A fantasy filmek igencsak közel állnak a szívemhez, akkor is, ha a XX. század folyamán nem mindegyik sikerült túlságosan rózsásra. Számomra azonban a kisebb mennyiségű CGI helyett az élethűbbnek tűnő speciális effektek jóval szórakoztatóbbak voltak, mint néhány mai alkotás. A mostani ajánlóm pedig a Warlock, ami vérbeli thriller a maga nemében, izgalmasan kreatív történettel és megoldásokkal. A két folytatása sajnos nem ütött akkorát, mint ez a rész, de a főszereplő mindenképpen élete legjobb alakítását nyújtotta.

A középkori boszorkányüldözések történetét mindenki ismeri, de arról kevesebb fáma szól, hogy a férfi megfelelőjük a Warlock, avagy a boszorkánymester. Giles Redfern (Richard E. Grant – Logan, Gosford Park) az ilyesfajta söpredék levadászását választotta foglalkozásul, amely korántsem veszélytelen vállalkozás. Az Úr 1691. esztendejében sikerül elkapnia az egyik legveszélyesebb példányt (Julian Sands – Crossbones, 24, Il fantasma dell’opera). Azonban a Sátán nem nézi tétlenül, hogy legkedvesebb gyermeke máglyán végezze, így a férfi sikeres szökést követően időugrást hajt végre, és a jelenben landol. Természetesen a boszorkányvadász azonnal a keresésére indul, még úgy is, hogy olyan démonokkal kell majd szembenéznie a jövőben, mint az automobilok, vagy a furcsa telefon és televízió nevű készülékek.

Kasszandra (Lori Singer – Magas barna férfi felemás cipőben) boldogan éldegél lakótársával, Chas-zel, azonban egy éjszaka csörömpölés ébreszti fel legédesebb álmából, és egy fura ruhás, eszméletlen férfit talál a nappalijában. Úgy döntenek, hogy segítenek a szerencsétlenen, hogy kialudhassa magát. A Warlock 1988-ban ébred, hamar magához tér, és ráeszmél, hogy befejezetlen küldetése ezúttal nem vallhat kudarcot, hiszen ebben a korban nincs senki, aki megállíthatná őt. Felkeres egy médiumot, hogy megtudja, miért került pont ebbe az időbe, és megtudja, hogy a feladata a Sátán Bibliájának, a Grand Grimoire-nak az egyesítése. Egykor három darabra szaggatták és megszentelt területekre rejtették el a részeket. Hogy megtalálhassa a lapokat, nincs más dolga, mint követnie a nyomokat, melyekhez egy médium szeme nyújt majd neki segítséget.

Időközben megérkezik Redferne is, aki nem vesztegeti az időt, és letámadja Kasszandrát, hogy mihamarabb a Warlock nyomára bukkanhasson. Ehhez nem is kell semmi más, csak egy kezdetleges iránytű, no meg némi vércsepp, ami a boszorkánymestertől származik. A nő azonban bepánikol a furcsa alakoktól és kihívja a rendőrséget. De végül nem lesz más választása, mintsem segítsen a vadásznak, hogy elkapja veszélyes áldozatát, mert a boszorkánymester megátkozza őt, hogy egy nap alatt húsz évet öregedjen, így nem marad sok idejük, hogy megállítsák a gonoszt.

A klasszikus időutazásos történetbe, illetve az ebből fakadó gag-ekbe erősen beleivódik a thriller hangulata, hiszen a Warlock egy igazi kegyetlen gyilkos, és bárkit, bármit felhasznál ahhoz, hogy befejezhesse küldetését. Ugyan konkrét erős erőszakábrázolást nem látunk az események során, de utalások bőven akadnak rá, hogy nem fogja vissza magát akkor sem, ha gyermeket kell áldoznia, hogy könnyítsen az akadályokon. Emiatt, illetve azért, mert a szereplők felejthetetlen alakításokat nyújtanak, a film igazi klasszikussá nőtte ki magát. A Warlock ugyanis elhozza és bemutatja nekünk az ősi hagyományokat, a babonákat, a boszorkányüldözés örökségét, és rámutat, milyen lett volna, ha tényleg igaz lett volna. Ha a boszorkányok létezése nem csupán legenda lenne, hanem valóság, ahogyan beállítani akarták. Amellett, hogy a Massachusetts-i Salemben irtózatos események zajlottak, a wicca irányzat a mai napig jelen van a városkában, mintegy emlékeztetve bennünket, hogy van, amit nem lehet és nem szabad kiirtani a köztudatból.

Steve Miner (Péntek 13: II–III., House, Halloween H20 – Húsz évvel később) rendezése felejthetetlen élményt nyújtott a korosztályomnak, és állítom, hogy a mai napig igazi klasszikusnak minősül, annak ellenére, hogy a folytatásai nem sikerültek túl rózsásan. Viszont a Warlock kreativitása mind színészileg, mind történetileg vitathatatlan, azóta sem sikerült hasonló művet, hangulatot létrehozni.

Értékelés: 9/10

Smaragd Sárkány