A múltban párszor már említettük, hogy szerkesztőségünk tagjai természetesen a filmre vitt borzongások mellett a videojátékokat sem vetik meg. GORE-tematikus hetünk apropójából következzen egy kis toplista – lássuk, melyik játékokat érdemes szemügyre vennie annak, aki szereti a cafatokra szakadó, darabolható karaktereket, vérrel beborított pályákat. A sorrend természetesen önkényes – a gore mennyisége mellett figyelembe vettem azt is, hogy az adott játék mennyire öncélúan, milyen tálalásban használta ezt az elemet, illetve mai szemmel nézve mennyire számít még brutálisnak, felkavarónak az, amit nyújt.

10. Harvester
Könnyen elintézhetném ezt a helyezést annyival, hogy részben tiszteletadás miatt áll itt ez a cím (a CineGore elődje a Harvester online magazin volt, melynek címét az alapítók bevallottan ettől a kevesek által ismert kedvencüktől kölcsönözték), ám az igazság az, hogy a 90-es években kevés játék engedett meg magának annyira realistán ábrázolt beteg és gyomorforgatóan véres tartalmakat, mint a Harvester. A bukásához, feledésbe merüléséhez vezető úton sajnos nagyban közrejátszott, hogy sajnos túl sok késéssel, és sokak számára túlontúl bizarr, szürreális történettel rendelkezett. Amnéziás főhősünk egy 50-es évek kisvárosi Amerikáját idéző, Harvest nevű városkában tér magához, feladata pedig (legalábbis a játék első felében) bejutni a helyi titkos társaságba, mielőtt elérkezik a rettegett városi “véradás”. Az ehhez elvégzendő feladatok azonban egyre nagyobb és súlyosabb következményekkel járnak, komplett életeket pusztít el, miközben a játék szürreálisan mézes-mázas borítása alól egyre gyakrabban bukkannak elő olyan témák, mint a kannibalizmus, a szadizmus, a határokat nem ismerő, mégis teljes természetességgel kezelt erőszak.

9. The Binding of Isaac
Második versenyzőnk egyetlen szerencséje a borzasztóan stilizált, amatőr firkákra emlékeztető grafikai stílusa volt – máskülönben a lista elején landolt volna, és jó eséllyel nem lenne ember, aki hányinger nélkül meg tudna birkózni akárcsak az első pályákkal. Isaac vallási fanatikus anyja fel akarja áldozni őt Istennek, ezért a pincébe menekül – ahol életére törő anyja mellett meg kell küzdenie különböző rémségekkel, többek között saját halott, illetve még magzatként abortált testvéreivel is. A játék ellenfeleinek sorát többek között eleven belső szervek, fekáliák, vért könnyező és hányó csecsemők alkotják. A játék története, ellenfelei és szimbólumai mellett a nehézsége is elég brutális – az Isaac roguelike, ha meghalsz, automatikusan minden összegyűjtött képességet, tárgyat elveszítesz, és a legelső pálya elején térsz magadhoz, úgy, hogy az összes szint térképe, a rajtuk felbukkanó ellenfelek, főellenfelek és tárgyak minden kezdésnél véletlenszerűen kerülnek összeállításra.

8. Chiller
A Chiller kora, és megkopott grafikája ellenére is méltó helyet foglal el a top 10-ben, hiszen ebben az eredetileg játéktermi light-gun játékban egy névtelen kínzómester szerepét töltjük be, aki a light-gun ravaszával indíthatja el a különböző kínzó eszközöket, illetve lőheti szép lassan cafatokra a pályákon elhelyezett áldozatokat. A vér mennyisége, a csonkított testek látványa és intenzív használata, illetve eleve a játék középpontjában álló céltalan szadizmus témája erősen megkérdőjelezi, ki hitte, hogy ezt az automatát 1986-ban bármelyik játékterem felvásárolja majd. Eredetileg meg is bukott, ám, hogy a címhez köthető érthetetlen dolgok sora tovább növekedjen, 1990-ben kapott még egy portot az amúgy családbarát Nintendo-ra is (bár erősen cenzúrázva, vér nélkül).

7. Happy Wheels
Ha internetes kalandjaid során esetleg még nem találkoztál a hirtelen felkapott, majd szinte ugyanolyan intenzitással leengedett Happy Wheels-el, semmi akadálya, hogy azonnal pótold ezt a lemaradásodat. Tagadhatatlan, hogy a játék rengeteget köszönhet Pewdiepie-nak és a top youtubereknek, akik indokolatlanul hosszú sorozatokat készítettek róla – ám a túlhypeolás ellenére egy igen kellemes, szórakoztató darab kellően elborult elmék számára. A Happy Wheels oldalnézetes ügyességi játék, melyben feladatunk, hogy karakterünket eljuttassuk egy akadálypálya végére – ezt azonban megnehezíti a karakterek sérülékenysége és a feladatokhoz mért relatív alkalmatlansága, a sorukat ugyanis többek között a két elffel vontatott szánján közlekedő Mikulás, egy túlsúlyos, elektromos biciklivel közlekedő nő, illetve egy kisfiával kerékpározó családapa alkotják. Közös tulajdonságuk? A különböző sérülésektől mind egyforma részletességgel és precizitással szakadnak darabokra, szórják el végtagjaikat, belső szerveiket, ömlik belőlük a vér, míg végül már annyi sem marad belőlük járművükön, hogy az tovább haladhasson.

6. Mortal Kombat sorozat
Mielőtt megköveznétek, hogy ilyen alacsonyra tettem a szériát, egy kicsit magyarázkodnék. Igen, a játék iszonyatosan brutális, az eredeti részek kulcsfontosságú szerepet játszottak abban, hogy a videojátékok is korhatáros besorolást kapjanak, míg az újabb felvonások a sérülő karaktermodellekkel, új kivégzésekkel és x-ray mozdulatokkal szintén igen felkavaró és vérben gazdag jeleneteket tartogatnak. Ám ahogy a lista eddigi elemeinél, itt is fontos a kontextus – anno felkavaró volt, ám az azóta emelkedett általános ingerküszöb, a tálalás módja a nála magasabb szinteken elhelyezkedő alkotásokhoz képest már nem teszi annyira megbotránkoztatóvá, mint amikor a 90-es évek elején a játéktermekben először lehetett gerinceket kitépni.

5. Postal II
Kezdünk a célegyenesbe érni. A Postal II brutális metajáték, amely úgy hirdeti magát, csak annyira véres és erőszakos, amennyire maga a játékos az. Főhősünk, a Postal Dude egyszerű, hétköznapi feladatokat kénytelen teljesíteni felesége számára, miközben elborult, beteg, erős társadalomkritikát – és paródiát tartogató helyzetekbe kerül. Ám még ezek végrehajtása során sincs rákényszerítve intenzívebb erőszakos viselkedésre, mint bármely másik átlagos FPS főhőse. Ugyanakkor a Postal II lehetőséget ad arra, hogy nyílt világában rögtön első nap kezdetén betörj szomszédod házába, egy ásóval megöld a kutyáját, a házában összeszedj magadnak sokkolót, öngyújtót, benzines kannát, majd ezek segítségével elkábítsd, felgyújtsd, saját vizeleteddel eloltsd, az ásóval lecsapd az összeégett fejét, majd ezt focilabdaként kirúgd az utcára. A fegyvered csövére pedig fel tudod tűzni hangtompítóként az elkapott macskákat. Nem hiszem, hogy ennél sokkal többet kellene írnom…

4. Manhunt
Emlékeztek a 90-es évek végére, a 2000-es évek elejére, amikor a média a különböző iskolai lövöldözések kapcsán valóságos keresztes hadjáratot indított a videojátékok ellen? Félelmetes idők voltak az ipar számára, a szent harcba ugyanis hamarosan tanárok, pszichológusok, ügyvédek és politikusok is beszálltak, sok fejlesztő félt attól, hogy pont mire esély lenne arra, hogy a videojátékok a film – és zeneiparhoz hasonló méretű üzleti ággá fejlődjenek, a hivatalos szervek vagy szabotálni fogják, vagy a megengedhető kreatív, alkotói szabadságot szabályozzák majd. Ekkor a Rockstar, a GTA sorozatért felelős csapat piacra dobta a Manhuntot – egy lopakodós akciójátékot, melyben egy szökött sorozatgyilkost alakítunk, akinek szabadsága visszanyeréséhez egy beteg producer számára kell snuff filmeket forgatnia egy bekamerázott, elmebetegekkel teli városban. A játék fő attrakciója a kivégzési rendszer – ellenfeleink hátába lopakodva minél tovább tartjuk lenyomva a támadás gombot, a felengedését követően annál felkavaróbb, brutálisabb bánásmódban részesül a kamerák szemszögéből megtekinthető kivégzési animáció során. Ha visszhang és fogadtatás alapján rendeztem volna a sort, valószínűleg a Manhunt került volna az első helyre is, ugyanis nem csak több országban betiltották, a játék puszta birtoklása bűntettnek számít Új-Zélandon.

3. Carmageddon
A nemrég felélesztett autóverseny széria klasszikus receptet követ – azonban a versenyeket a “hagyományos” módszer mellett úgy is megnyerhetjük brutális autószörnyeinkkel, ha megsemmisítjük összes ellenfelünket, vagy lemészároljuk az összes járókelőt a pályákon. Ezeket a tevékenységeket időről-időre automatikusan is el kell végeznünk, hiszen az időzítőnk folyamatosan csökken, és ha nem produkálunk látványos, brutális jeleneteket, kiesünk. “Szerencsére” a stílusos jelenetekért (kettős gázolás, tolatással gázolás, esetleg felborult autónkkal járókelők kilapítása) még bónuszokban is részesülhetünk, pusztításunkat pedig a legkülönbözőbb helyszíneken élhetjük ki (stadion, forgalmas nagyváros, alpesi kisváros…). Áldozataink sora is vegyes – idős, járókeretes nénik, hajléktalanok, kutyák és tehenek is a kerekünk alá kerülhetnek, hogy aztán halálsikoly és látványos gore effektek kíséretében fröccsenjenek szélvédőnkre.

2. Killing Floor 2
Viszonylag friss érkezés, egyúttal az egyik legjobb jelenleg elérhető zombis multiplayer játék. Feladatunk átvészelni a hullámokban érkező mutáns horda támadásait, a leölésükért cserébe kapott pénzből fejleszteni felszereléseinket, fegyvereinket, majd az utolsó rohamot követően megküzdeni egy hatalmas boss rémséggel is. Ám míg az első Killing Floor sem finomkodott brutalitás terén, a folytatás ezt az elemet a maximumra húzta. Ellenfeleink testét több mint húsz különböző, látványos módon csonkolhatjuk, a belőlük kifröccsenő vér és egyéb testnedvek pedig vastagon beterítik a pályákat és tereptárgyakat, majd ott is maradnak egészen a játék végéig (Nvidia grafikus kártyával rendelkezők pedig még speciális effekteket is megtekinthetnek, ahogy a szétlőtt, leszakadt darabokból sűrű szirupként bugyog elő a vér). Néhány metálzúzással kísért kör után így a hatalmas pályák már konkrét mészárszékekre emlékeztetnek, ahol bokáig érő vértengerben öljük az életünkre törő újabb és újabb, láncfűrészes, fúrókezű, elevenen megnyúzott rémségeket.

1. Brutal Doom
Sokáig gondolkodtam, hogy ide a tavalyi, új Doom remake/reboot kerüljön, az eredeti klasszikus, esetleg ez a mod – végül kicsit játszottam mindhárommal (mindent a cikkírásért), és a felelevenített tapasztalatok alapján kiütéssel nyert az SgtMarkIV nevű modder által készített csomag. A Brutal Doom nem egyszerű, mezei mod – több éves, nagyon komoly munka van benne, nem csak frissítette és naprakészre hangolta a Doom első és második részeit úgy, hogy azok akár új játékosok számára is maximálisan élvezhetőek, de annyira felturbózta a játékokban található brutalitás és gore szintjét, hogy az valószínűleg a játékokat fejlesztő id designereinek legelborultabb álmait is meghaladja – arról már nem is szólva, hogy a tavaly megjelent reboot is elég látványosan átvett egyes elemeket ebből a rajongói projektből. A Brutal Doom által hozzáadott újdonságok teljes felsorolásához egy komplett cikk is kevés lenne (főleg mivel továbbra is intenzív fejlesztés alatt áll és érkeznek az új verziók) – legyen elég annyi, amiért egyértelműen dobogós helyet foglal a listán. A BD-vel a leölt démonok cafatokra szakadnak, testrészeik és literszámra kifröccsenő vérük vastagon be tudja teríteni a falakat, a plafont, majd onnan sűrű cseppekben csöpög le, vagy végleg ott is marad.

Előfordul, hogy egyes ellenfeleink nem halnak meg, csak halálos sebet kapnak, és nyüszítve, magatehetetlenül szenvednek. Az ellenfelek tetemeinek szétlövéséért, a fentihez hasonló esetekben a kegyelemlövésért, illetve a brutális közelharci kivégzésekért életerőt kapunk. Ráadásul a megfelelő beállításokkal a mod képes alaposan megemelni az ellenfelek számát is, újakat lepakolni a pályákra az eredeti leosztás mellé. Kedvenc pillanatom, mely örökre az elmémbe égett a játékkal kapcsolatban az volt, amikor benyitottam egy korábban már kipucolt terembe, ahol váratlanul démonok kisebb hadserege fogadott – majd előrántottam a rakétavetőt, és szinte célzás nélkül, valóságos adrenalinbombától fűtve teleszórtam a termet, ahonnan a robbanások, a méterekre fröccsenő vér, repülő testrészek olyan szinten megterhelték viszonylag modern gépemet is, hogy már-már szinte belassult – majd ahogy a csatának vége lett, nem maradt egy négyzetcentiméter sem, amit nem borítottak volna be füstölgő tetemek, vér, vagy megcsonkított szervek, végtagok. A BD lehetőséget ad arra, hogy halálra rugdosd a rád törő démonokat és zombikat, sőt, letépd egy zombi karjait, majd halálra verd velük – és ahogy fent is említettem, ez csak a kezdet. Ha csak kicsit is érdekel a Doom sorozat, szeretted a régi részeket, tartozol magadnak annyival, hogy letöltöd ezt az ingyenes modot és kipróbálod (a működtetéséhez egyedül az eredeti Doom játékok .wad fájljaira van szükség – a pontos telepítésben, beüzemelésben számtalan Youtube videó nyújt segítséget).

Zoo_Lee