Az újkori légy-széria ’86-os első részének lezárása szinte kiáltott a folytatásért. Veronica ott maradt Brundle gyermekével terhesen és nyilván kevesen gondolták, hogy Brundle-légynek semmi köze a méhében növekvő magzathoz. Mégis három évnek kellett eltelnie mire Chris Walas – az előző rész speciális effektjeiért felelős és munkájáért Oscar-díjban részesített szakember – rendezésében megjelenhetett a folytatás. Az a tény, hogy David Cronenberg kimaradt a projektből előre vetítette, hogy a folytatás koncepcionálisan is el fog térni az eredetitől. Sajnos ez így is történt.

Az előző részben Veronica Quaife azt álmodta, hogy életet ad egy óriási légylárvának. Walas filmje is éppen egy szülési jelenettel indul, ám lárva helyett Veronica egy egészségesnek tűnő fiúgyermeket hoz világra, bár a szülésbe végül belehal. Martin Brundle (igen, a Brundle nevet már az első rész kapcsán is bevallottan Martin Brundle brit autóversenyző után kapta Cronenberg “hőse”, ezúttal ez még egyértelműbb) különleges gyermek: nem elég, hogy magában hordozza apja szunnyadó mutáns génjeit, de növekedése is felgyorsult ütemben zajlik. A fiú a Bartok vállalat laboratóriumában tölti tehát élete első éveit, 6 éves korára körülbelül egy 20 éves fiatalember külsejével rendelkezik. Emellett örökölte apja briliáns intellektusát is. Ő Anton Bartok, a vállalat vezetőjének lieblinge, az öreg látszólag igencsak szívén viseli a fiú sorsát. Olyannyira, hogy szülinapján Bartok kiengedi védencét a laborból és egy, a komplexumhoz közeli apartmanba költözteti, és állást kínál neki egy kutatási projekten.

A projekt nem más, mint a Seth Brundle laboratóriumából kimenekített telepodok újra működőképessé tétele, ugyanis a teleportálás problematikája is jórészt újra megfejthetetlenné vált Seth halálával, a telepodok továbbra sem boldogulnak a “hússal”, de gyakran még úgy általában a szerves anyaggal sem. Martin tehát beleveti magát a kutatásba, amire segítségére van a fiatal irodista lány, Beth is, akivel rövidesen igencsak össze is melegednek. Amint azonban Martin tanúja lesz, hogy az apja helyett apjaként tisztelt Bartok bizony nem mindig követi szigorúan az etika által kikövezett ösvényeket, ha kutatásról van szó, valamint értesül valódi apja sorsáról a Seth által annak idején rögzített dokumentumokból, saját magán is érezni kezdi, hogy Brundle-légy már nem sokáig kíván szunnyadva maradni génjeiben. Brundle-légy végül leveti magáról Martin bőrét, hogy szembe szálljon Bartok sötét tervével és talán megoldást találjon saját problémájára is.

Martin Brundle szerepére az akkoriban keresett színésznek számító Eric Stoltz-ot választották ki (olyannyira, hogy lényegében a figurát is rá írták), partnere pedig a főleg családi és romantikus filmekben domborító Daphne Zuniga lett. Annak ellenére, hogy Stoltz neve nem cseng igazán ismerősként, annak idején még Marty McFly szerepéért versengett Michael J. Fox-szal. Be kell vallani, van némi hasonlóság az arcberendezésükben. Az eredeti színészgárdából egyedül a Borans-t alakító John Gets volt képes vagy hajlandó átmenteni magát a folytatásra is. Jeff Goldblum értelemszerűen nem játszhatta el saját fiát is Seth szerepe után, néhány “archív” felvételen mégis feltűnik A légy 2-ben is, de ezeket még az előző film idején forgatták. Geena Davis – nem meglepő módon – visszautasította Veronica szerepét, hiszen a karakter rögtön a film elején távozik az élők sorából. A speciális effektekért ugyan ezúttal is Chris Walas cége volt a felelős, maga Walas azonban nem vállalta magára a kettős szerepet a rendezés mellett és ez meg is látszik az eredményen. Nem mintha különösebb gond lenne vele, de az elkészült maszkok, bábok és főleg a bábok mozgása valahogy sokkal mesterkéltebbnek tűnik, mint a három évvel korábbi változatban. Mondhatjuk persze, hogy a második rész esetében a mennyiség mehetett a minőség rovására – hiszen lényegesen több véres vagy gusztustalan jelenetet kellett kihozni hasonló költségvetésből -, de a megállapítás ettől még helytálló.

Ami a fő különbséget jelenti Cronenberg és Walas munkája között, az a koncepcióban keresendő. Cronenberg egy, az egész filmen átívelő allegóriát épített fel, mellyel az embert leépítő betegséget vagy öregedést próbálta szimbolizálni. Filmje éppen ezért nem is végződhetett happy end-del, hiszen az éppen az allegóriát rontotta volna el. Walas ezzel szemben csupán egy szörnyfilmet készített, ahol a szörnyeteg először ugyan – A légy-ben látottakhoz hasonlóan – átveszi az uralmat az ember felett, de az antagonista a vállalatot megszemélyesítő Bartok marad, aki ellen a lény jogos bosszú hadjáratot folytathat. Seth Brundle esetében a gyógymód még nem elérhető, Martin azonban végül képes megoldást találni a légy és az ember szétválasztására. Fontos különbség továbbá, hogy míg Seth karaktere csupán a mozi legvégén alakul át végleges formájába Martin már a film derekán Brundle-léggyé avanzsál, tehát a néző abban a kellemetlen helyzetben találja magát, hogy egy felettébb gusztustalan ember-légy hibridnek kell szurkolnia, hiszen végső soron ő testesíti meg a “jót” Walas képletében.

Amíg Cronenberg klasszikusában a vizuális undorkeltés a mondanivaló közvetítőjeként funkcionált és így önmagán túlmutatónak tekinthető, addig A Légy 2 csupán egy gore elemekkel tarkított sci-fi-horror, ahol a mondanivaló – ha volt is ilyen – háttérbe szorul, a speciális effektek pedig a film horror mivoltának kiszolgálásáért felelősek. A 105 perces játékidő alatt igen keveset tudunk meg a mellék, de még a fő karakterekről is, jóformán mindegyiküket afféle konzervként, készen kapjuk. Éppen ezért tűnik különösen hosszúnak a játékidő, hiszen a drámai vonal messze nem képvisel akkora részt a történetben, hogy ez a film elnyújtását indokolttá tenné. A végjáték is relatíve hosszan elhúzódik és a képernyőn felvonultatott brutális képsorok sem kárpótolnak ezért, főleg mai szemmel nézve. Önálló filmként A légy 2 talán még egy erős közepest is megérdemelne – főleg a vizuális effektek terén, hiszen azok azért még mindig messze jobbak az átlagnál -, de folytatásként csúnyán elvérzik Cronenberg eredetijéhez képest. Walas filmje, ha másra nem is, egy dologra jó volt: szerencsére mind ez idáig nem készült újabb folytatás, legalábbis ami a filmeket illeti. The Fly: Outbreak címmel ugyanis 2015-ben egy öt részes képregény mini-sorozatot adtak ki, mely a fenn említett történet direkt folytatása.

Értékelés: 5/10

Gabblack