Gnaw – Food of the Gods 2 (1989)

GnawBár a The Food of the Gods zárójelenetében az összes titokzatos táplálékot, és a patkányokat is megsemmisítették, azért némileg utaltak arra is, hogy várható valamiféle folytatás. Noha 13 évet kellett várni rá, de meg is érkezett, a Gnaw főcímet viselő második rész is. Új állatvédelmi törvényekkel, és a nyolcvanas évek hangulatával adott volt a lehetőség, hogy a sztorikat továbbvigyék akár globális szintre is. Bár a Jurassic Parkból tudjuk, hogy a szigetről először csak limitáltan terjednek el az ilyesfajta jelenségek, mielőtt elérnék a nagyvárosokat is.

Ha a rák ellenszerét kutatod, vagy egyszerűen csak egy gyógyszergyártó cégnek dolgozol, akkor könnyen meggyűlhet a bajod az állatvédőkkel. Így van ezzel főhősünk, Neil (Paul Coufos) is, aki egy kutatólaborban dolgozik, amikor régi tanárától (Jackie BurroughsWillard, Hemoglobin, Váratlan utazás) sürgős hívást kap, és le kell utaznia vidékre. Itt találkozik Bobbyval, a hatévesforma gyerkőccel, akit kissé félrekezelt egykori tanítója. Növekedési problémáit egy kísérleti hormonnal próbálta meg kezelni, amelynek eredményeként a srác mintegy kétésfél méteres magasságot ért el, és igyencsak agresszívvá vált. A férfi nekiáll kutatni, hogy mi lehet a jelenség oka, de az egyetemen nincs könnyű dolga, mert a felszerelésére és a laborjára egy kollégája is feni a fogát.

Gnaw

A kegyetlen állatkísérleteket végző professzor anyagát ugyanis felbőszült fiatalok semmisítették meg, akik nem akarták hátratett kézzel szemlélni, hogy mit művel a fogvatartott lényekkel a tudomány nevében. Az izolálás sikeresen lezajlik, a Food of the Gods ismét előkerül, és a lehetőség, hogy ezzel megoldják a Föld élelmezési problémáját. Hiszen a hatalmas kapacitás, amit e táplálék nyújthat, az, hogy az élőlények méretét megsokszorozhatják, igencsak csábítóan hangzik… elsőre. De mi történik akkor, ha valóban elfogyasztja azt, mondjuk Neil kedvenc házipatkánya, milyen hatást ér el rajta a titokzatos anyag? Az antidotum keresésében valóban hatalmas segítséget nyújtana, ha nem csak növényeken kísérletezne, hanem beújítana néhány állatkát is, azonban arra nehezen szánja rá magát. Nem csak azért, mert megkedvelte a jószágokat, hanem mert kollégája is rossz néven venné, hogy lenyúlja a kutatási területét. Mégis, talán egyetlen próbát megérhet a dolog, nem? Mi baj lehetne belőle, hiszen nem túl valószínű, hogy valaki majd szabadjára engedi ezeket az édibédi rágcsálókat.

Gnaw

Természetesen ismét elszabadul a pokol, és ilyenkor who you gonna call? – Rágcsálóírtókat, mi mást. A képlet egyszerűnek tűnik, csupán le kell vadászni az elszökött patkányokat. Kérdés, hogy ki éli túl a kampuszon, és Neil megtalálja-e az ellenszert a növekedési hormonra. A természeti katasztrófa után tehát az állatkísérletek kerülnek középpontba a Gnaw-ban. De nem csak abból a szempontból, hogy mennyire megkérdőjelezhető ez a jelenség morális szempontból, hanem a félresiklott eredmények veszélyességére is felhívja a figyelmünket. Emellett pedig azt is aláhúzza, hogy a már meglévő információkért, kutatási anyagokért igenis számtalan vér folyt, akár ténylegesen is, így azokat megsemmisíteni nem csak felelőtlenség, de a rengeteg halál így tényleg értelmetlenné válik. Mivel ezeket meg nem történtté nem lehet tenni, így maximálisan az újabb kínzásokat lehet megakadályozni, ezt sosem szabad elfelednünk. Így a génmódosított állatok szabadon engedése ugyanolyan katasztrófához vezethet, mint az illegális kísérletek hatásai. Ezek legtöbbje ugyanis egyrészt képtelen volna túlélni a kontrollálatlan környezetben, másrészt olyan kórokozókat és géneket hordozhatnak, melyek a vadonélőkkel kereszteződve, azokat megfertőzve jelentős változásokat hozhatnának létre a populációkban. Ezek nem mindegyike lesz negatív, de a legtöbbjük bizony nem kívánt hatással jár majd az élőlényekre.

Gnaw

Annak ellenére, hogy a Gnaw tökéletesen hozza a nyolcvanas évek horrorjainak hangulatát, nem tud átlépni a középszerűségén, és inkább a ZS-kategóriába sorolható. Nem csak művészi megoldásait tekintve, hanem a szereplők sincsenek túlságosan a topon. Itt most nem az izompacsirta főszereplő tudósunkra célzok egyértelműen, de a többi karakter sem túlságosan hiteles. Nekem bizonyos esetekben hiányoznak az ideillő sztereotípiák Damian Lee (Last Man Standing, When the Bullet Hits the Bone, Terminal Rush) rendezéséből, amelyek életszagúbbá varázsolnák a történetünket. Pedig az alapötlet kimondottan izgalmas megvilágításba hozhatta volna az első film eseményeit, ha folytatják a szálat és elviszik valamilyen irányba. Ehelyett szinte a nulláról építkeztek, de azt a lehetőséget is elszalasztották, hogy kreatívkodjanak kicsit a tudósok felelősségének boncolgatása mellett.

Gnaw

Értékelés: 3,5/10

Smaragd Sárkány

Be the first to comment on "Gnaw – Food of the Gods 2 (1989)"

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .