, hogy összekuszálják a szálakat és bonyolítják a cselekményt a két főszereplő számára. Immár nem egy kétdimenzionális sakkjátszmát vezényelnek, hanem külső támadásokat, behatásokat is meg kell tudniuk különböztetniük, kivédeniük, bizonyos esetekben szeparálniuk vagy éppen kihasználniuk a saját céljaik érdekében. De sosem lehetnek elég biztosak abban, hogy magukon kívül kiben és miben bízhatnak meg egyáltalán. Ez a narcisztikus és bezárkózott énjük kettős problémája és erőssége is egyben. Viszont e nélkül az ügy pillanatok alatt lezáródna és valamelyikőjük áldozattá válna.
- The conditions for death will not be realized unless it is physically possible for that human or it is reasonably assumed to be carried out by that human.
- One page taken from the DEATH NOTE, or even a fragment of the page, contains the full effects of the note.
- Even the original owners of the DEATH NOTE, gods of death, do not know much about the note.
- Even if you do not actually possess the DEATH NOTE, the effect will be the same if you can recognize the person and his/her name to place in the blank.
- The DEATH NOTE will be rendered useless if the victim’s name is misspelled four times.
- „Suicide” is a valid cause of death. Basically all humans are thought to possess the possibility to commit suicide. It is, therefore, not something „unbelievable to think of”.
- Whenever you want to change anything written on the DEATH NOTE within 6 minutes and 40 seconds after you wrote it, you must first rule out the characters you want to erase with two straight lines.
Az általános animés elvek a Death Note-ra is nagyjából érvényesnek látszanak, hiszen az első tíz-tizenhárom epizód a felvezetés, és ezután történik egyfajta törés, amit fordulatként élünk meg, azzal a kivétellel, hogy itt nem csupán egyetlen ilyet tapasztalhatunk, hanem nagyjából négy-öt részenként új információra lelünk, amely mind a nyomozást, mind Kira tevékenységét némileg kimozdítja az eredeti kerékvágásból. Mivel egyszerre láthatjuk a karakterek mozgását és gondolkodását – nem ritka, hogy a belső hangot, monológot is megismerjük az adott szituációban, így élesítve azt – így mi is csak kapkodjuk a fejünket, hogy ki miként keveredik ki az egészből vagy milyen ötlet mentheti meg az illetőt. A karakterek ilyen részletességű pszichológiai kidolgozása pedig nem túlságosan gyakori a mangák esetében sem, ezért érthető, miért is foglalkoznak vele annyian és miért minősül mégis közkedveltnek, annak ellenére, hogy valójában jóval bonyolultabb és mélyebb, mint egy átlagos sorozat.
A Death Note összetettségére kitűnő példa az is, hogy minden réteget, amelyet megismerünk, részletesen bemutatnak nekünk, mielőtt fontossá válnának, így minden a helyére kerül, amikor egy-egy karakter kiemelkedik a többi közül, illetve az is egyértelmű, hogy másik szereplőket miért nagyolnak el. Ezért a látszólagos mellékszálakra is érdemes odafigyelnünk, mert később kiderülhet, hogy kihagytunk egy mozzanatot, és csak az utolsó pillanatban eszmélünk rá, milyen jelentős is volt. Emiatt igazán nincsenek is nagy meglepetések, hiszen minden esemény nagyjából előre kiszámítható – volna, ha mindannyian pszichopaták lennénk, vagy a sakkjátszmát úgy átlátnánk, ahogyan az alkotók előre megtervezték. Viszont ez azért némileg esélytelen, mert a nyomokat csak akkor fedik fel előttünk, amikor már rá szeretnének vezetni bennünket, mit szalasztottunk el a főszereplők észjárását kutatva.
A legfontosabb törések, ütemváltások akkor következnek be, amikor Light vagy „L” taktikai döntést hoznak, nem pedig abban az esetben, amikor valaki a sarokba szorul. Hiszen pontosan az a lényeg, hogy egy szinten mozog a két karakter, így Kira és az egy ponton Ryuzaki álnevet felvevő különc nyomozó képtelenek a padlóra küldeni a másikat, mert Rocky módjára mindig megrázzák magukat, felpattannak, és újult erővel folytatják a küzdelmet, erőt merítve a másik kreativitásából és – bármennyire is tagadják – bizonytalanságából.
Kettejüket a Drakula halott és élvezi című filmből vett idézettel tudnám jellemezni, ahol a van Helsinget alakító Mel Brooks ezt mondja: „Maga sohasem adja fel?” Tökéletes riválisai egymásnak, egyikük sem dobja be a törülközőt, a végletekig képesek kompetitív mérkőzést vívni egymással, legyen szó sportról, szópárbajról vagy éppen erről a macska-egér játékról, ami inkább intellektuális, mintsem konkrét szaladgálás. Mint amikor két Kung-fu mester áll egymással szemben, végigmérik a másikat, és csak rövid küzdelmet látunk, az elmék és az akarat csatája csupán számukra érzékelhető. E tekintetben egy western is lehetne a Death Note, ahol mindketten arra várnak, mikor hibázik az ellenfél, és nyúl a Coltjáért, így meg tudják előzni. Ott is a párbaj valójában csak az idegek egymásnak feszülése, mert a mozdulat már ösztönös, a reakció néha gyorsabb és pontosabb, mint az azt kiváltó cselekedet.
A Death Note eseményeinek középpontjában olyan kérdéskörök állnak, melyek egymáshoz kapcsolódnak, bár elsőre nem mindegyik ismerhető fel. A leginkább arcunkba mászós egyértelműen a bosszúállás, amely eléggé közkedvelt a horror, thriller és a dráma körében is. Azonban itt egy olyan lehetőséget említenek meg, amivel nem piszkoljuk be a kezünket, sőt az áldozatainkkal sem kell szembesülnünk, és a felelősségvállalást is messziről elkerülhetjük. Pofonegyszerű a módszer, csak beírjuk a nevet, és az illető meghal, nincs komplikáció. Ha tudjuk róla, hogy gonosz volt, vagy megérdemelte a sorsát, akkor nincs morális akadály, és Raszkolnyikov sem néz vissza ránk a tükörből szúrós tekintettel, hiszen se tanú, se bizonyíték, de igazából el is hitethetjük magunkkal, hogy ez egyszerűen karma, nem mi öltünk, a végrehajtó egy magasabb rendű valami. Nem is mindenki ragadtatná el magát odáig, hogy istenné avanzsálja a saját személyét – Light pontosan ezt teszi –, bár valljuk be, kicsit közel áll ez a szerep ahhoz, amit egy ilyen entitásnak szoktunk tulajdonítani. A hatalom ugyanis megrészegít – de ez egy következő kör, és a szuperhősös filmeket már kielemeztük, itt erre nem fogok bővebben kitérni.
- Time and condition of death can be changed, but once the victim’s name has been written, the individual’s death can never be avoided.
- You may land the DEATH NOTE to another person while maintaining its ownership. Subletting itt o yet another person is possible, too.
- The borrower of the DEATH NOTE will not be followed by a god of death. The god of death always remains with the owner of the DEATH NOTE. Also the borrower cannot trade the eyesight of the god of death.
- If the DEATH NOTE is stolen and the owner is killed by the thief, its ownership will automatically be transferred to the thief.
- The god of death must at least own one DEATH NOTE. That DEATH NOTE must never be lent or written on by a human.
- Exchanging and writing on the DEATH NOTE between the gods of death is no problem.
- Only by touching each other’s DEATH NOTE can human individuals who own the DEATH NOTE in the human world recognize the appearance or voice of each other’s god of death.
- The god of death must not tell humans the name or life spans of individuals he sees. This is to avoid confusion in the human world.
Sokkal fontosabb az, hogy nincs közvetlen kapcsolatunk az áldozattal, a Death Note viszont a látszat ellenére ugyanolyan eszköznek, fegyvernek minősül, mint egy pisztoly vagy gépkocsi, egy hadsereg vagy éppen egy rakéta. Attól, hogy sokkal kevésbé konkrét, könnyebb elhitetnünk saját magunkkal is, hogy természetfeletti erőről van szó, amit persze izgalmas befolyásolni, de ráadásul semmiképpen sem addiktív, hiszen bármikor abbahagyhatjuk. Ebben rejlik a csapdája is, mert pontosan ezért folytatjuk, mert úgysem lepleződnénk le, ha elég ügyesek lennénk. Márpedig, ha ekkora felelősséget és erőt kaptunk valamitől, akkor elég egyértelmű, hogy méltóak vagyunk rá.
A katonai tisztek, kultuszok vezetői, illetve azok az emberek, akik úgy érik el a céljaikat, hogy másokat manipulálnak, ugyanúgy felelősek azért, amit az alájuk tartozók követnek el, mint a vállalatok főnökei, amikor törvénysértésbe hajszolják beosztottjaikat. Attól, hogy nem közvetlenül ők az elkövetők, még korántsem menekülhet meg a lelkiismeretük a következmények súlyától. Persze ez a fogalom nem mindenki számára értelmezhető – hello, kedves pszichopaták és szélsőséges introvertáltak –, tehát fogalmazzunk úgy, hogy ilyen esetekben nem csupán büntetőjogi felelősség merül fel, hanem valójában ők az igazi tettesek, és nem a fegyverek, akiket használnak vagy kihasználnak.
A második töréspont az animében eléggé megosztja az olvasókat és a nézőket is. Sokak szerint csak az első kétharmad élvezhető igazán, utána kaotikussá válik a történet, hiszen az egész alaphangulat alakul át az előzményekhez képest. Talán pont ezért készítettek két compilation filmet (Death Note Relight) a sorozatból, melynek első része a cselekmény fő problémájára koncentrál, míg a folytatásban a rövidebb utójáték tekinthető meg. Valójában azt nehéz kimondani, hogy a Death Note harmadik harmada nem jó, csupán teljesen más perspektívából mutatja be a szituációt. Számomra a lényeg az, hogy nem elég, ha egy lépéssel előrébb járunk egy játszmában az ellenfelünk előtt, egy sakkmérkőzés ennél jóval összetettebb, pláne, ha két pszichopata elme küzd meg egymással, ahol a bábuk szabadon cserélgethetőek. Bár az az elv, amelyet az alkotók itt bevetnek, igazából egy klasszikus horrorfilm eszköz, mégis elég meglepő, kreatív, és tökéletesen illik az anime hangulatához, szellemiségéhez. Azért mondom ezt, mert a világ és a karakterek nem csak felületesen vannak kidolgozva, hanem a hátterük és az eredetük is elég részletesen meg lett álmodva, így a különböző csoportok lehetőségei a kezdetektől a végtelen felé nyitnak és konvergálnak. Persze a cselekmény folyamán egyre többet megtudunk rólnk, így folyamatosan beszűkülnek az opciók, de ez sosem jelenti azt, hogy egy ajtó bezáródásával, felrobbantásával nem nyílna meg egy újabb, érdekesebb verzió.
Mivel a Death Note központi szereplői nem átlagos emberek – és itt nem csupán a Halállista nyújtotta hatalomra célzok –, hanem egyfajta géniuszok, akik számára tényleg csak egy izgalmas játék, ami történik velük, így a kiszámíthatatlanság okozta káosz nekik természetes és érdekes is. Light és „L” is átlátják a pályát, ha nem is azonnal, de megfigyelés útján sokkal gyorsabban kapcsolnak, mint a többi karakter, ezért tökéletesen érthető, ami az utolsó harmad eseményeit illeti.
Near és Mello felbukkanása egyszerűen megmagyarázható: „L” előre látta, hogy ha nem bír egyedül Kirával, nincs más választása, mint két olyan nyomozó kinevezése, akik – bár külön-külön egymásnak ellentétei, és sohasem lennének képesek az együttműködésre – úgy egészítik ki egymást, hogy rákényszerítik Light-ot, megossza az erőit, és így ne tudjon egyszerre fókuszálni a másikra is. Mivel teljesen más jellemek, ugyanakkor majdnem akkora elmék, mint a fiú, aki istennek képzeli magát, így képtelenség kijátszani őket úgy, hogy közben ne lepje meg őt valamelyik rivális. Persze a glitch az egészben az, hogy immár hárman játszanak a sakktáblán, és mindenki győzelemre tör, a kompetitív tulajdonság mindhármukban eltörölhetetlenül erős. Ez azt jelenti, hogy Near és Mello nem csak segítik egymást a nyomozásban, hanem valójában hátráltatják is, azonban Light kénytelen úgy keverni a kártyáit, hogy a munkatársai ne vegyék észre: „L” két utódjával is végeznie kell. Ehhez pedig sokkal komplexebb eszköztárral rendelkezik, mint az utódok. És ez az oka annak, hogy az utójáték valójában a végjáték, mert „L” mindent eltervezett és elrendezett, Yagami Light pedig teljes hatalmát és tudását megcsillogtathatja, hiszen a megfigyelés már nincs olyan közel, mint az elején. A showdown egyértelmű véget vetít elénk, de természetesen egy animénél semmi sem ilyen egyszerű.
A fő különbség „L” és Light között, hogy másképpen kell értelmezni azt a tényt, ami a külső szemlélő számára úgy csapódik le, hogy sztoikusak, érzelemmentesek. Light-ról már említettem, hogy pszichopata elme, de Ryuzaki inkább egyfajta Asperger-szindrómás autista személyiség. Ez abból válik egyértelművé, hogy vannak olyan berögzült szokásai, amelyek nélkül nem úgy funkcionál, mint a környezete, azaz az átlagos emberek, illetve nagyon szélsőséges reakciókkal operál, nem a társadalmi konvenciókra támaszkodik, hanem empirikusan közelíti meg a helyzeteket. A szénhidrát-addikciója nem csupán annak tudható be, hogy édességfüggő, hanem praktikus is számára, hiszen rengeteg energiát emészt fel a gondolkodás, elemzés, megfigyelés és következtetés, amelyet folyamatosan végez. Emellé társul a másik, kicsit OCD-s (obszesszív-kompulzív megbetegedés = kényszerbetegség) szokása, hogy csak furcsa ülő testhelyzetben érzi jól magát, és meg van győződve róla, hogy összefüggés van eközött, illetve a gondolkodási képessége, -gyorsasága között.
Két utódjánál, Mello-nál, valamint Near-nél szintén megfigyelhetőek ezek, azonban előbbi esetében inkább a nyugtalanság és cukor-éhség dominál, míg utóbbinál a maga alá húzott lábat, illetve guggolva ülést is észlelhetjük. Apróságnak tűnhet, mégis ezzel is jelzik az alkotók, hogy ki milyen tulajdonságaiban hasonlít „L”-re, ami szintén egyfajta előreutalás a végkifejletre is.
Gyakori hiba egyébként, hogy az autistákat érzelemmentesnek vagy empátiára képtelennek bélyegzik. A valóság ennél árnyaltabb, másként élik meg ezeket a helyzeteket, így nem úgy dolgozzák fel, fejezik ki, mint az átlagos emberek. Tisztában vannak vele, hogy valami nincs rendben ilyenkor, de nem tudatosul bennük, nem tudják értelmezni, hogy mit is jelent ez, így a frusztrációjuk érzelmi kitörésekben nyilvánulhat meg. Ugyanígy fokozottan érzékenyek a környezetük állapotváltozására és apró rezgéseire, csak nem tudnak vele mit kezdeni, ezért tűnhetnek úgy, hogy hiányzik belőlük a beleérző képesség. Pedig csak arról van szó, hogy másként működnek. Ezért ambivalens kissé „L” karakterének az ábrázolása, és nem feltétlenül tudja mindenki eldönteni, hogy kedveli-e vagy megveti. Ezért, bár nehezebb vele azonosulnunk, mint a bűnözőket megbüntető, igazságosnak látszó Kirával, mégis tisztában vagyunk azzal is, hogy a nyomozó valójában a jó oldalon áll, így szívünk mélyén szorítunk neki – már aki nem INTJ és nem érti, mi a probléma az egésszel.
Ami a főbb karaktereket összeköti, és külön kérdéskör az animében, az a küldetéstudat vagy kiválasztottság. Ez kicsit az, amire a szuperhősök kapcsán utaltam, de kiegészítve egy nagyon lényeges elemmel, hogy valójában mindegyikőjük tisztában van vele, hogy fontosabb szerep jutott nekik az életben, mint mindenki másnak. Hiszen „L” is ismeri a saját képességeit, ez erősen érződik abból, hogy magától értetődőként kezeli azokat a következtetéseket, amelyekre jutnia sikerül, miközben a rendőrség csak a puzzle darabkákat forgatja, tanácstalanul. Az ő agya másként működik, észreveszi az összefüggéseket, egyfajta profilozó elméhez teszi hasonlatossá, hiszen a deduktív eszközeit akár Sherlock Holmestól, vagy egy FBI ügynöktől is elleshette. Ez teszi őt szerethetővé, ugyanakkor ellenszenvessé is, mert sztoikusan magyaráz el bármit, mintha egyszerű számtan alapokról beszélne. Az arrogancia pedig tökéletesen érthető, bár nála inkább Light irányába érezhető, a kollégáinál kerüli ezt az attitűdöt.
- It is very difficult to consider that a god of death who has possessed a human could die, but if he should die, the DEATH NOTE that he brought into the human world will not lose its power.
- If you just write „die of accident” for the cause of death the victim will die from a natural accident after 6 minutes and 40 seconds from the time of writing it.
- Even though only one name is written in the DEATH NOTE if it influences and causes other humans that are not written in it to die the victim’s cause of death will be a heart attack.
- If you have traded the eye power of a god of death you will see a person’s primary lifespan in the human world.
- In accordance with the above, the human who touched the DEATH NOTE and began to recognize the gods of death’s sight and voice, will continue to recognize it until that human actually owns the DEATH NOTE and subsequently loses possession of it.
- The person whose name was misspelled four time on purpose will not be free of death by a DEATH NOTE.
- Even without obtaining ownership, memories will return just by touching the DEATH NOTE.
- In that case, if there are other DEATH NOTEs in the human world the gods of death are not allowed to reveal to humans that DEATH NOTE’s owner or its location.
Kira viszont a virtuális ló másik oldalán áll, őt nem nagyon érdekli az alázat, mert magasabb rendűnek tudja magát, és erre igyekszik felhívni a környezete figyelmét is. Nem titkolja, hogy lángelme, és nincs számára nagy kihívás az életben, viszont sikerül mindent úgy alakítania, hogy oda jusson el, ahova csak szeretne. Ez a fent említett sárm, ami a pszichopata sorozatgyilkosok egyik ismérve is. Yagami Light eggyel feljebb lép az ego létráján, saját személyét istenségként kezeli, kiválasztottként hivatkozik magára, így az omnipotencia tudatzavarának jellemzői is felismerhetőek a viselkedésmintázatában. Bár ezek csak a töréspontokon válnak nyilvánvalóvá, amikor egyre távolabbra nyúl és olyan helyeken mozgat bábokat, ahonnan „L” sem számít támadásra. Ez a képzet olyan erős benne, hogy minden eseményt a saját javára fordít, és megideologizálja, hogy valójában ezek is az ő tervének részei, csak még nem tudnak róla.
Két faktor akad csupán, amivel nem számol, és abból az elsődleges a női tényező. Misa-Misa (aki a második Kira, és úgy manipulálja a lányt, hogy az érzelmeit használja ki, mint Ted Bundy, illetve Paul Bernardo is tették) és Kiyomi könnyedén befolyásolhatóak, hiszen rajonganak Kiráért, és ez odáig fajul, hogy gondolkodás és feltétel nélkül engedelmeskednek a parancsainak. Nagyon lényeges, hogy ők is kiválasztottként tekintenek magukra, azonban más értelemben, ők ugyanis inkább szubmisszív karakterek, így a bosszúálló istenség jobb kezeként, hitveseként tekintene magukra. Belőlük hiányzik a dominancia, teljesen függenek Light-tól és a szeszélyeitől, önálló döntéseik így általában elhamarkodottak és nem elég körültekintőek. Így könnyedén áldozati báránnyá válhatnának, ha nem volna meg bennük az, amire a fiú sem gondol, mert a pszichopata személyisége nem figyelmezteti arra, hogy nőkről van szó. A féltékenység ugyanis egy olyan ösztön, amelyet Misa és Kiyomi képtelenek kontrollálni, és meggondolatlan lépésekre sarkallja őket a tudat, hogy nem az egyedüliek Kira életében. Talán a legjobb szó a féltékeny rivalizálás, amely megakadályozza, hogy hideg fejjel döntsenek, és ne impulzív módon cselekedjenek. A másik faktor az önbizalom hiánya, amely ugyanúgy érvényes a két lányra is, de legfőképpen Mikamira. Nála ez a dependencia (függőség az irányítástól) olyan erős, hogy abban a pillanatban, hogy nincs többé visszacsatolás, elvonatkoztat a nagy tervtől, és megpróbál önálló ötlettel előállni, amely szerinte biztosítja majd a terv sikerességét. Pedig valójában bepánikol, mert hirtelen nincs senki, aki megerősítse benne az érzést: fontos és hasznos tagja a kultusznak, Kira egyik végrehajtó keze. Ezért törik darabjaira, amikor Light megtagadja őt, mert nem azt érzi, hogy elárulták, de még az sem tudatosul benne, hogy kihasználták, egyszerűen ráeszmél, hogy nem alkalmas arra a feladatra, amire kiválasztották, tehát csalódtak benne. Az öngyilkossága gyakorlatilag predesztinált.
- The seventh DEATH NOTE will not become active until one of the other 6 DEATH NOTEs is burned up, or a god of death takes one of them back to the world of god of death.
- The DEATH NOTE will not take effect if you write a specific victims name using several different pages.
- It is perfectly okay for gods of death to read the guidebook for him/herself and teach humans about its contents, no matter what the content may be.
- The human whose name is written in this note shall die.
- All humans will, without exception, eventually die.
Takeshi Obata és Tsugumi Ohba mangájából (Bakuman, Hikaru no Go) készült el az egyik legösszetettebb cselekményű és legkomplexebb pszichoanalízisbe bonyolódó anime, Tetsuro Araki (Attack on Titan, Guilty Crown, High School of the Dead, Kabaneri of the Iron Fortress) rendezésében, a Madhouse Studio zászlaja alatt. A karakterdizájn Masaru Kitaonak, a művészeti rendezés Mio Isshikinek (Real Drive), a zenéje pedig Hideki Taniuchinak (Real Drive, Otogi Zoshi) és Yoshihisa Hiranonak (Beyblade, Hunter × Hunter, Meine Liebe, Real Drive) köszönhető. A képi világa tökéletesen illik a történetéhez, a muzsika pedig segít bennünket átlényegülni vagy éppen felpörögni, ahogy az események hömpölyögnek a végkifejlet felé. Emellett a fent felvázolt belső monológok, valamint a főbb karakterek dialógusai elengedhetetlenek ahhoz, hogy fenntartsák az alaphangulat thriller jellegét. A Death Note a mai napig kiemelkedik az összes ilyen típusú alkotás közül, olyan kérdésköröket és pszichológiai mélységeket boncolgat, amelyet kevés mű enged meg magának. Ezzel párhuzamosan egy viszonylag hosszú, 37 részes anime, de néhány visszaemlékezés, összefoglalás erejéig áll le csupán, amelyekre azért szükség is van, hogy könnyebben átláthassuk a fontosabb mozzanatokat.
Az sorozat első felében a nyitómuzsikát a Nightmare (Claymore) szolgáltatja The WORLD címmel, míg a későbbiekben a Maximum the Hormone What’s Up People?!-je hallható. A záróakkordokat a Nightmare Alumina-ja és a Maximum the Hormone Zetsubou Billy-je szolgáltatja. Az utolsó epizód végén Yoshihisa Hirano Coda-ja hangzik az epilógus alatt.
Remélhetőleg sikerült elég jól és részletesen bemutatnom a Death Note animéjét- Miként az ilyen típusú műveknél, itt is szeretnék majd későbbiekben a mangával is foglalkozni, főleg abból a szempontból, hogy miket változtattak meg az eredeti sztorihoz képest és mennyire lett jó az adaptáció. Ha kedvet kaptatok hozzá, vagy új szemlélettel ajándékoztalak meg benneteket, kérlek jelezzétek, de szívesen olvasom a ti észrevételeiteket is az animével kapcsolatban. Addig is azzal szeretném zárni az értekezésemet, hogy ez egy igazi ötcsillagos sorozat, így az összes epizódjával együtt.
Értékelés: 10/10
Smaragd Sárkány
Be the first to comment on "Death Note (2006-2007)"