Elvileg az eredeti OVA eseményei után játszódna ez a sorozat, de valójában egy remake-ről van szó, amely visszább vezet bennünket, abba az időbe, amikor a Knight Sabers még viszonylag újnak számít, és még nem is teljes a létszámuk. A Bubblegum Crisis: Tokyo 2040 azonban nem csupán újragondolása az első szériának, hanem sikerült neki az, amelyben az előzőek elbuktak: kerek történettel szolgál. Hiába, a Bubblegum Crisis és a Bubblegum Crash annyira népszerűek voltak, annak ellenére, hogy nem futott ki rendesen a projekt, hogy a készítők végül eljutottak odáig, hogy a teljes cselekményt felvázolhassák. Nem kell félni tőle, szerencsére rengeteg mindenben megújult a széria.

Az alaptörténetet nagyjából ismertük, de egy kicsivel korábban kezdődik a Bubblegum Crisis: Tokyo 2040. Linna csak most érkezik Tokyo-ba, ahol felfedezheti a földalatti várost, Mega Tokyot. A közelmúltban ugyanis titokzatos földrengés rázta meg, és pusztította el a felszíni település nagy részét, emiatt szükség volt a boomerek elterjedésére, illetve a lakók mélyebb rétegekbe is beköltöztek. A robotok átvették a mindennapi feladatokat, ezzel új rasszizmust teremtve az ázsiai szigetországban. A japánok amúgy sem szívlelik az idegeneket, de ez akár halmozottan is igaz lehet olyanokra, akik nagyon hasonlítanak rájuk, mégsem igazi emberek. Természetesen többféle android létezik, egy részükről nehezen állapítható meg, hogy szintetikusak, másik felük viszont kimondottan robotikus külsejű. Ergo valójában sokkal színesebb a megjelenésük, így tökéletes metaforái a rasszoknak. Ebbe a világba csöppen bele Linna, akinek már az első munkanapja sem sikerül túl rózsásan, hiszen kis híján elgázolja őt egy száguldó motoros, Priss. Az arrogáns, büszke és lázadó rocker énekesnő már nagy népszerűségnek örvend, így a lány elég könnyen meg is találja őt, hogy felelősségre vonja és kicsikarjon belőle egy bocsánatkérést. Persze másik célja, hogy a Knight Sabers-hez csatlakozhasson, elsőre szintén kudarcba fullad, mert kutakodását a rendszerben észreveszi Nene, aki a rendőrségen dolgozik. Úgy tűnik, Linna csak akkor képes közel jutni a céljához, ha a többiek szeretnék, hogy megismerje őket. Márpedig Sylia aktuálisan azon ügyködik, hogy megfelelő társat találjon a csapat legerősebb tagjának, Priss-nek.

Ez a találkozás azért nem jár akkora sikerekkel, amelyre Linne vágyott, bár beveszik őt a Knight Sabers tagjai közé, de nem csak saját magának kell bebizonyítania, hogy egyenrangú velük, hanem Priss is alaposan próbára teszi őt. Mindezt úgy, hogy közben számtalan veszéllyel kell szembenézniük, mert a titokzatos meghibásodások, melyek városszerte előfordulnak, nem hogy csökkennének, de egy idő után exponenciálisan szaporodni kezdenek. Sylia nem is sejti, mi állhat a jelenség hátterében, bár rengeteget tud a boomerek eredetéről, ennek ellenére számára is rejtély marad, hogy miért olyan gyakoriak az ámokfutóvá váló, berzerker üzemmódot felvevő robotok. Bizonyos esetekben találnak rá némi utalást, hogy mi történhetett, de a puzzle bizonyos darabjaira jó sokáig várniuk kell. Annyi bizonyos, hogy az egész jelenség mögött az androidokat gyártó óriáscég, a Genom Corporation áll, de hogy szándékosak-e a meghibásodások, vagy a sorozatgyártás melléktermékei, esetleg valamilyen illegális kísérleteket folytatnak, melyet még a kormány elől is titkolnak, arra a Knight Sabers-nek kell rájönnie, hiszen az AD Police ehhez meglehetősen töketlen.

Az eredeti OVA-val szemben itt nem csak új kalandokat ismerhetünk meg, hanem a 26 részes sorozat lehetőséget nyújt arra, hogy a világba is részletesebb betekintést nyerhessünk, valamint a sztorinak azon aspektusa sincs elkapkodva, hogy kiderülhessen, mire készülnek a Genom fejlesztő mérnőkei. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a Bubblegum Crisis: Tokyo 2040 során az esetek hátterében nem csupán egy random evolúciós folyamat zajlik, hanem bizony emberi segítséggel fejlődnek a robotok olyanokká, amelyek veszélyesnek számítanak az emberiségre nézve. Márpedig, ha egyszer elindul egy ilyen jellegű self-upgrade lehetőség, akkor érdemes egy kontrollt is beleépíteni, mert minden teremtmény, melyet szabad akarattal és a tanulás lehetőségével ruházunk fel, képes lesz a lázadásra is, ha eljut odáig, hogy valójában fejlettebb, mint teremtője. Gondoljatok erre, amikor az Alien: Covenant ide vonatkozó jelenetét szemlélitek, és máris más megvilágításba kerül az a film is.

Mindamellett, hogy a Genom titkos tevékenységét kell felderíteniük, azt sem árt kideríteniük, hogy pontosan ki és milyen szándékkal áll az eseményláncolat hátterében, illetve milyen végkifejletet tartogat számukra az illető. Ezen túl ott van a fő kérdés, hogy van-e kapcsolat a titokzatos földrengés, illetve a nagyvállalat tervei között. Természetesen a sorozat bőséges időt kínál arra, hogy jobban megismerhessük a szereplőket, valamint Sylia örökségére és múltjára is fény derül majd. Kicsit más szerepet kapnak a karakterek az eredeti OVA-hoz képest, ezért mindenképpen érdemes odafigyelni rájuk, és nem a múlt alapján kell megítélni őket.

A páncélok tervezéséről, működéséről, valamint irányíthatóságáról és eredetéről is némi információhoz jutunk, és aki esetleg látta a Captain Power and the Soldiers of Future című klasszikus science fiction sorozatot is, annak feltűnhet, hogy ezek is hasonló módon, tölthető energiával működnek, és ugyanúgy használhatatlanná válnak, ha lemerülnek. Sőt, jelen esetben mozgásukban igencsak korlátozottá, illetve sebezhetővé válnak, ha ez küzdelem közben következik be. Viszont, akárcsak a fent említett széria esetén, itt is elengedhetetlennek bizonyul a használatuk ahhoz, hogy megfelelően felvehessék a harcot a fenyegetéssel szemben. Az AD Police páncélos egységei ugyanis meglehetősen esetlenek, lassúak, inkább tankszerű manőverezési lehetőséggel rendelkeznek, így gyakorlatilag alkalmatlanok a feladatra.

Hiroki Hayashi animéje nem csak látványos, hanem jóval izgalmasabb az előzményeknél, Toshimichi Suzuki (Call Me Tonight) alapötletét neki sikerült a legjobban kiviteleznie. Masaki Yamada (Appleseed, Deadman Wonderland) és Shigemi Ikeda (One Punch Man, My Hero Academia, InuYasha, Gantz, Basilisk, Afro Samurai) dizájnja, illetve elképzelései igazán elevenekké teszik a szereplőket a képernyőn, Koichi Korenaga (.hack//Legend of the Twilight) zenéje pedig megfelelő alaphangulatot teremt a jelenteknek. Az epizódok elején Akira Sudou Y’know, végén pedig Waiting for You című száma hallható, de a részek folyamán felcsendül Priss szinkronhangjának, Yuu Asakawa-nak (Akame ga KILL! – Leone, Fate/stay night – Rider) éneke is.

A Bubblegum Crisis: Tokyo 2040 lett a franchise legerősebb darabja, ha a cyberpunkot, illetve a science fictiont vesszük figyelembe. A története izgalmas, a sztorija végre megfelelően kerek, és kifejti azokat a témákat, melyekkel az elődei próbálkoztak. Nekem az egyik kedvenc darabom a témában a sorozatok közül, és nem csupán a domborulatokat kiemelő páncélköltemények, illetve a muzsika miatt, hanem mert a topicválasztása és a problémaboncolgatás is igencsak frappáns, érdekes.

Értékelés: 9/10

Smaragd Sárkány

A franchise darabjai:
Bubblegum Crisis
Bubblegum Crash
AD Police Files
Bubblegum Crisis Tokyo 2040
AD Police – To Protect and Serve
Parasite Dolls