A Marvel világot régóta figyelemmel követem, hiszem már gyermekként szeretettel olvasgattam az X-men első példányait. Aztán természetesen a német és az angol csatornákon sikerült követni a többi klasszikust, így a Pókembert és a Bosszúállókat is. Amikor a CineGore-hoz kerültem, nagyon megörültem, hogy néha van alkalmunk premiervetítésekre is eljutni, illetve nyitottak arra, hogy képregény adaptációkról is írhassak nektek. A Doctor Strange-et pont nem a mozikban sikerült elcsípnem, hanem egy elég különleges kiadást rendeltem be belőle, így először otthon, Bluray lemezről nézhettem meg. Mivel a Marvel Univerzum eseményeihez kapcsolódik, így itt az ideje, hogy szóljak erről is néhány keresetlen szót.

Dr. Stephen Strange (Benedict Cumberbatch – Sherlock, Fortysomething, Kódjátszma) kimagasló tudású, zseniális idegsebész, akit messze megelőz a hírneve, bárhová is tart. Fantasztikus kézügyességénél és mérhetetlen kapacitású agyánál csupán az egója nagyobb, hiszen mindemellett rendkívül arrogáns alak. Azt gondolnánk, hogy neki aztán van mire felvágnia, azonban számára egyszerűen csak természetes az, amit csinál, és nem érti, hogy mások miért sokkal butábbak nála. Pökhendi természete ellenére mindenki bálványozza, a hálás paciensek mellett még a többi orvos is csodájára jár rendkívüli képességeinek, nyilvánvalóan azokat kivéve, akiket könnyedén megaláz egy-egy pontosított, avagy korrigált diagnózissal, illetve megmentett emberélettel. Christine (Rachel McAdams – Sherlock Holmes, Sherlock Holmes: Árnyjáték) igazi rajongója, és bármikor számíthat rá, ha valamelyik kelekótya kollégája inkább elengedne egy gyógyítható beteget, mert szerinte menthetetlen.

De mindennek megvan az ára, így annak is, ha egyetlen lapra tesszük fel az életünket, és nem is gondolkodunk semmilyen alternatíván. Ez halmozottan igaz a sebészekre, illetve egyéb olyan típusú munkákra, ahol a pontos, precíz kézügyesség elengedhetetlen. Így, mikor Strange doktor egy fogadásra hajt gyönyörű sportkocsijával, és elveszti felette az uralmat, majd totálkárosra töri azt, rá kell ébrednie, hogy mennyire sebezhető, amit a sorstól kapott. Hiszen a légzsák és a műszerfal pozdorjává zúzzák kezeit, és ezzel megsemmisül mindaz, amivel eddig a kenyerét kereshette. Bármennyire is zseniális és mérhetetlen tudású, ha nem tud műteni, akkor csupán konzultációkat tarthat, ezzel pedig tökéletes élete darabjaira hullik. Mindent megtesz annak érdekében, hogy visszanyerhesse eredeti képességét, de a rehabilitáció igencsak untatja, mert túlságosan lassú, más idegsebész pedig nem ér fel a tudásával addig, hogy segíthessen rajta. A legegyszerűbb persze az volna, ha saját magát kezelhetné, de ugye ez teljes képtelenség. Végső elkeseredésében felkeres egy beteget, akit egykor elhajtott ugyan, mégis meggyógyult, pedig jelentős mértékben károsodtak a motoros funkciói, és sosem hitte volna, hogy egyszer lábra fog állni. A férfi megosztja a titkot az arrogáns Strange-dzsel, miszerint a távoli keleten kell kezelést keresnie, neki ott sikerült megtalálnia, egy szerzetes segített neki a felépülésben.

Így ismerkedik meg Stephen Strange a misztikus tanokat művelő csoporttal, amelynek vezetőjét csak The Ancient One-ként (Tilda Swinton – Constantine, We need to talk about Kevin) tartják számon. Amikor betér közéjük még arrogáns, pökhendi és bizalmatlan, türelmetlen, de minden nézetét és tulajdonságát képes félretenni annak érdekében, hogy meggyógyulhasson. Felismeri, hogy a tudás, melyet itt kínálnak neki, ugyan nem hétköznapi, azonban jóval hatalmasabb, mint azt bárki is gondolná. Különleges képességeinek köszönhetően villámgyorsan halad a tanulással, és hamarosan a leggyorsabban fejlődő diákká válik, de még akad, amely tulajdonságát le kell vetkőzze, ha igazi mesterré szeretne válni, és vissza akarja nyerni kezeinek eredeti képességeit.

Mindig probléma, ha valaki túlságosan gyorsan száguld előre a tudás ösvényén, és nem arra gondolok, hogy gyanús volna ez a tevékenység. Sokkal inkább arról van szó, hogy a tapasztalatlansága miatt olyan utakra is tévedhet rajta az illető, mely nem csak önmaga, de a világ számára is veszélyeket rejthet. Ezek kezelése pedig gyakran avatott és bölcs kezeket igényel. De Stephent csak a tudásvágy és gyógyulásának progressziója hajtja, így vakon kezd bele bárminek az olvasásába, mely közelebb viheti a céljához. Ily módon bukkan rá arra az információra is, hogy a The Ancient One, a Supreme Sorcerer, és egyik legerősebb tanítványa, Kaecilius (Mads Mikkelsen – Hannibal, Zöld Hentesen, Ádám Almái, a Vadászat) bizony tévútra ment, és egy démont keres, akit Dormammunak hívnak és a Dark Dimension-ben éldegél, arra várva, hogy a Föld lakóira ronthasson. Őt, és egyéb interdimenzionális fenyegetéseket hivatott megfékezni a varázslók csoportja, ahova az idegsebész felvételt nyert. Ezzel pedig belecseppent egy veszélyes viszályba, és egy olyan helyzetbe, ahol a saját kárán kell megtanulnia, hogy a kíváncsiságának borsos ára lesz. Az igazság és a valóság, valamint ezen fogalmak jelentése ugyanis nem mindig egyértelmű, bármennyire is szeretünk a látszatnak és szemünknek hinni.

Doctor Strange története a Marvel Univerzum része, tehát sejthető, hogy olyan titkokat is megmutat nekünk, melyek segítenek megértenünk az Infinity War irányába tartó események hátterét. Egy olyan világot igyekszik felvázolni előttünk, mely ugyan kapcsolódik ahhoz, ahol élünk, a fizikális képességeinkkel mégsem láthatjuk azt. Ennek ellenére befolyásolja a mindennapi életünket, és akárcsak a Bosszúállók, akad egy olyan csapat, mely megvéd bennünket a hatásaitól. Az asztrális sík régóta foglalkoztatja az emberiséget, hiszen olyan titkokat rejthet, melyeknek segítségével talán az agyunk olyan rejtett tartalékait lennénk képesek aktiválni, melyekkel akár istenekké is válhatnánk. Hiszen, ha a saját képére teremtett meg bennünket, akkor talán csak el kell érnünk azt a kapcsolót, amely korlátlan hatalmat adhat nekünk. A lehetőségek pedig megnyílnak előttünk, és olyasmit tehetünk meg, amelyre mindig is vágytunk. De a tiltott tanok mindig is súlyos árat követeltek meg, ahogyan a klasszikus bibliai Édenben is a tudás gyümölcsének megszerzése száműzte Ádámot és Évát onnan. Ekként megvan a veszélye annak, hogy olyasvalaki lengeti meg előttünk a csalit, ezzel csapdába vezetve bennünket, aki csupán eszközként tekint ránk.

A tudás mindig is csábító lesz, a hatalom pedig megrészegít. Nem véletlenül akadnak példabeszédek és olyan történetek a múltból, amelyek igyekeznek figyelmeztetni, hogy a veszéllyel nem csak dacolni és szembenézni kell, hanem megfontoltan kell cselekednünk, és fel kell készülnünk minden eshetőségre. Pandora szelencéjét felpattintva nem biztos, hogy olyasmit találunk, amire készen állunk, akkor sem, ha hiszünk magunkban, és nem csak az egónk vezet bennünket. Doctor Strange története is ilyesmi irányba mutat, ahol nem csak a tudás hajhászását ismerhetjük meg, és azt, hogy mennyire butának is tűnhetünk mások szemében, vagy éppen eljátszunk a gondolattal, hogy mennyire okosak is vagyunk valójában. Hanem megláthatjuk az árnyoldalt is, és azt, amit Stan Lee a kezdetektől sulykol belénk: az erő, a tudás és a képesség felelősséggel jár. Nem az a fontos, hogy milyen lehetőségeink vannak az életben, hogy mit kaptunk a génjeinktől vagy egy felsőbb hatalomtól, hanem az, hogy mit kezdünk vele.

Strange doktor is kénytelen megtanulni, hogy a zsenialitása, a fotografikus memóriája és csodálatos agya kevés lesz ahhoz, hogy legyőzhesse a saját testét. Bizony van egyéb is, amit fel kell ismernie, hogy a gyógyulás útjára léphessen, és ehhez le kell vetkőznie arroganciáját, legalább arra a rövid időre, míg megszerzi azt, amire szüksége van. Az egyik üzenet ezért pontosan ez lesz, hogy nem szabad hagynunk, hogy elvakítson bennünket a saját képességünk, nem vehetjük készpénznek a jelenünket, hanem küzdenünk és fejlődnünk kell, de a legnagyobb akadály a saját elménk és egónk lesz, amelyen túl kell majd lépnünk. A másik pedig, hogy minden egy és egy minden, ahogyan ezt a Fullmetal Alchemist: Brotherhood-ból is megtanulhattuk. Tehát a világ egyszerre szól rólunk és mindenkiről. Mert egyek vagyunk a végtelennel, és közös a sorsunk mindenkivel. Az emberiség sorsa fontosabb a sajátunknál, de bizonyos esetekben bizony az egyén igénye felülírhatja a közét. Ami nem egyszerű történet, de nem is igyekszik túlmagyarázni nekünk a rendező, Scott Derrickson (Ördögűzés Emily Rose üdvéért, Sinister, Távozz tőlem, Sátán!) sem.

A Doctor Strange-et bátran merem ajánlani a képregény rajongóknak és a laikusoknak is. A forgatókönyv és a CGI is meglehetősen jól sikerültek, és ennél jobb szereplőgárdát nehezen toborozhattak volna össze. Remélhetőleg lesz folytatás is, és nem hagyják ki ezt a ziccert. Ha a DC ugyanígy kihasználta volna a lehetőségeket, akkor most a Zöld Lámpásról is hasonlóan dicsérő cikket írhatnék, de sajnos azt még Ryan Reynolds is csak bánni tudja utólag. Egyelőre tűkön ülök, hogy milyen lesz az Infinity War, és igyekszem minél előbb beszámolni róla nektek, bár ez a forgalmazón is múlik, hogy invitál-e bennünket a vetítésre.

Értékelés: 10/10

Smaragd Sárkány

A Bluray megvásárolható: