A The Conqueror of Shamballa után egy újabb egészestés filmmel jelentkeztek a Fullmetal Alchemist alkotói, és valljuk be, a rendező elég magasra tette a lécet, amit nem volt könnyű megugrani. Én csak évekkel később ismerkedtem meg ezzel az alkotással, és a Bluray kiadásra pláne sokat kellett várnom, de nem lehet teljes az élmény anélkül, hogy ezt is megismertessem veletek az új sorozat előtt. Hogy miért volt szükség rá, azt egyáltalán nem tudom, de csak úgy lehet teljese a kép, ha a The Sacred Star of Milos-t nem hagyom ki a franchise-ból.

A The Sacred Star of Milos egy olyan határvidékre repít el bennünket, amerre még nem jártunk. Creta felé indulunk el, ahol Milos völgyébe nyerhetünk betekintést, akik, hasonlóan az ishvaliakhoz, igencsak sanyarú életet élnek. Egykor egy titokzatos várost foglalt el az ellenség, és Julia, valamint családja menekülni kényszerültek, de csak a nemeseknek adott meg ez a lehetőség, hiszen a köznépet könnycsepp nélkül végzi ki a győztes sereg. Bátyja, Ashleigh izgatottan éppen olvasgatta a régi könyveket, ahol tiltott tanokra bukkant, melyek egyszer talán segíthettek volna rajtuk. Azonban egy éjjel betörők zavarták meg a ház nyugalmát, és a fiú valami szörnyűség érte.

A jelenben Edward Elric, és testvére, Alphonse egyre csak a Bölcsek kövét keresik, a tudást hajszolják, hiszen vissza akarják szerezni a saját testüket. De az ő estéjüket is megzavarja valami, amikor a várost robbanás ébreszti fel, és egy farkasvonyítás figyelmezteti a lakosokat, hogy ne merészkedjenek ki az utcákra. Az eseményeket kihasználva egy rab szökik meg, akivel Ed össze is csap, de hamar kiderül, hogy különleges alkímiát használ a férfi is. Ugyancsak effektíven, hiszen a saját vérét adja cserébe a csodákért, aminek segítségével végül faképnél hagyja őket. Az egészben a leginkább az gyanús, hogy a szökevény, Melvin nem sokkal később szabadult volna a börtönből, mégis valamilyen esemény, talán egy újságbejegyzés hatására úgy döntött, hogy nem marad tovább. Alphonse és Edward a szökevény nyomába erednek, vonatra szállnak, és Table city felé veszik az irányt, hogy kiderítsék, milyen indíttatásból robbantott fel mindent maga körül a titokzatos Melvin.

A vonaton utazva aztán érdekes eseményekre lesznek figyelmesek, és hamar ráeszmélnek, hogy a település, ahova tartanak, még mindig rossz viszonyban van Cretával. Ráadásul nem csak kémekre kell majd odafigyelniük, de úgy tűnik, hogy farkasember kimérák is előfordulnak erre. Edward pedig tisztában van vele, hogy ezeknek a lényeknek a jelenléte semmi jót nem ígér, ráadásul valaki létrehozta őket, így ismét vigyáznia kell, hogy kiben bízik meg.

Xerxes városában még több rejtélyre bukkannak a fivérek, hiszen nem csak Melvinbe, hanem Julia Crichtonba is hamar belebotlanak, és felgyorsulnak az események. Az is kiderül, hogy az elpusztított és szolgasorba taszított ősi város romjai közt élnek egy csomóan, akik arról álmodoznak, hogy kikecmeregnek, és újra függetlenekké válnak. Hasonló sémaként, ahogyan Ishvalban, itt is tabuként kezelték anno az alkímiát, mégis az egyetlen pislákoló reményt egy legenda, a Sanguine Star nyújthatja, mely állítólag örök életet biztosít annak a számára, aki viseli. Milos lakosai ezért folyamosan keresik ezt a követ, hogy megszabaduljanak sanyarú sorsuktól. Julia és népe készek mindent feláldozni ezért, annak ellenére, hogy Edward közli velük az árat, amivel a potenciális kő készítése járna. De ahogyan Scar-nak, nekik is megvannak a saját okaik, és elméjüket, döntésüket elhomályosítja a harag, a kilátástalanság és a rengeteg negatív érzelem, amely a szomszédaikhoz társul.

Azon túl, hogy teljesen másra számítottam, és ehhez képest egy egészen épkézláb melléktörténetet kaptam, kicsit azért csalódtam. Sajnos a The Sacred Star of Milos színvonalában nem éri el a The Conqueror of Shamballat. Azt leszámítva, hogy új információkat is megtudhatunk, és annak tükrében zajlanak az események, sem a látványvilága, sem a zenéje nem lett eléggé lenyűgöző. Ami a másik filmnél működött, a varázs, az erő, ami sugárzott belőle, itt inkább közepesen jön át. Nem azt mondom ezzel, hogy vacak az anime, csupán azt, hogy nem éri el a mércémet, amelyet a Fullmetal Alchemist-tel szemben állítottam. Ettől függetlenül többször is nézhető, de nem fogunk Kazuya Murata rendezésétől elájulni. Ez nem is annyira meglepő, hiszen a karakterdizájn sem az eredeti gárdáé, ezúttal Kenichi Konishi kapott lehetőséget, akinek a nevéhez a My Neighbors the Yamadas, a The Tale of the Princess Kaguya és a Tokyo Godfathers fűződik. A zenét ezúttal Taro Iwashiro (The Heroic Legend of Arslan, Rurouni Kenshin: The Motion Picture, Azumi) felügyelte.

Értékelés: 6,5/10

Smaragd Sárkány

Fullmetal Alchemist

Fullmetal Alchemist: Conqueror of Shamballa

Fullmetal Alchemist: Brotherhood

Fullmetal Alchemist (2017)