Az a klassz a (horror)filmekben, hogy nem kell őket teljesen komolyan venni. Mert például a Robert Green Hall (Fear Clinic) maszkmester által életre hívott Chromeskull karaktere az első rész végén úgy elhalálozott, mint a fene. Azonban mivel ezt a cool koncepciót nem akarták sutba dobni, így a folytatásra feltámasztották ezt az SMS-sel kommunikáló krómálarcot viselő gyilkost.
Történetünk ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész véget ért, vagyis SPOILER nélkül: Chromeskull halott, két túlélőnk pedig elmenekül. Nem sokra rá egy fekete ruhás brigád érkezik a helyszínre és némi tisztogatást végez, majd pedig mindenféle csodás orvosi beavatkozással újra életet lehelnek krómkoponya uraság avítt porhüvelyébe. Amíg pedig a főnök pihenget, Preston nevű segédje titokban (hasonló álarc mögé bújva) kinyírja az első epizódbeli lányt.
Ugrunk három hónapot az időben, amikor is Chromeskull egy újabb áldozatot néz ki magának, méghozzá a szemműtétre szoruló, vakság közeli állapotban leledzőt Jessicát. El is indul, hogy szépen legyakja a lányt (és persze annak holdudvarát), de közben Preston főnöke tudomása nélkül másféle gyilkos tervet szövöget magának. Ja, és még ott van az első részt túlélő srác, aki a nyomozóknak segít, hogy elkaphassák a sorozatgyilkost…
A folytatások általában jóval rosszabbra sikerülnek, mint az első részek, ám ebben az esetben ez nem teljesen igaz, ugyanis már az első epizód is eléggé hitvány volt. Ami mégis a legjelentősebb különbség, hogy megpróbálták valamilyen szinten bonyolítani a történetet, hogy ne csak az A-B-C pontok között rohangászó (néha statisztákkal kiegészülő) hőseink teljesen logikátlan menekülésében merüljön ki a cselekmény. Maga a szervezet mint olyan nem is lett volna rossz ötlet, de ez a Gonosz Jobbkeze másolja a Főnök munkásságát elv engem baromi emlékeztetett a Fűrész-széria negyedik részétől kezdődő semmitmondó és unalmas jellegtelenségére. Továbbá szerintem ezt a nyomozós szálat is túl sokat feszegették feleslegesen, helyette például megválaszolhattak volna még néhány kérdőjelet.
Ami viszont maradt, abban nem csalódhatunk – persze, csak ha túléltük az első rész borzalmas igénytelenségeit, haha! Ezúttal is kapunk bőven fárasztó és logikátlan húzásokat, agyament szituációkat, szóval a WTF-relé most is kiég, de legalább mellé ugyanúgy maradt a megfelelő gyilok-adag. Ez nagy részben a recézett óriáskés és az emberi koponya közeli és meghitt kapcsolatának különféle változataiban merül ki, bár helyenként kapunk egy-egy bélontást vagy sima döfködést.
Aki pedig esetleg a sorozat nagy rajongója lenne – biztosan akad ilyen elvetemült Olvasó -, annak a film végén látható kissé erőltetett(en humoros) lezárást követően ajánlanám a plusz információkkal kecsegtető stáblista utáni jelenetet.
Értékelés: 6/10
eyescream
Be the first to comment on "Laid to Rest 2: Chromeskull (2011)"