Oldalunkon már többfajta retro Star Wars-másolattal foglalkoztam (Message from space – 1978, The Man Who Saved the World – 1982 stb.), de valahogy még mindig nem tudom megunni. Miközben a világon éppen végigsöpör a Csillagok Háborúja saga nyolcadik része, Az utolsó jedik, addig én dacolva mindennel, inkább az olasz Aldo Lado olcsó és röhejes jelenetekben dúskáló, másfél órás bűnös élvezetét szeretném bemutatni, aminek érdekessége, hogy zenei aláfestését nem kisebb személy szolgáltatta, mint Ennio Morricone.

Valahol a távoli jövőben járunk, amikor a Föld utódjának is hívott Metropolist a Nagy Testvér vezeti, miközben testvére, a gonosz Graal megszökik börtönéből, és ellop egy űrhajót. Dr. Kraspin nevű tettestársa a segítségére van abban a nagyívű projektben, hogy szuperkatonákat gyártsanak, csakhogy ehhez előbb meg kell szerezniük a Metropolis egyik komplexumában őrzött, kapitron nevű anyagot. És ha már ott vannak, egy bizonyos Barabara Gibson is ki akarnak iktatni, akire eléggé pikkel a doki. Akciójuk sikerrel járul, csakhogy Barbarát egy ferdeszemű kiscsávó (Tom Tom) különös képességével figyelmezteti, hogy meg fogják ölni, és még időben lelép.

Közjátékként bemutatkozik Lady Agatha – neki szintén Dr. Kraspin segíts megtartani időtlen szépségét, szerencsétlen nők éltető nedveinek lecsapolásával -, akinek feltett szándéka, hogy Graal feleségeként uralkodhasson Metropolis felett. Kraspin közben bemér egy közelben haladó űrhajót, és annak kapitányán (Golob) próbálja ki a szuperkatona-sugarat, aki nem mellesleg egy idétlen robotkutya tulajdonosa.  Miután Golob egy ostoba, de hihetetlen erővel bíró melákká változik (címben szereplő „humanoid”), még gyorsan megcsipezik, és elküldik a Metropolisra, hogy ölje meg a Nagy Tesót, de alig ér oda, máris megváltoztatják a parancsot, hogy inkább előbb Barbarát likvidálja. Tom Tom különleges képeségét ismét használva megállítja Golobot, majd a csipet kivéve az ő oldalukra állítják, aki információkkal szolgál a bujkáló Graal és a doktor kilétét illetően.

Babarát útban a Nagy Tesóhoz aztán csak elkapják, a megmentésére igyekvő kis csapat (Golob, Tom Tom és egy Nick nevű biztonsági főnök) űrhajóját megtámadjak, de szerencsére nem esik nagyobb bajuk. A bolygón aztán az idétlen robotkutya elvezeti őket Graal bázisára, ahol éppen egy kapitronnal töltött rakétát akarnak kilőni Metropolisra. Eközben Kraspin laborjában Barbarát megpróbálják lecsapolni a fiatalodni vágyó Lady Agatha óhajára, de a nő nem tudja befogadni a szérumot, összeomlik és meghal. Hőseink közben megmenti Barbarát, és elkezdik irtani a bázis legénységét. Hatalmas lézerharc alakul ki, a doktor meghal, az egész bázis felrobban, a kilőtt rakéta pedig a menekülő Graal hajóját találja el. Megmenekülnek. A legvégén jön egy fura hajó két idegennel, akik elviszik Tom Tom-ot a múltba, méghozzá Tibetbe. Vége.

Nem véletlenül emlegetik ezt a produkciót az olasz Star Wars-ként. Már a film elején beúszó jellegzetes feliratok – valamint a főcímben található George B. Lewis utalás – is letagadhatatlanul másolják a klasszikust, akárcsak Graal Darth Vader-szerű karaktere vagy Tom Tom különleges képessége (Erő) stb. Emellett persze még számos egyéb kisebb-nagyobb tényező enged nyúlásra következtetni, úgymint űrjárművek, kosztümök, helyszínek vagy éppen jellegzetes szituációk. Nem telt lézerkardra? Sebaj, Graal majd a kezéből lő sustorgó villámokat, haha!

Akárcsak a többi, Star Wars univerzumot másoló, olcsó próbálkozás, ebben is jócskán túlteng a röhejességi faktor, vegyük csak Graal tök átlátszó Darth Vader sisakját, Golob középkori bőrszerkóját, a brutálisan agyondekoltált Lady Agathát, de az is elég blőd, amikor Tom Tom speciális képességével akcióba lép. Egészében véve mégis így is durván próbálja komolyan venni magát, de közben valamiféle enyhébb humor is meg-megcsillan egyes jeleneteknél, pl. robotkutya pisijén elcsúszó gárdisták. Retro-fanoknak érdekesség lehet, de csak ha bírják a trash vonalat!

Értékelés: 5/10

eyescream