„Nem kell Texasba mennetek egy kis mészárlásért, mert ez pontosan az, aminek látszik.”
Ha már gore hetet tartunk, akkor nem maradhatnak ki a spanyolok sem a szórásból, hiszen akadnak zseniális alkotások náluk is. A Pieces című művet nem csak az egyik kollégám ajánlotta, hanem az egykori Fangoria magazin (melyeket továbbra is elérhettek, ha rákattintotok) főszerkesztőjétől, Böjtös Gábortól még egy limitált kiadást is sikerült beszereznem, így már semmi sem állt az útjában ennek a cikknek. A film klasszikus slasher horrornak tűnt első olvasatra, így kíváncsi voltam, mennyire is lesz gore ez a mű.

 

Timmy még nagyon fiatal, de már a nőkön jár az esze. Egy meztelen nős puzzlet rak ki éppen, amikor anyukája óvatlanul rányit a mit sem sejtő gyerkőcre. Az asszony nem igazán szívleli az ilyesmit, mert a férfiak disznók, és folyton csak a szexen jár az eszük, a férje is jól megcsalta, tehát muszáj emiatt a gyermeket is megbüntetni, és így lehetőleg jól tönkretenni a szexualitáshoz való viszonyát, minél korábban. Nincs is annál jobb, mint a bigott vallási erkölcsök belenevelése a gyermekünkbe, hogy aztán gátlásai legyenek és bűnbánóan gondoljon a vágyaira, fantáziáira, illetve úgy egészében a női nemre és az erotikára. Azonban Timmyt nem ejtették fejére, nem hatják meg édesanyja feddő szavai, és ígéretei, hogy mit csinál majd vele, ha még egyszer ilyen tevékenységen kapja. Azt viszont egyáltalán nem veszi jó néven, hogy anyukája lángok martalékává szeretné tenni, és ezáltal spirituálisan megtisztítani a kirakós játékot, illetve egyéb magazinokat. Mert ugye azért ez pontosan elég indok ahhoz, hogy elszakadjon nála a cérna, és baltával jól agyoncsapja az anyukáját. Ráadásul zseniális ötlettől vezérelve bezárkózik a gardróbba, hogy az érkező rendőröknek bemesélhesse, egy nagydarab férfi művelte mindezt a családi otthon szentségével.

Így nem is olyan csoda, hogy 40 évvel később egy iskola falai között mészárlás sorozat kezdődik, melynek egyik biztos mozgatórugója a szexi puzzle, a másik pedig a feldarabolt nők, akiknek egy-egy testrésze hiányzik a helyszínelés során. A klasszikus slasher nagyon ügyesen operál, hiszen tisztában vagyunk vele, hogy Timmy a gyilkos, de nem tudjuk, hogy melyik ő a sok felnőtt karakter közül. Általánosságban ugye egy 50 körüli férfit szeretnénk találni, de azokból aztán akad bőven, és a giallo műfaj sajátosságaival is él a Pieces, így egy idő után mindenki gyanússá válik.

A nyomozók (Frank Braña és Christopher George) munkáját elsősorban a kampusz igazgatója (Edmund Purdom – Kalózok háborúja) segíti, de az egyik diák, Kendall (Ian Sera) is beáll a sorba és elég hasznosnak találják őt ahhoz, hogy a beépített rendőrnő (Lynda Day George – Mission: Impossible sorozat) személyébe is beavassák. Eközben az első gyanúsítottat (Paul L. Smith – Maverick, Tíz kicsi indián, Nászéjszaka kísértetekkel) elkapják, de nem biztos, hogy ezzel véget ér az öldöklés az egyetem falai között. Az diri hamar lepasszolja a kommunikációt az anatómia tanárra, aki bizonyos helyzetekben kisebb törvényszéki orvossá avanzsálódik az események hatására. A feszültség csak fokozódik, és tényleg nem tudjuk, hogy mit gondoljunk a történtekről, de mi is izgulunk, hogy vajon ki az elkövető.

Az, hogy milyen felnőttekké válunk, nagyban függ attól, hogy milyen a környezetünk, és milyen neveltetést kapunk. Több sorozatgyilkosnál bebizonyosodott, hogy olyan abúzus érte őket gyermekkorukban, amelyre csak úgy tudott válaszolni az elméjük, hogy eldeformálódott. De az igazság ennél azért jóval árnyaltabb, hiszen nem minden sérült emberből válik mániákus, de arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy léteznek valódi pszichopaták is, akik egyszerűen úgy születnek, hogy nagyobb affinitásuk van az emberölés iránt. Nem csak azért, mert örömüket lelik benne, hanem gyakran a hatalom érzete, valaminek a kompenzálása áll a háttérben. Azonban a legijesztőbb mindig az, ha egyszerűen azért teszik meg, mert nem fűződik hozzá semmilyen érzelemhullám. Közömbösek a gyilkosság iránt, mert számukra a”survival of the fittest” tökéletesen logikus, és nem látnak abban problémát, ha olyanoktól szabadulnak, meg, akik számukra akadályt jelentenek, haszontalanok, vagy éppen kártékonyak. Gondoljunk bele a klasszikusnak számító Hannibal Lecter karakterébe, de még Dexter is ide sorolható, hiszen mindketten racionalizálják a tetteiket, és nem gondolják úgy, hogy a bűntudat helyénvaló volna. Valójában arról van szó csupán, hogy ezek a fogalmak, érzések számukra értelmezhetetlenek és logikátlanok.

A Pieces iskolapéldája a giallo és a gore horror keveredésének, az olasz mestereket, Argentot és Fulcit juttatja eszünkbe mind a képi világ, mint az atmoszféra, de még a grafikus erőszak ábrázolásának sajátosságai is visszaköszönnek Juan Piquer Simón (A hasadék) rendezésében. Talán ezért működik minden úgy, ahogy kell, ahogyan elvárjuk egy igazán jó horrorfilmtől. Még a zenéje (Stelvio Cipriani és Carlo Maria Cordio – Terminátor 2.) is zseniális, és a korai néma mozgóképeket megszégyenítő minőségű a soundtrack, nem véletlenül adták hozzá mellékletként ehhez a gyűjtői kiadáshoz. Tényleg a legkiválóbb alkotásokat juttatja eszünkbe, így bátran merem ajánlani a műfajok és alműfajok rajongóinak, mert kötelező darab.

Értékelés: 8,5/10

Smaragd Sárkány