Szerkesztőségünk újfent a 2000-es évek gyöngyszemeinek tengerére evez vissza, ezúttal hiánypótló szekciónk a korszak egyik legfelkavaróbb alkotásával egészül ki: a Rekviem egy álomért kerül terítékre. Műfaját tekintve drámáról beszélünk, azonban mégis helyet kap cikkeink között, mivel egy rendkívül súlyos hangvételű, tragikus történetet tár a nézőközönség elé.

Hubert Selby azonos című regényén alapul, amely 1978-ban jelent meg, a sztori viszont roppant könnyedén átültethető majd’ 30 évvel későbbre is, így 2000-ben filmváltozata is nagy sikert aratott. Jared Leto neve már önmagában megelőlegez egy bizonyos színvonalat, ám a felhozatal a többi részletet tekintve sem okoz csalódást. Történetünk alapvetően három részre osztható (nyár, ősz, tél), a helyszín New York, annak is a kevésbé fényűző körzete, kezdetként pedig a kedves, visszafogott, nyugdíjas napjait tengető Sara Goldfarb (Ellen Burstyn) életét tárja elénk: Sara egy enyhén megkeseredett, múltjába folyton visszatekintő idős hölgy, akinek az egyetlen reményt a televíziós műsorok követése és Harry (Jared Leto) fia jelenti. Harry viszont olyannyira elmerült a drogok (főként heroin) által nyújtott mámorban, hogy édesanyját mindennapos szinten kihasználva jut egy kevéske pénzhez, hogy ezáltal hozzájuthasson mindennapi dózisához. Sara feltétel nélkül szereti fiát és reméli, hogy egy napon olyan ember lesz belőle, akire ő is, és elhunyt férje is büszke lenne.

Nyár: Sara pillanatnyi felüdüléseit a korábban említett műsorok jelentik, amik annyira meghatározzák mindennapjait, hogy egy komolytalan telefonhívás után biztosra veszi, hogy szerepelni fog a TV-ben és mindenki őt nézi, őt szereti majd, megkapván azt a figyelmet, amit valójában sosem kapott. Az ikonikus piros ruhát érdemes megemlíteni, hiszen Sara számára ez jelenti a múlt dicsőségét és a jövő reményét: ha ismét belefér és felveheti, épp olyan boldog lehet, mint annak idején, amikor még minden rendben volt. Ennek fényében radikális fogyókúrába kezd, miután a hagyományos diéta nem hozta meg elég hamar a kívánt hatást, így egy kontár orvoshoz fordul, aki amfetamin tartalmú fogyasztótablettákat ír fel neki. Sara és Harry életének párhuzama itt fedezhető fel; a kedves, idős hölgyben olyan erős függőség alakul ki, mint amit Harry esetében láthatunk a heroin áldatlan hatásának köszönhetően.

Ősz: Sara függősége egyre nagyobb méreteket ölt, dupla dózisban szedi a mérget, amit megváltásnak hisz. A Harry által prezentált szál egyre inkább elmélyül a heroinban; barátnője, Marion (Jennifer Connelly) álmai a saját butikról szertefoszlanak, pénz reményében kész bármit megtenni, még akkor is, ha a végtelenségig undorodik tőle. Barátjuk, Tyrone (Marlon Wayans, akit végre nem csak bugyuta vígjátékokban láthatunk) belekeveri magukat a helyi drogbandák harcába, így a helyzetük egyre kilátástalanabbnak tűnik.

Tél: Mindenfajta spoiler elkerülése végett ne essék több szó a cselekményről, de higgyétek el; megéri megnézni.

A Rekviem egy álomért egy rendkívül megrázó, szomorú valóságot tár elénk. Az elején könnyedebben indul, mint ahogy az egy drámától elvárható, azonban a nyomorúság, a lecsúszottság és a gyötrelem legmélyebb szintjeire kalauzolja el a nézőket, ezen felül pedig az izgalmas képi megoldások, a hangulat és a hirtelen váltások a jelenetek között egy percig sem hagyják az embert unatkozni. Ezt a filmet csak és kizárólag akkor nem ajánlom megtekintésre, ha egyébként is az elkeseredettség poklában érzed magad; akkor csak tovább ránt és elnyel.

Értékelés: 9/10

(grey tabby)