Nem különösebben rajongok a light novelekért, sőt igazából főleg animéket nézek, nagyon ritkán olvasok el egy-egy mangát, ahhoz nagyon kell érdekelnie valaminek, hogy nekikezdjek. A Corpse Party-ra éppen ezért nem is így akadtam rá, hanem valami igazán kreatív, twisted típusú horrort kerestem, amikor 2013 körül belebotlottam. Azóta megpróbáltam beszerezni lemezen is, de sajnos nem könnyű vállalkozás. A CineGORE hetünk kedvéért azonban ismét leporoltam, hogy bemutathassam nektek, hiszen a TOP 10-es listámra is felkerült ez a mű.

A történet elég klisé módon indul, amikor egy elhagyatott iskolában összegyűlik néhány diák, hogy rémtörténetekkel szórakoztassák egymás a tanév végeztével. A szeánszot egy “Sachiko Ever After” szertartással fejezik be, melynek lényege, hogy örökké őrizni fogják egymás emlékét a szívükben. Az esős idő azonban nem csak a hangulatnak kedvez, hanem a rituálé egy igencsak halálos kalandba sodorja a résztvevőket.
A fiatalok ugyanis lezuhannak az osztályból, ahogy megnyílik alattuk a padló, és szeparálva egy-egy teremben térnek magukhoz, ahol kettesével indulnak egymás keresésére. Azonban ez az iskola nem az, ahol a mulatságot megkezdték, hanem a rémtörténet kellős közepére cseppennek, abba az épületbe, ahol jó néhány évvel ezelőtt valaki ámokfutást rendezett, mely rengeteg gyermek halálával járt. Egyedül az egyik tanárt találták élve, kezében azzal az ollóval, amivel lemészárolták és megcsonkították a diákokat.

A Corpse Party igazi borzongást, és némi számítógépes játék hangulatot nyújt azoknak, akik szeretik a horror animéket. Igazán kreatív, gore jelenetekkel teletűzdelt rövid sorozat, amely egy bűntény felgöngyölítését tűzi ki célul. Azonban nem tudhatjuk, hogy főhőseink közül ki lesz az, aki túléli majd a kalandot, de még azt sem, hogy a rejtélyes gyilkosságok hátterében ki vagy kik és milyen indítékkal állhatnak. A rendőrségnek semmit sem sikerült kiderítenie, de a gyerekeknek nem adataik meg az a luxus, hogy modern technikai eszközöket és nyomozótapasztalatot vethessenek be az ügy megoldása érdekében. Sőt, ellenük van minden, mert az idő is telik, és a bosszúra szomjazó elhagyatott lelkek is áldozatot, bűnbakot követelnek, hogy átléphessenek a túlvilágra, ne kelljen ebben az épületben bolyonganiuk az idők végezetéig.

A rejtély viszont ezúttal sem annyira egyszerű, mint amilyennek először tűnik, ráadásul a Corpse Party is az a típusú anime, amelyben nem érdemes senkit sem megkedvelnünk, mert a következő pillanatban lehet, hogy fejetlenül hullik a lábaik elé. Ehelyett próbálkozzunk azzal, hogy rájövünk, mi húzódhat az ügy hátterében, bár erre vajmi kevés esélyünk van. Így marad az atmoszféra élvezete, amelyet ez az igazi pszicho horror nyújthat nekünk. Felejtsetek el mindent, amit az animékről tudtatok, nem véletlenül válogattam be a legbetegebb, legkreatívabb horrorok közé ezt a művet. Amennyiben valaki kipróbálná a light novelt, valószínűleg hasonló hatást érhet el – ha jól van megírva –, mint a Clive Barker’s Undying, valamint a Higurashi no Naku Koro ni.

Akira Iwanaga rendezte az egyik legbetegebb animét, amelyet valaha láttam. Legalábbis, ha a szempont a kreativitás a gore és a pszichés hatás. A folyamatos bizonytalanságot, rettegést és a fordulatokat Shoichi Sato (Mirai Nikki) forgatókönyvének köszönhetjük, de nem szabad megfeledkeznünk Seiki Tanaka (Silent Möbius) naturális karakterdizájnjáról, valamint Takashi Hamada zenéjéről sem, hiszen nélkülük nem volna teljes ez az élmény. Asami Imai (Ayumi Shinozaki hangja, illetve Kurisué a Steins;Gate-ben) Stardust Ring és Yumi Hara (Yūko Kanoe hangja a Dusk maiden of Amnesia-ban) Firefly Light című számai foglalják keretbe az epizódokat, és szokás szerint egy olyan ambivalens atmoszférát adnak a témának, hogy hamar megszeretjük őket.

A Corpse Party egyszerűen leszögez bennünket a képernyő elé, és végigizguljuk a szereplőkkel a nyomozás teljes folyamatát, miközben elborzadunk a feltáruló titkok naturális ábrázolásmódján. Hiába, az az eszköz, amit az animék igencsak gyakran bevetnek, teljesen jól működik. Mert bármilyen szituáció sokkal sarkalatosabban, rémisztőbben, taszítóbban, gyomorforgatóbban és szomorúan hat, ha gyermekekkel történik meg. Gondoljunk csak a Legyek Urára, valamint az abból kiinduló Battle Royale-ra. Ezért működött az Omen is, illetve a Jagdten. Ezért mindenféle további elmélkedés és elemzés nélkül csak annyit mondhatok: A MUST SEE!

Értékelés: 10/10

Smaragd Sárkány