Az egyik kedvenc anime témám egyértelműen az, ami azzal foglalkozik, hogy a különböző erők megszerzése mekkora felelősséggel járnak. Ezért a természetfeletti típusú sorozatokat nagyon izgalmasnak találom. Pláne, ha némi horror, vagy legalábbis thriller elem is keveredik a történetbe, illetve elég kreatív a körítése, és megfelelően kidolgozottak a karakterei. Keresgélés közben akadtam rá a Hitori no shita című alkotásra, amely abból a szempontból is különlegességnek számít, hogy kínai-japán koprodukció, így emiatt is fontosnak tartom, hogy megismertessem veletek.

Első főszereplőnk egy igencsak furcsa lányka (Houhou), aki egy hegyi falucskába látogat el, ahol megmagyarázhatatlan esemény történt az éjszaka. Azt állítja, hogy a helyi befolyásos család eltűnt fejének egyik gyermeke, aki titokban született, és csak nem régen ismerte meg valódi származását, ezért jött ide, hogy lerója tiszteletét nagyapja sírjánál. A sztorija elég hihetetlennek hangzik, de iratokkal tudja bizonyítani a személyazonosságát, így a rendőrség végül békén hagyja. A probléma viszont az, hogy valaki megbolygatta a sírokat, ami némi nyomozómunkát von maga után. Így a délután befutó unoka, Chou Soran dupla rejtéllyel néz szembe, hiszen a család eltitkolt gyermeke mellett arra is rá kell jönnie, ki járhatott a temetőben és mit műveltek nagyapja holttestével.

A helyszínre sietve bele is botlik a lányba, aki éppen a sírokat ássa, így azt hiszi, ő a felelős az galád tettekért. Azonban Houhou egyszerűen belöki őt az egyik üres mélyedésbe és elkezdi betemetni a szegény fiút. Ekkor realizálódik benne, hogy valószínűleg tévedett és valójában az elfeledett féltestvérével van dolga. De Chou Soran-nak szemernyi szerencséje sincs, mert ez nem hatja meg a lányt, és folytatja a tevékenységét. Egyedül a temetőből előmászó zombisereg megjelenése menti meg a srácot az élve elhantolástól, mert Houhou kénytelen-kelletlen végezni próbál az élőhalottakkal. Azonban ezután inkább elmenekül, és otthagyja őt az erdőben, így nem tudni, hogyan éli majd túl Chou az újabb támadási hullámot.

Ebben a sorozatban senki sem az, akinek mondja magát, amit mutat az erejéből, és olyan képességek birtokosai, amelyet nem árt titokban tartani a többiek előtt. Houhou egy titkos iskola tagja, akik természetfeletti események után nyomoznak, és a gonosz, ártalmas lényeket igyekeznek megfékezni. Egy másik csapat, a Zensei nevű formáció pedig Chou Soran nagyapjának hatalmát próbálja megkaparintani, és nem riadnak vissza semmitől, hogy céljukat elérjék. Szegény fiút pedig, hiába tanították ki rendesen a kung fu és a titkos tanok mívelésére, mégis úgy alakul, hogy Houhou szolgájává válik ebben a furcsa párharcban a jó és a rossz között.

Hogy pontosan kit milyen vágy vezérel, mit szeretnének elérni, az eleinte nem világos, annyi bizonyos csupán, hogy szegény Chou kénytelen a parasztot játszani a sakktáblán, mert az igazi ereje, úgy tűnik, nem számít túlságosan nagynak. A többi kitaszított – mert így hívják magukat a különleges képességekkel rendelkező tanítványok és mesterek – jóval nagyobb hatalommal bír, iskolákba tömörültek, hogy biztosítsák a rejtőzködést, valamint a túlélést a természetfeletti potenciál birtokosai számára. A fiú viszont egyáltalán nem sejti, hogy azzal, hogy a sors összehozta Houhouval, egy versengés kellős közepébe csöppent, ahol ő lesz az egyik célpont, vagy inkább trófea. Ugyanis a harcművészetekben, pláne, ha vannak titkosabb technikák is, mindig akad valaki, aki minden hatalmat magának szeretne megkaparintani. Márpedig a nyolc kung fu ágazat mesterei igazán rejtélyes erőknek is parancsoltak, és csupán a legkiválóbb tanítványaiknak adták tovább ezeket a mozdulatokat, mágiákat. Az Ayakashiban már megtapasztalhattunk, hogy nem csupán magunk köré lehet gyűjteni az ilyen embereket, hanem akár el is lophatjuk a tanokat, hogy ez által még erősebbekké, legyőzhetetlenné válhassunk.

A Hitori no Shita fő témája meglepő módon inkább az önmegtartóztatás, az önkontroll, nem pedig a felelősségvállalás. Hiszen a főszereplőnk már korán megtanulta, nem szabad mindent kikotyognia, jobb, ha nem mutatja meg igazi hatalmát. A korai kung fu filmekben gyakorta előkerült ez, hogy egy-egy mester legkiválóbb tanítványa arra kényszerült, hogy rejtegesse valódi potenciálját. Mert a többi iskola vezetői igyekeztek levadászni azokat, akik a legveszélyesebbek voltak. Illetve az sem ritka, hogy ezekkel a képességekkel valamilyen bűnt követtek el, és ezért magukat száműzve, magányosan bujdokolva, vezekelve élnek valahol. Miként a Ruoruni Kenhsinben, muszáj, hiszen megfogadják, hogy többé nem ölnek embert, illetve igyekeznek ezeket a titkos, olykor halálos technikákat nem alkalmazni. Ez pedig az igazi mester ismérve, hogy képes arra, hogy visszafogja magát. Ezért van az, hogy harc- és kardművészetekben az az egyik legfontosabb, hogy meg tudjuk állítani az ütésünket, rúgásunkat, vágásunkat, mert néha bizony arra lehet szükség. Nem élhetünk vissza azzal, amit megtanultunk, hanem a cél az, hogy másokon segítsünk azzal, amit elsajátítottunk.

Az első sorozatos rendező, Xin Wang alapvetően egy jó ötlettel állt elő, és reméljük, hogy a folytatásban több is fény derül majd a titkos tanokkal, valamint a kung fu iskolákkal kapcsolatban. Kiriponta karakterdizájnjára mindenképpen érdemes lesz a későbbiekben is odafigyelni, mert az anime igencsak látványosra sikerült. Izgatottan várjuk a folytatást – olyannyira, hogy már el is kezdtem nézni, így, amint vége, beszámolok róla nektek!

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány