Az első rész igazán izgalmas volt, így mindig kérdéses, hogy a folytatások hogyan alakulnak. A Sleepaway Camp trilógiájának második epizódja, az Unhappy Campers a Navigátor Film kiadásán extraként szerepelt a lemezen, ami nem volt ritkaság a XXI. század elején. Mivel szeretek végigmenni a kapcsolódó alkotásokon, így természetesen ezt sem hagyhattam ki, bárhogyan is sikerült. Nem nagy meglepetés, hogy itt inkább a szórakoztatás volt a cél, és Angela karaktere erre kitűnően alkalmas, Michael A. Simpson (Sleepaway Camp III: Teenage Wasteland) rendező ezt nagyon jól eltalálta.

A tábortűz az egyik legkedveltebb téma az ilyen típusú slashereknél, így izgalmas kezdésnek bizonyul, hogy újra hallhatjuk az A halál angyalának fő mozzanatait, illetve csattanóját a fiatalok szájából. Persze nem mindenki nézi jó szemmel, ha elmászkálnak a gyerkőcök és csajoznak vagy pasiznak, így Angela (Pamela Springsteen – Sleepaway Camp III: Teenage Wasteland), aki ezúttal felvigyázóként tartózkodik a néhány mérfölddel arrébb elhelyezkedő üdültető létesítményben, elkezdi megregulázni a lurkókat, a maga igencsak kreatív és hatásos módján. Persze megváltozni így sem fog senki, de az biztos, hogy akit elővesz, az nem követ el több kihágást.

Az Unhappy Campers Rolling Hills-ébe érettebb generáció érkezik, így a horror műfajának klasszikusai, a kötelező mellek is előbukkannak végre. Ami azt is jelenti, hogy a fiatalabb fiúk is – kliséként – megpróbálják lencsevégre kapni ezeket. John bácsi (Walter Gotell – Polipka; Szigorúan bizalmas; A kém, aki szeretett engem) persze próbál rendet tartani, és ebben nagy segítségére van a táborvezetők gyöngyszeme, Angela Johnson. Ezek a táborozók pedig nem olyanok, mint egykor ő volt, sokkal, de sokkal rakoncátlanabbak és gonoszabbak egymással. Bár ártatlan játszadozásnak tűnhet a csipkelődés, de a nő erkölcsei nem igazán tudják elviselni az eseteket, így módszeresen kidolgozott kivégzéseket tartogat a számukra.

Az Unhappy Campers egy izgalmas mozzanata, amikor az alkotók horrorfilmek előtt kezdenek tisztelegni: a Rémálom az Elm utcában Freddy Kruegerével és a Péntek 13 Jason karakterével, valamint a Texasi láncfűrészes mészárlás gyilkosával. Az ötlet kimondottan izgalmasan sül el, és némileg rámutat arra is, hogy a mik a műfaj legkultikusabb alkotásai. Meg persze jót szórakozunk azon is, hogy az egyik alapsztorija kísértetiesen hasonlít a mostani trilógiáéra. Viszont a Halloween pont kimarad, pedig abban is a bujaság az elsődleges mozgatórugója az elkövetőnek.

Mivel a folytatásokban a játékszabályok nem szoktak változni, csupán a hullák száma nő (12-ről 18-ra), így kérdés, hogy ezúttal lelepleződik-e Angela, vagy hogyan magyarázza ki magát, amikor kitudódik az eset. Hogy nyújt-e újdonságot a második rész, az egyáltalán nem kérdéses, sőt a szórakoztatási faktor is jócskán növekedett, így bátran merem ajánlani, ha egy kellemes kis slasherrel kapcsolódnátok ki!

 Értékelés: 7/10

Smaragd Sárkány