Sokféle grimoár került már bemutatásra ebben a rovatunkban, de a most soron következő könyv megkerülhetetlen állomása eddigi kalandozásunknak. 

A Salamon kisebb kulcsa vagy Lemegeton Clavicula Salomonis eredettörténete természetesen a legtöbb okkult műhöz hasonlóan homályos. A hivatalos változat, hogy a bibliai Salamon király a szerzője, aki az első jeruzsálemi templom felépítését követően számtalan különböző származású feleségének és szeretőjének köszönhetően hamarosan megismerkedett más istenekkel és hitvilágokkal is, majd aktívan gyakorolni kezdte őket és felhalmozni a hozzájuk kapcsolódó tudást. Rengeteg mítosz, apokrif történet szól arról, ahogy Salamon egész démoni seregeknek tudott parancsolni, hogy megidézte, uralma alá hajtotta és kivallatta a démoni monarchia 72 tagját. Még az Ezeregyéjszaka meséiben is felbukkan hol személyesen, hol utalások formájában, és többek között palackba zár egy nagyhatalmú dzsinnt. Röviden összefoglalva az ókori ezoterika egy mitikus alakja – ám napjainkra több okkultista bizonyította, hogy sem a Clavicula Salomonis-t (Salamon nagyobb kulcsa) sem a Lemegetont nem ő írta, előbbi a korai reneszánsz, utóbbi feltehetően az 1600-as évek során keletkezett. Ennek legékesebb bizonyítéka maga a Pokol 72 fődémonját leíró Goetia – több kutató érvel ugyanis azzal, hogy a legtöbb Lemegetonban megnevezett rang még bizonyíthatóan nem létezett a valódi Salamon korában, a listát pedig nagy valószínűséggel Johann Weyer 1577-ben kiadott Pseudomonarchia Daemonum című művéből merítették a szerzők.

Ám függetlenül az eredet körüli vitáktól, az vitathatatlan, hogy a Lemegeton a mai napig az egyik legnépszerűbb és legismertebb klasszikus grimoár. Felépítés szerint öt részre osztott:

Ars Goetia: a legismertebb, néha önmagában is terjesztett rész, amely a Salamon király által elfogott és irányítása alá vont 72 démon leírását tartalmazza, a pecsétek és rituálék leírásával, melyekkel a gyakorló okkultista elérheti ugyanezt, valamint a konkrét erőket és képességeket, amelyeket ezek a démonok képviselnek.

Ars Theurgia Goetia: 31 szellem leírása, a megidézésükkel és az ellenük való védekezéssel együtt. Képesek felfedni és megmutatni rejtett dolgokat, akár személyes titkokat is.

Ars Paulina: A legenda Pál apostolnak tulajdonítja, önmagában is két részre osztott: az első az angyalokkal kapcsolatos idézéséket tartalmazza, a pecsétjeiket, hogy melyikük a nap melyik órájához tartozik, illetve a kapcsolatukat a megírásakor ismert hét bolygóhoz. A második része az angyalok és a csillagjegyek kapcsolatát fejtegeti.

Ars Almadel: Leírja az Almadel előállítását. Ez gyakorlatilag egy viasztábla, melyre a készítő védőszimbólumokat vés, majd négy gyertyát állít. A leírás részletezi az Almadel és a gyertyák előállításának pontos hozzávalóit és lépéseit, az egyes lépésekhez segítségül hívandó angyalokat, és a pontos viselkedést velük szemben, a hozzájuk intézhető kéréseket.

Ars Notoria: Több kiadásból kihagyott fejezet, tartalmát állítólag egy angyal fedte fel Salamon király előtt. Kabbalista és angyali szavakat tartalmaz, imákat különböző nyelveken, melyekkel állítólag közvetlenül az angyalok szólíthatóak meg. A cél az imák és szavak helyes kiejtése – a Notoria ígérete szerint ha valaki elsajátítja a tökéletes kiejtést, az a mesterévé válik a szöveghez tartozó tudománynak, valamint közelebb kerül az elme egyensúlyához, az erős emlékező képességhez is.

A Lemegeton egyik leghíresebb és legnépszerűbb kiadása a 20. század elején keletkezett, melyben részt vett maga Aleister Crowley is. Bár a kötet egyes részein érezhető Crowley hatása, a ceremoniális, néha már-már eltúlzott stílus, érdekessége azonban, hogy a British Museum-ban tárolt kiadás alapján készült fordítást ki is egészítette személyes esszékkel, megjegyzésekkel. A kötet bevezetőjében is felvetett állítása ugyanis, hogy a Goetia-ban szereplő 72 démon az emberi agy egyes részeinek felel meg – a hozzájuk kötődő szimbólumoknak, a szertartásoknak elsősorban pszichológiai hatása van, amelyekkel a gyakorló okkultista tulajdonképpen saját képességeit, tudását serkentheti. Az esszék így ezeket a konkrét hatásokat vizsgálják, a rituálék menetét, szimbolizmusát, a felhasznált aromákat, a kántálások és nevek hangjainak rezdüléseit.

A könyv talán két legolvasottabb és legtöbbet idézett részei az Ars Goetia és (bár a legtöbb hivatalos kiadásnak még csak nem is része) az Ars Notoria. Az előbbi valóban aprólékos pontossággal mutatja be a különböző démonok megidézéshez szükséges lépéseket és eszközöket, többek közt a híres Salamoni kört is:

Az idézéshez szükséges pecsétek és körök együttese alapvetően két részből áll: a varázslót védő kör, és a démon háromszöge. Az idéző a kilenc láb átmérőjű kör közepére áll, nyakában az ezüstből készült medál, melyben a hívandó démon neve van vésve. Az idézéshez szükséges szövegek “személyre szabottan” szólnak a 72 démon mindegyikéhez, fontos tudni és tisztában lenni az adott démon képességeivel és természetével. Külön szövegrészek vonatkoznak az előhívásra és külön az elbocsátásra, amely épp olyan körlüményes, mint maga az idézés.
A kör egyes részei különböző színűek, a szövegek kivétel nélkül feketék. A háromszög (ami a démon befogásához és kontrollálásához kell) három szárára Isten három latin neve kerül: Tetragrammaton, Primeumaton, és Anaphaxeton, valamint Mihály arkangyal is neve is feltűnik a háromszögön belül (MI-CHA-EL). Maga a kör és a háromszög rajzolható bármilyen felületre (homok is megfelel), de persze a pontosság véget egy tágas fapadló a legideálisabb.

Az Ars Notoria is egy érdekes fejezetrész, amely sokkal inkább az egyénre koncentrál. A különböző tudományok tökéletes elsajátítását ígéri, természetesen nem kevés munkával és elhivatottsággal. Hosszú, és végtelen imasorok követik egymást, melyeknek nagyon speciális kiejtési szabályai vannak. Fontos, hogy milyen napszakban hogyan kell ismételni az adott orációkat.

Viszonylag kevés értekezés maradt fenn az Ars Notoriával kapcsolatban, az egyik legrészletesebb tapasztalatokat egy középkori francia bencés rendi szerzetes írta le a Liber Visionum kéziratában. Feljegyzései közel tíz látomásról szólnak, ahol időről időre egyaránt angyalok és démonok teszik őt próbára. Végső következtetésként elismeri az Ars Notoria elmetágító hatását, de nem javasolja a hallucinációk és istentelen mivoltja miatt (a tudományok és szférikus tanok ilyen szintű megismerése és elsajátítása nem ajánlott halandó emberek számára).

A Lemegeton tehát egy kötelező olvasmány mindenkinek, akit kicsit is érdekelnek az okkult tanok. Aki részletesen szeretné tanulmányozni, ráadásul az Ars Notoria eddigi legjobban összeszedett részleteivel, annak a Joseph H Peterson által összeszerkesztett példányt ajánlom.

Zoo_Lee és levyathan