Marvel szuperhősök megállíthatatlan étvággyal bíró bezombult változatai az Evil Dead filmekből ismerős (a Sötétség Seregével állandó összetűzésben levő) Ashley J. Williams ellen – ráadásul mindez egy alternatív univerzumban?! Egyértelműen geek-nyálcsorgatást eredményez, mi mást?! Ilyen felállásban nyilván nem lehet mellélőni, de akik esetleg valamilyen ismeretlen okból eddig nem ismerték a szemben álló felek egyikét sem, azoknak sem kell szégyenkezniük, mert ez a kaland bármiféle előtörténet hiányában is gond nélkül olvasható!

Ash egy olyan alternatív Marvel Univerzumba kerül, ahol a Bosszúállókat egy ismeretlen entitás (Sentry) emberhúsra éhes zombikká kezdi változtatni. Hősünk előbb Pókemberrel lép szövetségre, majd Punisher siet segítségére, de egy idő után sajnos mindketten bezombulnak, így Káprázat és Skarlát Boszorkány társaságában indul el a már javában zombult Dr. Strange-hez, aki feltehetőleg tudja a Necronomicon tartózkodási helyét.

Latvériába jutva elkapja őket Dr. Doom, akinek kastélya egyben az emberiség utolsó menedéket jelenti a Földet zombivá változtató járvány elől. Ash kicsit trükközik, majd megtalálja a Necronomicont, aki elmondja neki, hogy valójában ehhez neki semmi köze, egy csak egy Reed Richards által behurcolt földönkívüli vírus. Amikor aztán a kastélyba betörnek a zombi-szuperhősök, Ash hirtelen zseniális tervet eszel ki: Necronomicon segítségével feléleszti a Halottak Seregét, akik aztán harcolni kezdenek a Zombi-hősök ellen…

Őszintén bevallom, meglepődve fogadtam eme crossovert, de igazából bíztam benne, hogy két ilyen, iszonyatosan cool koncepció összeötvözéséből nem születhet más, mint valami megagigaüberzsírarckirályság, de mindenképpen valami hihetetlenül maradandó elegy. Maga az Ash-szál szinte alig tartogat számunkra újdonságot – hiszen az Army of Darkness képregényekben már megszokhattuk, hogy dimenziókból-dimenziókba ugrálva nagydumás hősünk poénkodást nem ismerve kerül mindig óriási galibákba -, viszont kissé sajnáltam, hogy örökzöld segítőtársai (puska, illetve láncfűrész) ezúttal alig-alig kerülnek elő. Viszont megpróbáltak azzal kárpótolni minket, hogy Asley és a szuperhősök nem igazán tudnak mihez kezdeni egymással, és ez egyfajta standard konfliktust eredményez köztük.

Zombi-szuperhőseink karakterisztikája teljesen korrekt, néha pedig jópofa humorforrásokat eredményez a hús iránt csillapíthatatlan étvágyuk, amit viszont a crossover talán legbetegebb (és egyben legszürreálisabb) húzásának tartok, az az, amikor a második füzet végén Howard a kacsa bezombulva kinyírja Ash-t. Igen, ezt az elmebetegséget bizony bevállalták!!  (Nyilván a cselekmény nem áll le, és a harmadikban feloldják a miként kérdését, de akkoris: HOWARD A KACSA?!)

Összegezve tehát sajnos az a helyzet, hogy a végső csattanókon kívül annyira nem kötött le, mint azt előzetesen vártam, bőven lett volna még potenciál két ilyen – önmagában is iszonyatosan szórakoztató – franchise összeötvözésében. Zombikban ezúttal nincs hiány, láthatjuk például Amerika Kapitány, Pókember, Thor, Hulk, Rozsomák és még egy sereg másik fertőzött karakter ámokfutását, de tehettek volna például több belezést. A Marvel és Dynamite Entertainment crossover produkció tehát üde színfoltja mindkét szériának, de sajnos sokkal jobban hangzik, mint amilyenre sikerült.

Értékelés: 7/10

eyescream