Sosem gondoltam volna, hogy életem egyik legnehezebb, legmeghatóbb és legfantáziadúsabb filmjét majd annak az együttesnek köszönhetem, melynek közel két évtizede rajongója is vagyok. Ám a Nightwish 2011-es Imaginaerum albumához készített film minden igényt kielégít: egyszerre érzelmes, szórakoztató, letargikus és mégis gyönyörű.

A film tulajdonképpen az album témáját volt hivatott képiesíteni, ám egyértelműen kezelhető önálló egységként is. Noha a műben több nóta is felcsendül, ezek inkább csak színesítik, kiegészítik a cselekményt, így aki nem rajongója a finn zenekarnak, avagy nem hallgatta még végig az albumot, az is egy komplex filmélményt kap.

A történet cselekményének nagy része egy idős író-dalszerző, Thomas Whitman fantáziavilágában játszódik. Hosszan tartó betegsége miatt emlékei elhalványultak, csupán gyermeki énje fantáziái maradtak meg neki. A vég órájához közeledve görcsösen igyekszik magában újra feleleveníteni mindazt, ami igazán fontos volt neki, és amiket annyi éven át elhanyagolt, vagy legalábbis elfeledett. Habár folyamatosan ugrálunk a jól elkülöníthető képzelet és a valóság között, azokat igazán külön kezelni nem lehet, ugyanis az álomvilág metaforaként kíséri végig Tom életét.

Nagyon nehéz film, én talán csak harmadszorra értettem meg minden utalást, minden apró mozzanatot, mivel először leginkább csak a gyönyörű képi világgal voltam elfoglalva.

Kétségünk se legyen felőle, hogy nem egy amatőr darabról van szó, annak ellenére sem, hogy egy metalegyüttes albumjához lett írva – ezt jelzi a 4,5 millió dolláros büdzsé is. Remekül megírt és megrendezett film, a zenei betétek pedig még akkor is szórakoztatóak lehetnek a néző számára, ha kevésbé fogékonyak a stílusra. Szenzációs, maradandó élményt nyújtó jelenetek vannak benne – mint például a katonák -, ahogyan a történet maga is nagyon komoly mondanivalóval rendelkezik. A drámai vonal viszi ugyan a prímet, de a mű a horrorisztikus elemekkel sem marad adós, köszönhetően a kiváló jelmezeknek.

Természetesen, mint az együttes nagy fanatikusa, elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban, de azt bizton állíthatom, hogy egy ilyen “meseszerű” alkotás nem tudott volna levenni a lábamról, ha nem lenne tényleg átlagon felül. Második-harmadik megnézésre pedig még tovább nőtt bennem az elismerés az együttes, valamint az alkotók felé. Külön ajánlom mindenkinek, aki fogékony Tim Burton munkásságára!

Értékelés: 9/10

(Varin)